Une Goutte D'émotion

Apa

-Megjöttem..-Dobtam le a cuccomat, amikor beértem a lakásba. 

-Milyen volt?-kérdezte apám. 

- Ki vagyok akadva. A Griffendélesek nyerték a házkupát, csak is azért , mert Potter ott van. Eddig mindig a Mardekárosok nyertek. De nem, meg jött a Szent Potter, nyernek. Hihetetlen. -akadtam ki.- Malfoy is teljesen ki volt akadva.-mondtam.

-Draco Malfoy?

-Igen. De nem ez a lényeg, hogy milyen Malfoy. -forgattam meg a szemem. 

Mikor apámra rá néztem, láttam, hogy megfeszültek az arcizmai. Ideges lett a Malfoy név hallattán. 

- Mardekáros lettél ezek szerint.-motyogta.

-Igen. De ne kezd te is. Attól mert nem piros, hanem zöld talár van rajtam, nem változik semmi. A Mardekárosok nem olyanok, amilyennek gondolják őket, meg ahogy te is gondolod. -daráltam le már neki is a megszokott mondatomat karba tett kézzel. 

- Nem akartam semmit se kezdeni.-emelte fel a kezeit védekezően. -Kérlek , most menj fel a szobádba. -mondta.

-Miért? Várj, jobb kérdés! Miért jöttem haza? Úgysem foglalkozol velem!-mondtam.-Örülj, hogy haza jöttem egyelten. -ekkor olyan történt ,amire nem számoltam. Teljes erejével ráfogott a karomra, majd rám nézett. 

-Te tényleg a Mardekárba tartozol. -sziszegte a fogai közt- De nem beszélhetsz így velem! Hányszor mondjam el? Másik, hogy mi az, hogy "örülj, hogy haza jöttem egyelten"? Örülj, hogy van hol laknod!-ezzel elengedett.

- Csak úgy szólok.. te egy apa vagy.. és nem viselkedsz úgy, mint egy apa - fordítottam nagyobb hangsúlyt az "apa" szóra.-A tizenegy éves lányodat elküldöd, hogy vegye meg az iskolához való cuccokat. Majd még elkísérni se kísérsz el a vágányhoz. Még várni se vártál rám, amikor leszálltam ma . Tizenegy éves létemre több dolgot tudok , több mindent csinálok egyedül, mint amennyit kéne nekem. Egyedül kell mindent csinálnom. Örülök , hogy legalább csinálsz reggelit már amikor. -Fejeztem be a mondatomat.- Felmentem a szobámba.- Sóhajtottam. 

Felmentem a szobába, majd eldőltem az ágyon és a plafont néztem, először gondolkodtam. 

******

A nyári szünetem egy katasztrófa volt, teljesen. Apám szokásosan nem figyelt rám az egész nyár alatt, még egy kisebb figyelmet sem kaptam, amikor elmondtam neki az egyik nap, hogy milyen egy apa. Ezzel sem hatottam meg. Végig szenvedtem a szünetet, várva, hogy Kezdődjön az iskola. Tudom, fura , mert nem hinném, hogy vannak olyanok, akik várják a Szeptembert , az iskolával együtt. Én vártam, na. Lementem a lépcsőn és felszedtem a cuccomat. 

-Sok szerencsét erre az évre is. -mondta apám. 

-Akkor sem fogok vissza jönni már. -mondtam, majd kimentem az ajtón. 

Most már tizenkét évesen úgy viselkedek , mint egy felnőtt kamasz tizenöt éves kb. De az iskolában , mint egy tíz éves néha. Erről is csak apám tehet, hogy ilyen vagyok , ilyen fiatalon. De inkább foroghatna más az agyamba , apám helyett. 

Megráztam a fejemet, hogy elhesegessem az apámról való gondolataimat. 

Újból itt voltam a vonatnál, a Roxfort Expressnél , ami miatt kellett, mert mosolyogni kellett, mert melegséggel öntött el az, hogy újra ott lehet az iskola falai közt, ahol minden könnyebb , mint otthon, és nem kell szenvednem. Felszálltam a vonatra , miután eltették a kerestem egy üres csomagot szokásosan. 

Kis idő múlva megjelentek a kabinnál. 

-Malfoy?- vontam fel a szemöldökömet. -Mit szeretnél?

-Jól vagy?-kérdezte , majd idegesen leült velem szembe. 

- Biztos te vagy az , Malfoy? -Kérdeztem felvont szemöldökkel, egy halvány mosoly keretében. 

-Nagyon vicces vagy, Black. -Forgatta meg a szemét. -Ha már nem mondod el mi a baj, persze nem azért kérdeztem , mert kedves vagyok és érdekel, hogy mi van veled, csak nem ilyen vagy, mint ahogy megláttalak most. Na mindegy. Ha akarsz , akkor gyere át a mi kabinunkba. Ott van Holmes az. -Mondta, mire inkább felpattantam és mentem a fiú után. 

Mikor végre oda értünk, akkor megláttam Jesst. 

-Jess, te mocskos kis áruló!-köszöntöttem nevetve. -Szia.

-Szia, Allison. Bocs, de nem találtalak sehol, ezért inkább ide ültem a többiekhez. -Mondta.- Csak szivatlak. Én kértem Malfoyt, hogy hozzon ide téged, a fekete bárányt. -Nevetett.

-Nagyon vicces vagy.-morogtam. -Mellesleg gondoltam , hogy nem magától jelent meg Malfoy. Csoda , hogy túl éltük azt a három percet mind a ketten, amíg ketten voltunk és nem nyírtuk ki egymást. -mondtam.

Malfoy szemet forgatott válaszul, majd tovább nézte a tájat, csak minket hallgatott, hogy beszélgetünk.

Pár perc beszélgetés után azt vettem észre, hogy Pansy arcának a színe kezdett vörös lenni. Oda hajoltam Jesshez.

-Mit mondtál neki?- kérdeztem 

-Azt, hogy tényleg össze illik Blaisel. -Mosolygott. 

Mondjuk Jessnek, tényleg szép párt alkotnának majd a jövőben.

 Bocsi, de most kicsit megcsúsztam a résszel , így csak most tudom kirakni. Ez most rövid is lett, de majd a következőt hosszabbra írom és tartalmasabbra is. Bocsi , ha ilyen összevissza az egész.