Une Goutte D'émotion

Szerencsétlen Mardekáros

Nem is említettem , hogy lett egy SVK tanárunk, nem más , mint Gilderoy Lockhart. Ma lesz vele az első óránk, kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Nekem nem szimpatikus. Hermione teljesen oda van érte, amit nem értek, de ő dolga. Amúgy kezdek szerintem újra többet beszélgetni Harryékkel, mert hát..nem tudom miért hanyagoltam el őket. De egy biztos, ezen más fogok, mert nem nagyon beszélek Jessen és Pansyn kívül senkivel. Na de térjünk rá a lényegre.

Ma az első óránk az Lockhartal volt. Minden lány csak áradozott róla és alig várták, hogy találkozzanak vele és , hogy tanítsa őket. Mondjuk Pansy és Jess nem ebbe a csapatba tartozott, legalább valaki együtt érez velem. 

-Mi olyan jó ebben a Lockhartban?-kérdezte Pansy

-Fogalmam sincs.-Vontam vállat. 

Lementünk a nagyterembe reggelizni, mert én az éjszaka folyamán eléggé megéheztem, de kellett várnom a reggelt. Végre itt az idő, hogy reggelizzünk. 

Kimentem a klubhelyiségből, majd elballagtam szép lassan a nagyterembe. Már vártam, hogy oda menjek az asztalunkhoz, amikor megfogták a vállamat. 

-Allison szia!

-Harry? Szia!-Szerintem meghallottak engem ott fent, és Harryvel legalább újra jóban leszek. 

-Nem volt időm még megköszönni , hogy megvédted a Griffendél kviddics csapatát. Szóval.. köszönöm. -Húzta mosolyra a száját.

-Ez csak természetes.-Mosolyogtam- Viszont mondanom kellene valamit..-Kezdtem el az ujjamat birizgálni.

-Ő. Mi az? Ne idegeskedj. Biztos nem lehet olyan borzasztó a hír-Nézett rám Harry , majd mosolygott tovább.

-Tehát, csak azt akarom mondani, hogy sajnálom, hogy ennyire elhanyagoltalak titeket. Hermioneval még barátkoztam meg, de ezen nem szeretném, mert azért nem hanyagolhatlak el titeket, mert Mardekáros vagyok és nem akarom, hogy azt higgyed , hogy én is olyan vagyok, mint a nagy része a Mardekárnak, mint például Malfoy. Ne aggódj, én sem bírom. Egy bunkó kis...-nem tudtam befejezni, mert Harry közbe vágott.

-Jaj, Allison. Semmi baj. Egy percig sem hittem azt, hogy olyan vagy, mint ők. -nézett az asztalunk felé.-Te nem vagy olyan, mint ők. Szerintem.. kezdjünk tiszta lappal. Kezdjük az elejétől a barátságot. -köhintett, majd folytatta- Én Harry Potter vagyok, és téged hogy hívnak?-nyújtotta a kezét. Ez azért elég vicces volt, mit ne mondjak. 

-Én Allison Black vagyok, örvendek.-Én is nyújtottam a kezemet, majd kezet ráztunk. -Ne haragudj , Harry, de én már éhen halok, szóval.. muszáj leszek enni. Majd órán találkozunk. -Öleltem meg a fiút, majd elmentem enni. Ilyen vicces dolog is ritkán van. 

Miután végeztünk a reggelivel, elmentünk a SVK órára. Leültem Hermione mellé, aki meglepetten nézett rám, majd egy hirtelen durcit bevágott és elfordult.

-Hermione. -a lány rám nézett.- Bocsánat, hogy bunkó voltam veled. Esetleg.. lehetnénk.. barátok, nem gondolod?-Hermione mosolyra húzta a száját. 

-Semmi baj. És persze, lehetünk barátok. -Mondta. -Hivatalosan is barátok vagyunk, Ali. 

-Ali?

-Jaj, ne haragudj. Csak egyszerűbb az Ali. -Mondta

-Ez tetszik. Ali..-mondtam ki halkan, majd megöleltem a lányt. Hirtelen megjelent az ajtóban fent Lockhart. 

-Bemutatom az új SVK tanárotokat...-Itt tartott egy kis hatásszünetet. -Én! Gilderoy Lockhart..a bronz fokozatú, és merlin díjas. Persze még a legbűbájosabb mosoly versenyét is megnyertem.-kezdett el hülyén nevetni.