Waiting For Us ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ

✮3✮

Amióta lemásztam az erkélyről még, ha akaratlanul is, de Hyunjin teljesen kiszorított Jisung mellől. A kivilágított utcákon haladva így sokáig csak mögöttük kullogtam, s idővel teljesen olyan volt, mintha rólam meg is feledkeztek volna. Boldogok voltak és látszott rajtuk, hogy remekül megvannak nélkülem is. Én pedig nem akartam mindent tönkretenni azzal, hogy közbeszólok. Inkább hallgattam, s megpróbáltam kizárni a negatív gondolataimat, mint például azt, hogy Jisung boldogabbnak tűnt Hyunjin mellett, mint mellettem. Ám őket nézve egyre jobban uralkodott el bennem a féltékenység, hiszen én is vágytam Jisung társaságára. Szerettem volna beszélgetni vele, de jelenleg úgy éreztem, mintha egy idegen lenne. S hiába volt valójában a legjobb barátom, most mégsem éreztem olyan közel magamhoz. Emiatt pedig fogalmam sem volt arról, hogy mégis hogyan szólhatnék hozzá.

- Te tulajdonképpen mit is keresel itt? - érdeklődtem hirtelen Hyunjintól, aki a kérdésem hallatán rögtön átkarolta Jisungot a vállainál. Ezt látva, pedig egyre jobban kezdett el zavarni a jelenléte, hiszen nem tudtam elviselni annak a látványát, hogy más is közeledik, vagy csak közeledni próbál Jisung felé. S mivel Hyunjinról volt szó, így legszívesebben én magam vettem volna le a karját róla.

- Szerelmes vagyok - vallotta be. A kijelentése hallatán pedig félve hunytam le a szemeimet. - Egésznap nála voltam - mesélt tovább Hyunjin, ami miatt rögtön összeállt a kép bennem.

Jisung akkor ezért nem beszélt ma velem. Hyunjin miatt...

Arra gondolva, hogy Hyunjin és Jisung között lehet, hogy kialakult valami, engem teljesen összetört. Emellett meg is lepett volna, hiszen semmit sem tudtam kettőjükről. Jisung sosem mesélt, és még csak Hyunjin sem utalt arra, hogy érezne valamit iránta. Teljesen lehetetlennek tűnt a számomra az, hogy egyik pillanatról a másikra hirtelen csak így összejöttek volna, de amint rájöttem arra, hogy igazából én sem viselkedtem úgy Jisung közelében, mint aki szeretné, rögtön elbizonytalanodtam. A bizonytalanság viszont félelemmel és pánikkal járt, hiszen csak arra tudtam gondolni, hogy ha ez igaz, akkor ebben a pillanatban veszítettem el Jisungot úgy, hogy még csak meg sem próbáltam megszerezni. Hiszen velem ellentétben Hyunjin pontosan tudta, hogy mit csinál, ahogyan azt is, hogy mit kell tennie azért, hogy a kiszemeltjét pillanatok alatt megszerezze. Lehetett szó lányról, fiúról, ő sosem járt sikertelenül. Így tudtam, hogy ha ő tényleg Jisungot akarja, akkor nekem esélyem sem lenne ellene. Ennek tudata pedig leírhatatlanul fájt, ráadásul Jisungról ahogyan most sem, úgy később sem tudtam volna lemondani.

- Most ezt nem értem - szólalt meg Jisung. A hangjára pedig egyből felfigyeltem. - Már csak a barátja akarsz lenni?

- Senki nem állna meg nála a barátzónában. Aki megáll, az biztosan meleg.

- Mondja ezt az, aki előző hónapban egy fiúval kavart - nézett rá Jisung egyből.

- Igen - nevetett fel Hyunjin. - De ez akkor is igaz. Ugye, Minho?

- Aha - helyeseltem halkan úgy, hogy valójában azt sem tudtam, hogy miről, vagy kiről beszél.

- Hát ez remek - emelte fel Jisung hirtelen a hangját. - Verekedjetek is meg érte - tette hozzá mérgelődve, s miután lelökte magáról Hyunjin kezét még előre is sietett.

Jisung távolodását figyelve hamar rájöttem arra, hogy jobban jártam volna, ha inkább nem válaszolok úgy Hyunjin kérdésére, hogy azt sem tudom, miről van szó. Hiszen a helyesléssel csak mindent elrontottam. Sikerült őt elüldöznöm, ráadásul az este folyamán már másodjára. Ennek tudata miatt pedig egyre jobban haragudtam magamra.

- Hát ennek meg mi a baja? - kérdezte Hyunjin, s emiatt egy nagyobbat sóhajtottam, hiszen ahogyan ő, úgy én sem tudtam a kérdésére a választ. A tudatlanság viszont egyre jobban piszkált. Szerettem volna tudni Jisung kiakadásának okát. Emellett azt is, hogy mégis mivel hozhatnám helyre az újabb hibámat. Ám nagyon úgy tűnt, hogy ebből semmit sem fogok megtudni. Legalábbis most biztosan nem. - Most miért vagy ilyen morcos? - kiáltott Jisung után Hyunjin. - A nővéred szépsége nem a mi hibánk, hanem az övé - tette hozzá, de Jisung továbbra sem állt meg. - Nem ajánlom, hogy összevessz velem, mert úgyis átmegyek hozzátok Jihye miatt - próbálkozott ismét, s ekkor én rögtön felvontam a szemöldököm.