Álmodozzunk

Első rész - A kezdetek

Szóval a napom első fele gyorsan eltelt, de a második felét nem tudom hova tenni. Hazafele sétáltam mikor elkezdett szakadni és mivel nem volt nálam esernyő ezért gyorsítani kezdtem a lépteimet. Mikor már csak három utcányira voltam a házunktól valaki megragadta a karom, magához rántott és befogta a számat. Olyan szívbajt kaptam, hogy hirtelen akkorát sikítottam, még a második utca is hallhatta. Egy feketébe öltözött maszkos srác volt, tőlem 5-6 évvel idősebb és úgy érzem nem beszélgetni akar velem. Akárhogy próbáltam kiszabadulni a szorítása alól ő csak bevitt a legközelebbi sikátorba, mikor én fogtam magam és ráharaptam a kezére ő feljajdult de utána rögtön bicskát rántott és már ott pihent a nyakamon az éle.

-Meg ne szólalj vagy többet nem látod a napot felkelni!! - fenyegetett, rekedt hangján és én a parancsának eleget téve befogtam a számat.

Mire bentebb értünk a szűk kis utcán észrevettem hogy nincs egyedül. Volt ott még három hasonló képpen öltözött srác, két külsős fiú és még két lány akik szintén nem tartoztak közéjük.

-Ó Jack honnan szedted ezt a gyönyörűséget? - kérdezte az egyik társa. Akkor ezek szerint Jack a neve. Vagy csak becenév? Á mindegy most nem ez a fontos.

-Az utcán, ugye hogy találni még elveszett rózsákat is? De most van más dolgunk is Silver. Majd máskor kiéled a vágyaidat. - mondta és odalökött a másik társa karjai közé.

-Na Szabi, Molnár? Hol is van a részesedésünk? - kérdezte Jack a bicskáját gondosan eltéve.

-A szajré elveszett lefoglalták a tanárok nem tehetünk róla. - mondta Molnár kicsit félénken.

-Tényleg ennyire ostobák vagytok hogy beviszitek a drogot a suliba??? Molnár tűnés innen ez volt az első húzásod, remélem nem lesz több. -felelte idegbeteg módon. - Szabi, neked viszont ez már nem az első volt. Túl sokszor engedtünk el. Még visszatérünk rád, de most. Molnár nem megmondtam, hogy húzzál innen?! - kiabált rá a fiúra aki megszeppenve el is szaladt - Lia, Mia?

-Itt van! - nyomta a negyedik tag kezébe a fehér borítékot ha jól gondolom Mia.

-Riki? - kérdezte Silver a társa felé biccentve, majd a srác megszámolta a boríték tartalmát és bólintott egyet.

-Látod! - fordult vissza a ijedt huszonéves fiú felé. - Így kell végezni a munkát. Lányok elmehettek.

-Na barátocskám hogy is volt az? Legyen élvezetes vagy ne legyen élvezetes? - Kérdezte Silver, de a srác csak hallgatott - No nem baj ha nem szólalsz meg úgy is tudni fogod mi vár rád.

E szép beszélgetés közben engem megkötöztek leragasztották a számat és ledobtak a sikátor fala mellé.

-Alex, megkérhetnélek? - na ekkor előhúzott két pontosan ugyanolyan kést és odanyomta a két fiú kezébe, így már számomra is érthetővé vált hogy ők ketten meg fognak küzdeni egymással.

Silver ledobta bőrdzsekijét majd felkészülve várta Szabi támadását. Persze hogy az nyer aki először sebzi meg a másikat. Szabi nagyot nyelt, majd nekifutott és egy jólirányzott szúrást hajtott végre de sajnos túlságosan lassú volt így a háta mögé került a másik fél és őt találták célba. Hirtelen odakapta a kezét majd rájött hogy itt nincs megállás és ismét támadni kezdett. Most igaz célt talált de csak egy kisebb vágás volt látható Silver felkarján. Én csak visszafojtott lélegzettel néztem a történteket. Mikor mát több szúrás volt Szabin ahány ujja van, kicsit lassulni kezdett. Ezzel viszont nem tett jót magának mert az ellenfele gyorsan és ügyesen lefegyverezte és egy határozott lendülettel elvágta a nyakán az egyik ütőért, melyből a spriccelő vér beterítette a falakat, ráfröccsent a ruhákra és Szabolcs a földön végezte. Én csak tágra nyílt szemmel bámultam és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem hittem volna hogy valaha is ilyen szörnyűt fogok látni és átélni.

-Na akkor ez is megvolt. - mondta Alex majd kiszedte a lélek nélküli test kezéből a kést amit igényesen megtörölve visszatett a helyére. Na de ezután jött a feketeleves. Miután felrángattak a földről, betuszkoltak egy kocsi hátsó ülésére, majd Alex és Riki beültek mellém. Eközben én még mindig nem bírtam abbahagyni a könnyezést. Jack vezetett és mikor már mindenki megvolt, a két mellettem ülő srác egyszerre kezdtek el tapogatni mire én felszisszentem.

-Fiúk ne itt, legyünk kicsit udvariasabbak és kedvesebb az új vendégünkkel. - mondta Silver, fél pillanat csönd aztán mindannyian egyszerre röhögtek fel, ekkor már biztos voltam hogy senki se fog velem jobban bánni mint egy kurvával. -Hogy hívnak Csillagom? - kacsintott rám egy elég ellenséges mosollyal, mire a két mellettem ülő tag leszedték a számról a tapaszt. Na én úgy döntöttem most azonnal némasági fogadalmat kötök magammal.

-Elvitte a cica a nyelved? Hogy hívnak nem hallod?? - mondta már kicsit dühösebben.

-Kate....Kate Jones - feleltem szaggatottan.

-Na ugye hogy ehhez a külsőhöz tartozik egy ilyen szép hang is! Nem hiába szúrtalak ki pont téged. Egy kis képzés után elérheted a mi szintünket is. - mondta Jack és egy kis akcentust véltem felfedezni a hangjában.

-Hova megyünk?

-Oda ahol még biztos hogy nem járt egy ilyen plázacica. - felelte Alex. Hát ez baromi jó mondhatom.

-Ti komolyan nem tudjátok ezt abbahagyni??? - kérdeztem felháborodottan a két mellettem ülő srác kezére biccentbe melyek még mindig a lábamon fel le mozogtak és már kezdtek idegesíteni.

-Mi az? Bajod van ezzel? -kérdezte pimaszul és még fentebb csúsztatta a kezét majd megszorított.

-Hogy az a ..... - motyogtam.

-Mond csak ki nyugodtan cicám, itt nincsenek határok.

-Megtennétek ha már így áll a helyzetem és elmondtam a nevem is akkor azon szólítanátok??-kérdeztem kicsit mást stílusba váltva.

-Mi van, rádöbbentél hirtelen hogy nem fogunk tisztelettudóan beszélni így átváltottál?-kérdezte Jack, és valami igazság is rejlett abban amit mondott. Úgy éreztem ez így nem jó, igenis ki kell állni magamért.

-Na itt is vagyunk!-szólalt meg Silver, mire én kicsit előrehajolva néztem ki az ablakon,hogy felmérjem mennyire áll rosszul a szénám. Mikor megszemléltem szerintem abban a pillanatban ha odaállítottak volna a fal mellé én beleolvadtam volna, annyira lefehéredtem. Kint egy 4 emeletes lepukkant társasház állt körülötte egy egy fekete ruhás tízen, húszon éves srác. A kocsi megállt mi meg kiszálltunk, vagyis inkább kiráncigáltak.

-Minek hoztad? Van elég itt ebből a fajtából!- jött oda egy ismeretlen alak és faggatta a mellettem álló Jacket én meg éppen próbáltam kiszabadítani a kezeimet a kötél szorítása alól, de nem ment könnyen mert közben Alex észrevette és rászorította a kézét a csuklómra.

-Ő nem arra való aminek hiszed. - mondta totál nyugodtan.

-Akkor mire?

-Megbeszéltem a főnökkel, azt mondta kell a jó munkaerő és egy kis újítás is ezért megengedte hogy beszervezzek egy lányt. Egy feltétellel. Nem kap külön szobát, szóval valakinek vele kell aludnia. - felelte. Na ez engem is ledöbbentett, eddig valamilyen okból azt hittem, hogy csak heppből raboltak el vagy esetleg ki akarják használni a testem és eldobni a lelkem. Ezzel ellentétben be akarnak szervezni??? Most mi van??