Az ébresztő... Milyen csodálatos ha egy ilyen kis "gépezet" felébreszt... Aha...de nem nekem! Bár nem is tudom...kinek tetszene ez a kis gép, amit akárhányszor lehalkítok soha nem lesz csöndesebb. Az ébresztőm nagyon hangosan adta ki a zenét, amit beállítottam. Erre a reakcióm az volt, hogy leesek az ágyról. Főleg úgy, hogy a fenekem még mindig fájt! Gyorsan kikapcsoltam az ébresztőm és megágyaztam. Borzalmas, hogy még így is fáradt vagyok pedig tegnap hamarabb feküdtem le! Najó, inkább elkezdek készülődni.
Elindultam a fürdőbe, ahol megmosakodtam és össze szedtem magam. Kimentem, és a szobámba sétáltam. Ott választottam egy a hangulatomhoz illő szetett.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A hajamat csak kifésültem. Most nem raktam magamra sminket mert szerintem nem kell, hogy mindig ki legyen festve az arcom. Vissza mentem a szobámba, és bepakoltam a táskámba a felszerelésem. Kimentem a szobámból és láttam, amint anya éppen tevékenykedik a konyhában. Pedig sose szokott itt lenni reggel, mert mindig siet dolgozni. Odamentem hozzá és megpusziltam az arcát.
-Jó reggelt anya. Hogyhogy itthon vagy még? -kérdeztem és leültem az egyik székre ami ott volt az asztalnál.
-Szia drágám. Hát ma végre kaptam szabit amit már mondtam neked! -nézet rám megjátszott haraggal.
-Sajnálom, elfelejtettem.
-Megbeszéltük hogy elmegyünk majd valamerre! Még ezt is elfelejtetted? -elém állt és szomorúan rám nézett.
-Tényleg nagyon sajnálom de esküszöm hogy suli után tényleg elmehetünk valahova.
-Rendben. De ha szeretnéd itthon süthetnénk valamit, ha nagyon fáradt vagy suli után. -vetette fel az ötletét mosolyogva.
-Jó ötlet anyu. Na nekem most mennem kell suliba. -feláltam a székemről és elindultam a bejárathoz, hogy felvegyem a cipőm.
-Menj csak szívem. Érezd jól magad. Sok szerencsét! Szia. -köszönt el és megölelt. Visszaöleltem és már mentem is ki.
Egyből elővettem a fülhallgatóm és bekapcsoltam a kedvenc számom. Egy ideje már mentem, amikor valaki kihúzta a fülemből a fülhallgatót. Morcosan néztem meg hogy ki az. Persze hogy Jimin volt az....
-Jaj Jimin hadjál már! -dugtam vissza a fülhallgatót a fülembe és gyorsítottam a tempómon. Ő persze utolért és megint kihúzta azt a szaros fülhallgatót...
-Tudtad, hogy velem nem lehet így beszélni? -kérdezte pimaszul mosolyogva.
-Én úgy beszélek veled ahogy akarok!
-Azt nem hiszem. -rázta a fejét. Ez tiszta hülye de komolyan! Gyorsan elvettem a fülhallgatóm a kezéből és bementem a suliba. Szerencsére gyorsan ideértünk. Bementem az osztályterembe és levágtam a székemhez a táskám.
-Szia Ji Na. Régen láttunk. -jött a székemhez Jan Di és Min Hee.
-Sziasztok lányok. -öleltem meg őket jó szorosan.
-Na mizu? Már jobban vagy? -kérdezi Jan Di komoly arccal.
-Őm...ti erről honnan tudtok? -kérdezem kicsit kiakadva.
-Hát, nagyjából az egész iskola erről beszél. -húzza el a száját Min Hee.
-Hogy mii?? -mondom kicsit hangosabban.
-Sajnos a kamera felvett téged ahogy elesel... -mondta Jan Di.
-MINDENT FELVETT??? -kérdezem már kiakadva.
-Őm csak annyit vett fel hogy elesel. -mondta furán rám nézve. -Miért, kellett volna mást is felvennie?
-Nem nem, egyáltalán nem! Semmi más nem történt. -mondtam már nyugodtabban.
-Akkor jó. Megszólalt a csengő, ezért leültünk a helyünkre. Mindenki várta a tanárt csendben, amikor hirtelen kinyílt az ajtó lassan. A kis résen Jimin feje jelent meg ahogy végig nézz gyorsan az osztályon. Mikor meggyőződött róla, hogy nincs még itt a tanár lazán mosolyogva kinyitja az ajtót és leül mellém.
-Szia baba. Már jobban vagy? -kérdezi miközben a kezét a vállamra teszi.
-Igen már jobban vagyok. -mosolyogtam rá és a tanár felé fordultam aki az előbb lépett be a terembe. Mosolyogva lerakja az asztalára a nagy kupac papírt és az osztályra nézz.
-Sziasztok gyerekek. A mai óránkat dolgozattal kezdjük. Gondolom már nagyon vártátok. -nézz mindenkin végig. Erre mindenki elkezd mérgesen suttogni a padtársának amit a tanár figyelmen kívül hagy. Odamegy az asztalához és elkezdi kiosztani a dolgozatokat, miután a kezébe vette őket. Én szomorúan nézek rá, ő erre elmosolyodik mégjobban és levágja a padomra a dolgozatot. Erre Jimin csak kuncog mellettem ami kezdet idegesíteni. A tanár leült a helyére és ránézet újra az osztályra.
-Kezdhetitek írni.
Megfogom a tollam és el is kezdem az első feladattal. Oldalról észre veszem hogy Jimin nagyon nézz valamit a pad alatt. Rá nézzek és akkor látom, hogy puskázik a tankönyvből.
-Jimin, mit csinálsz? -kérdezem tőle suttogva, miközben ránézek a tanára hogy nem 'e vett minket észre.
-Semmit baba. Írd csak tovább a dogád. -nem is nézet rám miközben ezt mondta hanem tovább nézte a könyvet.
-De ne puskáz már! -szólok rá erélyesebben.
-Miért akkor mi lesz? -nézz rám egy pillanatra aztán vissza a könyvre.
-Ez! -meglöktem a kezét, így kiesett a tankönyv a padból. Mindenki ránk nézett. Jimin erre rám nézett mérgesen.
-Ji Na, Jimin mit csináltok? -kérdezte kíváncsian és ide jött a padunkhoz a tanárbácsi. Mikor ideért meglátta a tankönyvet a földön. Mérgesen ránk nézett.
-Ti puskáztattok?! Most menjetek ki a folyosóra és óra végéig nem jöhettek be! Ja és a dolgozataitokra egyest kaptok! -mutatott az ajtóra dühösen. Szomorúan kimentem Jiminnel. Nem akartam szembe szállni a tanárral, mivel akkor mégegy egyest kapnék feleselés miatt. Jimin amikor kiértünk mérgesen nézet rám.
-Ezt most miért kellett?
-Jó sajnálom de nem kellett volna puskáznod.
-Neked pedig nem kellett volna beleavatkoznod! -túrt bele a hajába idegesen.
-Sajnálom... -lehajtottam a fejem és elindultam a lánymosdó felé, hogy megmossam az arcomat mivel már nagyon ideges voltam, ilyenkor pedig hideg vízzel tudom csak megnyugtatni magam . Igen tudom, hogy ez egy elégé furcsa szokás...de hát ez van.
Oda értem a mosdóhoz és odamentem a csaphoz. Mikor éppen mostam az arcom, hallotam hogy valaki bejön. Nem nagyon foglalkoztam vele tovább mostam az arcom. Hirtelen valaki megfogta a derekam, én pedig ijedtemben nem tudtam hogy mit csináljak. Lefagytam. Egyre erősebben fogta a derekam én erre már gyorsan felnéztem és a tükörben láttam meg, hogy ki volt a hátam mögött. Jimin! Észre vette, hogy nézem a tükörben. Elmosolyodott és megfordított.
-Jimin mit csinálsz? -kérdeztem félve tőle.
-Nyugodj meg baba csak játszani szeretnék veled. -mosolyog rám perverzen és végig simít a fenekemen.
-Jimin én ezt nem akarom! -próbálok kiszabadulni a szorításából de nagyon erősen tart magához elég közel.
-Vigyázok rád baba. -megpuszilja az orromat és felvesz az ölébe...
Remélem hogy nem lett annyira rossz ez a rész. A helyesírási hibákért elnézést. Sziasztok😽
