~Allison szemszöge~
Huha.. hol is kezdjem? Lehet az elején kéne. Tehát a kviddics meccs délután eléggé szarul végződött , mit ne mondjak. Harry elkapta az aranycikeszt, de Malfoy meg akkorát repült a seprűjéről, hogy nézni is rossz volt. Végig néztem ,ahogy a két fiú küzd, hogy elkapja a labdát, de mind a ketten eléggé nagy szarban voltak. Malfoyt néztem , és ő szinte egy spárgát nyomott le az esésnél, majd ledőlt a földre, miután rám nézett. Én addig elfordítottam a fejemet, de utána láttam, hogy inkább fel áll, és el megy. Harryt viszont rendesen eltalálta a gurkó, pontosabban az egyik karját eltörte, de jött Lockhart és elvileg nagyon hatékony és gyors varázslattal rendbe tette volna a fiú karját, de ami utána volt.. Harrynek nem is voltak csontjai. Ez undoritó volt.
-Hoppá..-Nézett felénk-Szoktak balesetek történni közben , de legalább.. nincs egy törött csontja se! -nézte a fiú karját.
-Törött?!-Akadt ki Hagrid. -Egy csontja se maradt szegény gyereknek! Ez szörnyű!
-Hagrid. Ne aggódj, el kell vinni a gyengélkedőre Harryt, és Madam Pomfrey majd megoldja. -nyugtatta meg Hermione.
Én sajnálatos módon ott hagytam őket, mert muszáj voltam valamiért megnézni a kis szerencsétlen szőke mardekárosunkat, hogy mi van vele. Elmentem onnan, majd felmentem a gyengélkedőre. Szerencsére Pomfrey se volt ott, így nyugodtan tudtam oda menni hozzá, amikor megláttam. Szerencsére aludt, szóval így talán nem fogja leordítani a fejemet.
Oda mentem az ágyhoz, ahol aludt, majd elkezdtem hozzá beszélni. Magam sem tudom miért.
-Mit nem mondjak, elég egy szerencsétlen vagy. Lehet, hogy nem bírlak egy kicsit sem, de ha őszintének kell lennem, rám hoztad a frászt. -mosolyodtam el. -Most megyek, előbb felkelsz és leordítanád a fejemet. Na, szia.-néztem még mindig az alvó fiút.- Remélem hamarosan hallgathatom, ahogy beszólogatsz.-Majd elmentem.
Teljesen megőrültem, tudom, de valamiért el kellett mennem hozzá.
Másnap már mind a két fiú jól volt. Viszont! Hermione azt mondta, hogy ma lesz az, amikor Lockhart egy párbajszakkört indít. Kíváncsi vagyok rá, szóval el megyek.
Már mindenki várta, hogy milyen lehet ez a szakkör, és végre meg is tudhatjuk, mert most kellett mennünk a nagyterembe, ahol most nem voltak ott az asztalok, hanem csak két pad a falhoz egy hosszú kis..valami, ahol párbajozunk.
Igazából nem nagyon figyeltem, mert ez kész katasztrófa, amit az SVK tanárunk művel. Már csak arra lettem figyelmes, amikor Piton egy lefegyverző bűbájt küld Lockart felé.
-Capitulatus!-Ekkor Lockhart repült egyet, amin jót röhögtem.
-Ugye jól van? -kérdezi aggódva Astoria. Undorodok tőle.
-Kit érdekel?- vigyorog Blaise.
-...mondjuk.. Potter! Weasley! Gyertek csak. -Int feléjük Lockhart.
-Nem tartom jó ötletnek!- szólt közbe a házvezetőnk. -Ha Weasley a pálcáját használja valakin, akkor egy gyufásdobozban vihetjük el Potter maradványait. -Erre mindenki elhallgatott- Javaslom, hogy a saját házakban, fiú-lány közt legyen a párbaj.
-Csodálatos ötlet, Piton professzor!
Piton felénk fordult, majd elkezdte a párokat megalkotni. Kérlek, csak ne Malfoy legyen a párom, kérlek csak ne Malfoy legyen a párom, kérlek!
-Mrs.Black..-Ekkor rám nézett, majd össze húzta a szemöldökét- Mr. Malfoy-Majd folytatta tovább a párba állítást.
Rá néztem a szőkre, aki csak elégedetten vigyorgott.
YOU ARE READING
Une Goutte D'émotion
Romance"-Mit akarsz? Mit mondjak ki?!-Túrt bele a hajába idegesen. -Azt ,hogy szeretsz és nem csak egy kurva fogadás vagyok!-vágtam oda neki. A hangom elcsuklott, a gombóc a torkomban ki akart törni, de nem engedtem meg neki. Nem. Nem törhetek össze előtte...