Már jócskán este volt, de én még így sem tudtam aludni. Valahogy nem jött álom a szememre. Pedig már számolgattam az embereket itt Roxfortban, hátha elalszom arra, de az sem jött be. Gondoltam egyet és lementem a klubhelyiségbe. Meglepetésemre, nem csak én voltam ott. A kanapén ült valaki, egyedül. Mikor közelebb mentem, láttam, hogy a szőkeség az, Malfoy. Csendben leültem a kanapéra én is, majd felhúztam a lábaimat magamhoz. Egy darabig csendben voltunk, amíg a szőke meg nem törte a csendet.
-Szia..-Őszintén? Nem erre számítottam.
-Szia..-Köszöntem neki vissza.
-Miért nem alszol?
-Mert nem tudok.-Vontam vállat.- Te? Te miért nem alszol?
-Mert nem tudok. -Mondta el azt, amit én is.
-Nekem te fura vagy. Most csak azért beszélsz velem normálisan , mert megaláztalak a többiek előtt?-kérdeztem
Erre meg már nem válaszolt.
-Rendben van. Én inkább vissza mentem a szobába lefeküdni. -Mondtam, majd azzal ott hagytam a fiút.
A Malfoy családot mindenki ismeri a varázsló világból, az is aki nem akarja ismerni. Én utána olvastam a Malfoy családnak. Nem tudom miért. Persze ez nem most volt, még elég régen történt. Nemes egy család.
Vissza mentem az ágyamba és valamiért elég hamar elnyomott az álom.
*****
-Allison, gyere! El fogunk késni Bájitaltanról!-mondta Jess. Ja igen, barátok vagyunk, vagyis dolgozunk rajta, de már én csak Jessnek hívom.
-Megyek.-Mondtam, majd rohantam utána ,hogy beérjünk a terembe. Már mindenki ott volt, Piton professzoron kívül. Leültünk a hátsó padba, majd csendben vártuk a professzort. Az első sorban megláttam Malfoyt , aki a két fiúval beszélt, amíg be nem jött Piton.
-Mivel itt kevés az ostoba pálcával való hadonászás, sokan alig fogjátok elhinni, hogy ez varázslat. Nem várom el, hogy igazán megértsétek a lágyan rotyogó üst , csillogó füstjeivel, a folyadékok finom ereje, amelyek kúsznak az emberi erekben, megbabonázzák az elméket, behálózzák az érzékszerveket. Megtaníthatlak arra, hogyan kell palackba önteni a hírnevet, sőt megállítani a halált. Nem vagyok olyan nagy bunkó, mint ahogy általában tanítanom kell. -rontott be ezzel a kicsit hosszú, de ledarált mondatával a professzor. -Vannak, akik még arra sem méltatnak, hogy az órára figyeljenek, ne pedig mással legyenek elfoglalva.-Mondta Piton, Harrynek intézve a szavait, aki valami lapra írt. Hermione oldalba lökte a fiút, aki végre felfigyelt. -Lám, lám. Nem minden a hírnév. Igaz, Potter?-mosolygott elégedetten a tanár.-Mondja, Potter. Ha keresni kéne egy Bezoárt, hol keresné?-Hermione rögtön feltette a kezét.
- Nem tudom, tanár úr.-Mondta Harry.
-Mindjárt gondoltam, hogy még bele sem lapozott a könyvbe.
Harry minden erejével megpróbálta állni Piton jéghideg tekintetét.
-De úgy látom, hogy Hermione tudja a választ. Miért nem őt kérdezi?-kérdezte a szemüveges.
Na ezen jót nevettem halkan.
- Tájékoztatásul közlöm, Potter, hogy az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannyira, hogy az élő halál eszenciájának is nevezik.
-Hihetetlen, hogy Piton ezen ennyire felkapja a vizet. Potter Dursleyéknál nem tudott tanulni rendesen.-suttogtam Jessnek.
-Miss.Black! Álljon fel. Ha már ennyire beszédes kedvében van, mit tud a Bezoárról?
-A bezoár a kecske gyomrából kivett kő, védelmet nyújt a legtöbb méreggel szemben. Ami a sisakvirágot és a farkasölőfüvet illeti, a kettő egy és ugyanaz. Ebrontófűnek avagy Aconitumnak is nevezik.-Mondtam.
-Az utolsó kettőt nem kértem.-mondta.
-De utánam úgyis kérdezte volna ezt Harrytől, én meg megadtam magának a boldogságot, hogy én válaszoltam rá, nem ás, aki nem tud ezekről semmit. -fejeztem be a mondandómat.-Leülhetek?
Legyintett egyet , ezzel leültem.
-10 pont a Mardekárnak. -mondta
Amikor vége lett az órának, akkor én és Jess gyorsan elhagytuk a termet.
-Te komolyan ennyi mindent tudsz ezekről az izékről?-kérdezte
-Ezeket tudtam, mást nem tudnék most nagy hirtelen. -Mondtam nevetve.
Ekkor éreztem, hogy belém jönnek. Mire észbe kaptam már előttem volt az, aki belém jött. Granger volt az.
-Mi az ,Granger? Fáj, hogy más is tudta a választ helyetted? Ennyire stréber ne legyél.-Erre nem válaszolt, csak tovább ment.
-Nem értem , hogy miért akar mindent erőltetni. -nézett rám Jess.
-Én sem tudom.-vontam vállat.-Megyünk enni?
-Persze.
********
A nagyteremben voltunk, amikor megjelent Malfoy. Egy ideges kis Malfoy.
-Miért vagyunk idegesek, Malfoy?-Kérdeztem
-Te Potterrel és a Weasley patkánnyal jóban vagy, igaz?
-Mi? Dehogy. Vagyis.. de, de annyira nem. Miért?-vontam fel a szemöldökömet
-Hallottam, ahogy Potterék arról beszélnek, hogy majd az egyik este ki mennek Hagridhoz.
-Ésss?-nem nagyon értettem, hogy nekem ehhez mi közöm.
-Mivel te jóba vagy velük, így jó lenne, ha jobban megbarátkoznál velük, majd kiderítenéd nekem, hogy mit akarnak Hagridnál.
-Mi? Na nem. Nem leszek a kis beépített fegyvered.-tettem magam előtt karba a kezem.- Meg miért pont én? Más is jóban van velük.
-Nem hiszem.-Mondta
-Jess? Kérlek. -Néztem rá segítség kérően.
-Nem, bocsi, Allison. Én nem szimpatizálok egyikkel se.
A szőke fiú csak nézte, hogy mire jutok.
-Majd megnézem, hogy mit tehetek..-motyogtam
-Oké.-Ezzel Malfoy le is zárta.
YOU ARE READING
Une Goutte D'émotion
Roman d'amour"-Mit akarsz? Mit mondjak ki?!-Túrt bele a hajába idegesen. -Azt ,hogy szeretsz és nem csak egy kurva fogadás vagyok!-vágtam oda neki. A hangom elcsuklott, a gombóc a torkomban ki akart törni, de nem engedtem meg neki. Nem. Nem törhetek össze előtte...
