Renesmee Wells
Október 14. péntek
Hudsonnal kettesben ültünk a füvön, egy kék színű pléden. Délután három volt, és a munkaidőmnek vége volt már rég. Szerettem volna kicsit Hudsonnal lenni a természetben, még ha elég furcsa idő is volt. Gyenge szellő volt, de érezhetően esni készült. Hudsonon egy kabát volt és melegítő, meg az elhagyhatatlan sapka, ami megvédi a széltől. Kipirult arccal sétálgatott a kertben, és néha lehuppant a földre, de gyorsan tovább haladt. Elképesztően aranyos volt, és ahogy rá néztem, állandóan hatalmas nagy szeretet éreztem a mellkasomban.
- Ki ez a nagy fiú? –a hang irányába fordultam, és Lando Norrist pillantottam meg, aki egy sárga pulcsiban és fekete farmerben közelített felénk. Azonnal felkapta Hudsont a kezébe, és leült mellénk.
- Szia –mosolyogtam rá.
- Sziasztok –biccentett.
- Elég rossz idő van –jegyezte meg, mire bólintottam.
- Tudom, de a levegő jó.
- Az igaz.
- Mi a helyzet? –nézett rám, mintha fontos információkat kellene elmondanom neki.
- Nem sok –vontam vállat, pedig igazából lett volna mit mesélnem, de Lando idegen volt, és George egyik legjobb barátja.
- Nem tűnsz valami vidámnak –jegyezte meg.
- Mégis minek örüljek? Annak örülök, hogy van még egyáltalán munkahelyem –mondtam, mire felvonta a szemöldökét.
- Miért?
- George megváltozott, Taylor meg... –elharaptam a mondat végét, mert csúnyán fejeztem volna be.
- Taylor egy picsa –fejezte be helyettem, mire meglepetten néztem rá.
- Szóval, nem csak én látom így?
- Nem, én nem is értem George miért van vele –ingatta a fejét rosszallóan.
- Hát én sem, de mindegy, nem az én dolgom –sóhajtottam, és közben Hudson, Lando ölében ült tovább, és úgy tűnt élvezi a srác társaságát.
- Egyébként is, mostanában George olyan marhaságokat beszél, szerintem kicsit sok neki ez az esküvő téma, meg az állandó veszekedés Taylorral... Mellesleg a forma1-ben is teljesítenie kell.
- Gondolod, hogy ez miatt lett velem is furcsa?
- Szerintem igen.
Talán csak George elfáradt, és már nem úgy áll a dolgokhoz, mint eddig és nem is hibáztathatom érte. Egyébként is, eddig sem kellett volna ennyi mindent megtennie értünk. A bűntudat csak úgy mart belülről.
- Norris –lépett ki a hátsó teraszra Taylor.
- Mondjad –nézett a lányra unottan.
- Te minek vagy itt kint?
- Beszélgetek, ha nem tűnt volna fel!
- Jó lenne, ha bejönnél, van pár megbeszélni valónk –fordult meg Taylor, majd visszament a házba.
- Milyen megbeszélni való? –néztem a srácra, aki most letette a takaróra Hudsont és felállt.
- Nem tudom, biztos az eljegyzési buliról van szó –sóhajtotta, és érezhetően semmi kedve nem volt az egészhez.
Basszus el is felejtettem, hogy az most szombaton lesz!
Őszintén nekem sem volt kedvem Taylort és George-ot ünnepelni, mellesleg tarottam attól is, hogy milyen feladatok kapok a holnapi napon.
Október 15. szombat
Kora reggel kopogtattak a vendégház ajtaján. Álomittasan, egy nagy pólóban és kócos hajjal léptem ki a hálóból, majd megpillantottam az üvegen keresztül George magas alakját. A gyomrom összerándult, majd elindultam felé. Egy fekete melegítőszettben volt, ami kiemelte a világos szemeit és a hajszínét.
- Jó reggelt! –köszöntött.
- Jó reggelt –motyogtam halkan.
- Nem akartalak felébreszteni –mondta, mire megráztam a fejem.
- Már ébren voltam –hazudtam, ő pedig, csak elmosolyodott, az én szívem pedig hatalmasat dobbant.
- Igen, azt látom.
- Amúgy, csak azért jöttem, mert ma vendégek vagytok Hudsonnal és hívtam mást a takarításra. Neked sok meló lenne egyedül –először nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam-e, de amikor megbizonyosodtam róla, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Biztos, hogy ebből nem lesz gond?
- Nem, dehogy –ingatta a fejét.
- Redben, köszönjük –mosolyodtam el halványan. Már éppen csuktam volna be az ajtót, amikor George ismét megszólalt.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam veled a napokban, csak sok minden van most –érezhetően feszülté vált, ahogy a szavakat kimondta.
- Semmi baj, megértem –biccentettem, de igazából nem teljesen értettem meg. Miért rajtam és Hudsonon kell a dühét kitölteni?
- Akkor, én hagylak most –lépett hátrébb egyet, majd végül megfordult. Én pedig lassan visszacsuktam az ajtót.
Illetlenségnek tarottam volna, ha nem jelenek meg a partin, bár Taylor biztosan örült volna ennek. De én úgy döntöttem, hogy legalább benézek, legalább nem kell Hudsonnal bezárva maradnunk a házban. Caranak írtam egy üzenetet, hogy kellene egy ruha az estére, mire ő azonnal hívást kezdeményezett. Megbeszéltük, hogy eljön értünk és nála nézünk pár ruhát. Szerettem George nővérét, mert velem is úgy bánt, mint egy családtaggal. Egy óra fele jelent meg a háznál, én pedig Hudsonnal együtt beszálltam a Toyotába, aminek még annyira új illata volt, hogy ismét elfogott egy rossz érzés, amiért ilyen luxusautóban ülök.
- Bébiszitterünk jön velünk, szóval Hudsont is rábízhatod, és kicsit jól érezheted magad –mondta, miközben elindultunk hozzájuk.
- Hát nem is tudom –húztam el az ajkam.
- Nyugi, nem lesz baja!
- Tudom, csak nem akarom Hudsont lepattintani azért, hogy Taylort meg George-ot ünnepeljem –a hangomban levő féltékenység, még engem is megdöbbentett, de Cara csak elmosolyodott.
- Nem is kell őket, csak pezsgőzz és táncolj valami jó pasival! Biztos George haverjai is jönnek, és tudtommal némelyik szingli pillanatnyilag –kacsintott rám, mire elnevettem magam, de igazat is adtam.
- Rendben –biccentettem.
Félórával később, Cara házához értünk, ami visszafogottabb volt, mint amiben George és Taylor lakott, de ez is ugyan olyan gyönyörű volt és inkább családias. Harry már a bejáratnál várt minket, az apukájával együtt.
- Szia, Josh vagyok! –fogott velem kezet a férfi.
- Szia, Renesmee!
- Megyek a gyerekekkel –mondta, majd Hudson és Harry után ment.
- Na először is, elmegyünk fodrászhoz, aztán megnézzük a ruhatáramat! –tapsolt kettőt izgatottan.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
