Jimin ff. Suli szerelem

13.rész

A suliban ma hamar eltelt az idő, szereztem pár jó jegyet így javult az átlagom. Most ez a fontos, fókuszálnom kell a tanulásra, mert szeretnék tovább tanulni!
A mai korban egyre nehezebb megélni csak egy érettségivel, főleg itt Koreában. Sajnos utálok tanulni, szóval így mégnehezebb, főleg hogy Jimin hívogat.

Ma úgyvoltunk, hogy átmegyünk hozzájuk és segítek pár leckéjében.
Mint tudjuk, Jimint nem igazán érdeklik a tantárgyak, így csak velem hajlandó tanulni.
Ilyenkor nagyon tudom szeretni ezt a "baba" oldalát, szeretem hogy ilyen hozzám.

Meglepődtem, amikor hozzájuk érve rend fogadott. Jimin szülei már négy napja elvoltak, így mindent ő csinált otthon, beleértve a főzést is.
Így kiderült, hogy rohadt jól tudd főzni!

Ma csinált nekem Dubu Jorim-ot (koreai csípős tofu), amit utoljára 3 éve ettem egy táborban. Onnantól kezdve nagyon utáltam, mert valahogy nagyon durván elrontották a fűszerezést és inkább volt édes mint csípős...de Jimin valahogy pont ráérzett a mennyiségekre, és nem győztem dicsérni a főzési tehetségét.

- Ááhh azért ennyire nem tudok jól főzni! Volt amikor már majdnem felgyújtottam a konyhát.
Az izgalmas volt! - mosollyodott el az asztalon megtámasztva magát.
Ezen nevettem egyet.

- És mi lett belőle? Szüleid nem vették észre? - ettem tovább izgatottan hallgatva a történeteit.

- Hát épphogy nem. Pedig a tűzoltók is kijöttek, mert megszólalt a tűzjelző.
Persze a szüleim akkor is elutaztak pár napra, és valahogy mégis rátudtam beszélni a tűzoltókat hogy ne szóljanak nekik!
Amikor meg hazajöttek, anyám megkérdezte hogy mi az a folt a falon, amit gyorsan kimagyaráztam azzal hogy, biztos a gőz kicsit beszínezte a falat. Ezt be is vette és másnap már egy fazonnal újrafestették.
Azóta azért már ügyesebb vagyok! - mosolygot magabiztosan nézve rám.

- Wow, azért nem gondoltam volna, hogy a híres Park Jimin esténként főzöcskézik otthon.
Igazi meglepetés vagy. - kacsintottam rá, ő pedig kajánul elmosolyodva felhúz a székről és megcsókol.
A derekamat megfogva felvesz az ölébe és visz fel a lépcsőn.
Őszintén, nem tudom hogy hogyan látta a lépcsőfokokat, mivel a csókunk tovább haladt egyre szenvedélyesebben.

A szobájába érve elhúzodtam tőle és talpra állva elmentem az asztalához.

- Kicsiiim, miért nem pihenünk előtte egyet? Már majdnem beraktalak az ágyba. - feküdt el nyavajogva az ágyán.

- Tudod hogy muszáj leszek mostmár tanulni! Nagyon fontos ez a jövőmre nézve, hogy tudjak sikereket elérni!
És mostanában neked is keményen romlottak a jegyeid, szóval told ide a lusta segged és kezdjük el végre a leckét! - fogtam meg egyik lábát és kezdtem húzni le az ágyról.
Jimin mint egy rongy baba feküdt el a földön morogva, és nézett rám olyan világi fájdalommal, amit még életemben nem láttam.

- Ez komoly? - kérdeztem unottan.

- Mhmmhhh! - húzta magára takaróját.
Szemforgatva lerántottam a takarót és végre valahára elrángattam az asztalhoz.

A matek könyvet a kezébe nyomva kezdtem el mondani neki a feladat megoldását.
A kis tanulásunk 2 órát vett igénybe, ami még egész jó, hétvégén több lesz!
Jiminről kiderült hogy nagyon is okos, mindent megértett csak lusta használni az agyát.
Ha kicsit segítek neki és megpróbálom felturboztatni a jegyeit, sokat segíthetnék neki.

A tanulás után egy kicsit még szerelmeskedtünk, mert valamivel megkellett jutalmaznom, addig nem engedett el.

Este fél tízkor hazakísért és egy utolsó csók és egy seggre csapás után elment.
Hiába is, Park Jimin ebből a szempontból soha nem fog változni.
Bár annyira nem is bánom ezt...