Renesmee Wells
Szeptember 29. csütörtök
Úgy riadtam fel a puha ágyon, mintha árammal ráztak volna meg. A falon lévő fehér órára néztem, és sokkot kaptam ahogy tudatosult bennem, hogy két órát aludtam. Egekbe szállt pulzussal indultam le a földszintre, és csak az üres nappalit találtam. Basszus hol van Hudson? A sírás kerülgetett, amikor a fülemet megcsapta a nevetése. A konyhán keresztül kimentem a hátsó kertbe, ahol a két srác éppen játszott a fiammal. Egy piros csúszda állt a kertben, és egy csomó kinti gyerekjáték volt körülötte.
- Nézd itt van anya –vett észre Lando, és felém mutatott. Hudsont nem érdekeltem, elvolt foglalva a csúszdával és George-dzsal.
- Mi ez a sok holmi? –kérdeztem, mire a főnököm rám nézett.
- Hát, míg pihentél, elmentünk kirándulni Hudsonnal, és vettünk pár dolgot neki –vont vállat.
- Ezt nagyon nem kellett volna, nem fogadhatjuk el –mondtam rögtön, mire George leállított.
- Hudson elfogadta, szóval –vont vállat.
- Így is befogadtál minket, ez már túlzás –mutattam a csúszda irányába, majd hozzájuk léptem, és Hudsont felvettem a kezembe. Sírásba tört ki ahogy elszakítottam a fiúktól, de egyszerűen ez már túl sok szívesség volt George felől.
- Egyáltalán nem az! Nem kell ebből akkora ügyet csinálni –állt fel George, és megint felém magasodott, amitől annyira vonzó kisugárzást árasztott magából, hogy egy pillanatra ismét elfelejtettem levegőt venni.
- Szerintem Hudson hagyj legyen gyerek, ti meg civakodjatok csendben –szólalt meg George barátja, aki közben fel is állt és kivette a kezemből a fiamat. Más esetben talán felháborított volna, hogy egy idegen kikapja a kezemből a gyerekemet, de a srácból csak úgy áradt a kedvesség és úgy tűnt Hudson nagyon kedveli, mivel azonnal abba hagyta a sírást és apró karjaival átölelte a srác nyakát.
- Rendben, köszönjük szépen, de nem szeretném, ha elhalmoznád Hudsont, nem szeretem amikor nyilvánosan sajnálnak minket –feleltem, majd letelepedtem a csúszda mellé, ahol Lando éppen a fiammal próbált beszélgetni. George pedig bement a házba, és nem is annyira bántam, mert elképesztően frusztráló volt a közelében lenni.
- Nem akarok bele szólni –szólalt meg Lando, és egyenesen rám szegezte a tekintetét. – De van menyasszonya Georgenak –mondta, és nem tudtam mire vélni, hogy ezt felhozza.
- Most ezt miért mondod nekem?
- Mert van szemem és eszem, szóval látom, hogy van köztetek valami –válaszolta, én pedig azonnal ellenkezni kezdtem.
- Dehogy is van! A szobalányuk vagyok, és körülbelül ezzel be is zárult a vele való kapcsolatom –feleltem.
- Hát nem tudom, de amikor ránk hagytad Hudsont, és elmentünk vele a városba, nekem kellett leállítanom, hogy ne vegyen meg neki mindent, ami szembe jött vele.
- Ez nem jelent semmit, szimplán csak nagy szíve van –válaszoltam.
- Oké, de én figyelmeztetlek, hogy ennek nem lesz jó vége –vont vállat, majd felültette a csúszdára a fiamat.
- Semmi nincs közöttünk, hihetetlen, hogy ezt gondolod –néztem rá, és közben George visszajött, így mindketten elhallgattunk.
- Taylor nem jön ma haza, szóval itt maradhatsz –mondta Landonak, aki egy pillanatra rám nézett, majd a haverjára.
- Miért? Mármint miért nem jön haza?
- A szüleinél marad –felelte, és hirtelen leesett, hogy valószínűleg miattam összevesztek.
- Miattunk? –néztem fel a srácra, aki megingatta a fejét.
- Nem, csak anyukája valami partit rendez, így ott marad pár napig –vont vállat, majd leült a csúszdával szembe.
- Értem, de ha gond, hogy itt vagyunk, akkor elmegyünk –mondtam, mire rám nézett, a szívemig hatoló tekintetével.
- Nincs semmi közötök ahhoz, hogy nem jön haza, nyugodj meg –felelte kedvesen, majd Hudson lecsúszott a csúszdán, és előre borult, ezt követően George nevetve felállította, ő pedig pityeregve hozzám lépkedett.
- Nem vagy éhes, szívem? –ölelgettem meg. Nem kaptam választ, de a fiúk nézéséből ítélve biztos voltam benne, hogy mostanában nem evett. Felálltam, majd a babámmal a kezemben beindultam. Éppen beértem a nappaliba, amikor George megjelent mögöttem.
- Rendeljek valami kaját? Vagy mit eszik? –érdeklődött, és ahogy a konyhába lépett, valamiért Lando szavai jártak a fejemben.
- Már elég sok mindent eszik, de ha nem gond, főznék inkább –feleltem, mire megértően bólintott.
- Magunknak rendelek addig –vette elő a mobilját, és nem voltam benne biztos, hogy rám és magára értette vagy magára és Landora. De nem is volt lényeges, mivel főzeléket akartam készíteni Hudsonnak, és abból én is tudok enni.
- Használhatok itteni alapanyagokat? Holnap elmegyek bevásárolni –néztem rá.
- Bármit használhatsz itt, és nem kell külön vásárolnod, ehhez pedig nagyon ragaszkodom –válaszolta mindvégig a szemembe nézve és abban a pillanatban, akkorát dobbant a szívem, hogy tudtam Lando figyelmeztetését figyelembe kell vennem.
- Köszönöm –néztem rá hálásan, miután gyorsan összekapartam a gondolataimat.
- Igazán nincs mit, pizza jó lesz? Vagy valami más?
- Nekem mindegy –feleltem, bár őszintén inkább el sem fogadnám még ezt is, de a korgógyomrom mást akart.
- Megkérdezem Landot is, mert hiszti rohamot kap, ha nem megfelelő kaját rakok elé –forgatta meg a szemét, majd kiindult a kertbe. Elnevettem magam, majd letettem Hudsont és elővettem az alapanyagokat amik kellettek a főzelékhez. Miközben én elkészítettem az ételt, addig Hudson körülöttem mászkált. Mire kész lettem, a George által rendelt ételek is megjöttek, így az ebédlőben megterítettem négy főre. Hudson mellé ültem le, majd megetettem, a fiúk pedig a rendelt ételeket csomagolták ki. Végül nem pizzát rendeltek, hanem hamburgereket vettek ki a zacskóból, és sültkrumpli adagokat.
- Hát Lando ezt akart enni, szóval –tolt elém egy nagy adag ételt George és a gyomrom azonnal reagált.
- Laza kaját akartam na –tömte magát Lando. Hudson pár perc alatt befejezte a vacsorát és mászkálni kezdett körülöttünk, míg mi ettünk. Talált egy szalagot valahol, így azzal foglalta el magát.
- És mik a terveid a jövőben? –kérdezte Lando, miután észhez tért a kaja mámorból.
- Egyenlőre nem tudom, régebben szerettem volna főiskolára járni, de Hudson mellett ez nem lenne megoldható, mellesleg anyagilag sem tudnám fizetni –válaszoltam.
- Ha beadnád bölcsibe, akkor több szabadidőd lenne, nem?
- Igen, de itt a környéken mindegyik magán, szóval érted... --hallgattam el, mivel minden szavammal elárultam, hogy rohadtul nem állok jól anyagilag.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
