Une Goutte D'émotion

Weasley vicc

Fáradtan indultam el másnap a nagyterembe , hogy egyek egy falatot, előbb elkezdődik a mai nap. Leültem az asztalunkhoz és elvettem pár darab palacsintát. Igen, kora reggel már palacsintával tömöm a számát. 

-Te már kora reggel palacsintát eszel, Black?- Ült le mellém a szőke. 

-Már ne haragudj, de a nutellás palacsinta a kedvencem. Ha már van, akkor ki is kell használni a lehetőséget és megenni. -mondtam. 

-Rendben. -Mondta rezzenéstelen arccal, de hallottam, hogy elejtett egy halk nevetést és egy darabig csak mosolyogva rázta a fejét. Én is így reagálnám le magamat, ha kívülről nézném ezt az egészet. 

Mikor már majdnem megettem az elém tett ételt és haraptam volna bele jóízűen az utolsó darabba , akkor valaki megfogta a vállamat, amitől kicsit beparáztam.

- Fekete, fekete, fekete, fekete! -Sóhajtottam egyet és megfordultam. Meglepetésemre a két Weasley iker volt az. 

-Mit szeretnétek? -Vontam fel a szemöldökömet. 

-Hoztunk neked egy kis ajándékot.-Mondta az egyik. Talán Fred lehetett az. 

-Miért?-kérdeztem.

-Csak fogadd el. -Mondta George egyre izgatottabban, ami kezdett nekem fura lenni, de vállat vonva elvettem tőlük , megköszöntem, mire ők elmentek, én vissza fordultam az asztalunkhoz és csak a többieket néztem, néha pedig a fura dobozra, amiben az ajándékom lapult. 

-Ez elég fura volt. -Mondtam. 

Mindenki csak csendben nézte a dobozt a kezemben. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam.

Na itt bántam meg, hogy kinyitottam a dobozt, mert ami benne volt, az nem egy ajándék volt, hanem egy pite, ami az arcomba landolt. Prüszkölve töröltem le a szememről a pitét, hogy lássak is valamit. Mindenki az asztalunknál szakadt a röhögéstől. 

-Marhára nem volt vicces.-mondtam mogorván. Talán egy ember volt, aki nem mutatta ki úgy az érzelmeket, ahogy a többiek. Malfoy. Amikor rá néztem, láttam, hogy engem szuggerál és szép lassan egy mosolyra húzza az ajkait, ami miatt én is elmosolyodtam. 

- Na, gyere te lány, lemossuk ezt a pitét, először Piton meglátja. -Mondta Jess.

-Várjatok! Én is megyek. -Mondta Pansy, majd utánunk rohant. 

Bementünk a mosdóba és kezdtem volna el lemosni magamról az ételt, amikor hirtelen Pansy és Jessica az ujjaikkal leszedtek egy kis darab pitét az arcomról és megették. 

-Ez finom. Adj még az arcodról ebből!-Mondta a két lány, én meg sóhajtva hagytam. Nem volt más választásom , hagytam, tűrtem, hogy leegyék rólam az édességet. 

Ma semmi érdekes nem volt tanulás szempontjából, de Piton óráján gondolkodtam, és arra jutottam, hogy én is vissza fogok vágni a két ikernek. Ha harc, akkor hát legyen harc. Most én jövök, fiúk!

Órák után, a klubhelyiségben a tervemet a két lánynak is elmondtam.

-Rendben, de mivel akarsz nekik vissza vágni? -tette fel a kérdést Jessica. 

-Hát azt még nem tudom..- mondtam.

-Mi lenne , ha valami kamu tüzet gyújtanánk alattuk?- Kérdezte nevetve Pansy.

-És ezt hogyan csináljuk meg, okoskám?- kérdeztem.

-Bízd rám, mi majd megoldjuk Jessel, te csak intézd amit akarsz közben. -Mondta a fekete hajú barátnőm.

-Rendben.-Mosolyogtam. -Szerintem é n megkeresem őket és a lány mosdóhoz viszem őket egy óra múlva, addigra megvagytok? -kérdeztem.

-Persze, persze!-Majd egymásra néztek és elkiáltották magukat.- Akkor Kezdődjön a Weasley elleni buli!-Majd elfutottak. Ha én ezt érteném. Nevetve megráztam a fejemet, majd megkerestem a két fiút. Őszintén nem volt nehéz őket megtalálni a folyosón, így nyugodtan oda mentem hozzájuk. 

-Sziasztok. -Köszöntem nekik, mire rám néztek. 

-Sikeresen eltüntetted a kaját az arcodról. -jelentették be, mintha én ezt nem tudnám. 

-Beszélgessünk srácok. Tudtok valamit?-kérdeztem.

-Miről?-Néztek rám értetlenül. 

-Bármiről. -Vontam vállat.

Ekkor egymásra néztek.

-Igen. Tudunk. -mondták. -Fog jönni a héten egy új srác a Roxfortba.-Mondták. 

-Ki?-kérdeztem.

-Valami Cedric Diggory. -mondta Fred. 

-Azt mondják ,hogy elég helyes, ahhoz képest, hogy a te korodbeli a srác. -Mondta George. 

- Ahhaaa....-Nem nagyon tudtam erre mit mondani, mert nem érdekel az ,hogy jön egy új srác az iskolánkban. 

*****

A srácokkal sétálgatva beszéltünk és közben elvezettem őket a lánymosdóhoz. Amikor oda értünk megrúgtam az ajtót, mire a lányok akcióba lendültek, én meg bele kezdtem a szerepmbe.

-Srácok... égtek..- Mondtam.

Ők lenéztek a már "égő" lábukhoz és bármerre mentek, égtek. Egy kis idő után már nem "égett" a két fiú, így abba hagyták az összevissza ugrálást.

-Élünk!-mondták. 

Én csak nevettem az egészen, mert hihetetlen ,hogy eddig nem jöttek rá, hogy amúgy nem is égnek. 

-Bocsi srácok, de vissza kellett vágnom. -mondtam, majd elmentem.