Jimin ff. Suli szerelem

7.rész

Keljél fel te büdös ribanc! -rángatott fel és húzott tovább. Már egy ideje mentünk de aztán azt éreztem, hogy már nem bírom. Elkezdett előttem minden homályosodni és már nem éreztem a lábamat se. Összerogytam és elájultam...mi lesz így velem?...

~~~

Most mi történik?
Hallok magam körül hangokat de nem bírom kinyitni a szemeimet. Ez fura...

-Ma is itt maradsz Jimin? - hallottam meg egy női hangot.

-Igen, ha nem lenne nagy gond. - férfi hang.

-Persze hogy nem baj! Nyugodtan maradhatsz de aztán gyere le vacsorázni!

-Rendben, köszönöm Ms.Kim. - mondta Jimin, aztán egy ajtó csukódást hallottam.
...de Jimin mit keres itt?!...
Éreztem, amint mellettem besüpped az ágy.

-Ahj Ji Na. Mikor kelsz fel? - sóhajt egyet Jimin. Megfogta a kezem, amire egyáltalán nem számítottam, így a kezemnél libabőrös lettem. Éreztem, amint megsimogatja.

-Tudom hogy ébren vagy. - mondta nyugodt hangon, de én meg se mertem moccanni, nemhogy kinyitni a szemem.

-Ji Na, nyisd ki a szemed. - éreztem
már - már égető nézését. Nem bírtam ki, hogy ne nyissam ki a szemeimet.

-Annyira jó, hogy végre felkeltél! - ölelt át, miután kinyitottam a szemeimet.
Döbbenten néztem a kedves fiút, aki nem akart ereszteni a szorításából.
Észre vette hogy nem öleltem vissza, ezért aggódva nézett rám és engedett el.

-Ji Na annyira aggódtam miattad.
Emlékszel arra, hogy mi történt veled?
- kérdezte ijedt arccal.
Még jó hogy emlékszem rá!
Pont ez az, amit még nem értek. Hogy kerültem haza?

-Igen, emlékszek rá.
Egy idegen férfi elkezdett követni az utcán. Én észre vettem és gyorsítottam a tempómon. De ő erőteljesen megfogta a kezem és húzni kezdett valahova. Itt még nem mertem kinyitni a szemem, mert féltem. Csak akkor nyitottam ki, amikor már egy ideje húzott. Mikor felnyitottam a szemem akkor láttam egy sikátort, ami egy sötét utcában volt.
Én itt már húztam a kezem de ő nem engedte, ezért megpróbáltam megrúgni, de helyette én estem el. Ő ezzel nem foglalkozott, felrántott a földről. Így lettem rosszul és ájultam el. -fejeztem be a hosszú történetemet és vártam a válaszára.

-Figyelj Ji Na. Én egész végig ott voltam és követelek titeket..

-Akkor miért nem jöttél segíteni?! -vágtam bele a szavába.

-Mert akkor csak rosszabb lett volna.

-De miért lett volna rosszabb Jimin?!
Lehet hogy nagyobb bajom is eshetett volna! -néztem rá kicsit mérgesen.

-Sajnálom őszintén! De szerencsére nem történt komolyabb baj, és ez a lényeg. -nézet rám őszinte sajnálattal.

-Jó igazad van. Köszönöm, hogy haza hoztál és segítettél. -engedtem egy félmosolyt az arcomra.

-Semmiség. Annak örülök, hogy nincs bajod. Fáj valamid? -kérdezte gyengéden.

-Egy kicsit a fejem és hányingerem van.

-Ez normális. Anyukád most ment le gyógyszerért és teáért is. -simogatta meg a kezem.

Talán meg kéne kérdeznem tőle hogy miért ilyen bunkó máskor. Mert nagyon nem értem, hogy most miért gondoskodik rólam, amikor én tök csúnyán ráztam le magamról.

Miközben gondolkoztam, anya bejött egy tálcával a kezében, amin pirítós, tea és néhány tabletta volt kikészítve. Rámmosolygott és lerakta az ölembe a tálcát. Jimin közben lehuppant a székemre, ami az asztalomnál volt és nézet minket.

-Jobban vagy Ji Na? -nézett rám aggódó tekintettel.

-Persze, csak még bekéne vennem egy fájdalomcsillapítót. -mutattam rá az említett tablettákra.

-Persze, hoztam hozzá teát is. A kedvencedet.

-Köszönöm anyu. -adtam puszit az arcára. Anya csak egy szelíd mosolyt ejtett és kiment a szobából. Jimin vissza ült mellém.

-Jimin szeretnék veled inkább holnap beszélni. Most kicsit fáradt vagyok hozzá és szeretnék veled sok mindenről beszélni...

-JI NA ÉN SZERETLEK! -szólt bele a mondatomba. Teljesen lesokkoltam.

Jimin tényleg szerelmes belém?
Azért viselkedett mindig ilyen furán velem? Ááá nem hiszem, ez is csak egy átverés.

-Jimin kérlek ma már ne fárassz ilyenekkel. Szépen menj most el, és majd holnap beszélünk. Köszönök szépen mindent, hogy segítettél! -búcsúztam el tőle, miközben ő szomorú arccal felállt és megállt az ajtónál.

-Jó, jobbulást Ji Na. De holnap tényleg beszélni fogunk! Szia és jó éjt. -búcsúzott el miközben kiment az ajtón.

-Sziaa Jimin! -intettem neki egyet.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy vissza fut az ágyamhoz és egy puszit adott a homlokomra.

-Bocsi, ez nem maradhatott el. -mosolygott rám csábosan és kiment az ajtón. Megint sokkban ültem az ágyamban.

Najó ez elég fura volt!
Jó mindegy, most nem rá akarok gondolni! Van nekem ígyis sok bajom.
Mondjuk a suli. Sokkal többet kell tanulnom, mivel most elégé lefelé ment az átlagom egyes tantárgyakból. Össze kell szednem magam!

Leraktam magam mellé a tálcát és felálltam az ágyamból. Elindultam az ablakhoz, hogy egy kicsit kilesek.
Nem tudom, hogy mennyi az idő mivel a telefonom se tudom hogy hol van. Elhúztam a függönyt és kinéztem a sötétségbe. Ezek szerint már este van.
Vissza húztam a függönyt és elindultam a fürdőbe. Gyorsan levettem magamról a ruháimat és megengedtem a jó meleg vizet. Beálltam a vízsugár alá és élveztem magamon a cseppeket.
Érzem, ahogy a csuklom megint fáj, mintha még mindig az a férfi szorítaná.

Tuti, hogy egy ideig a lányokkal jövök haza. Sajnos nagyon rám ijesztett az a fazon.

Miután végeztem a zuhanyzással, ami elég gyors volt, megmostam a fogam.
A tükörben borzasztóan fáradt volt az arcom. Elejtettem egy fintort és kiléptem a fürdőből. Bementem a szobámba és a szekrényem elé mentem. Szétnyitottam a szekrény ajtajait és kivettem egy szimpatikus pizsamát.
Egy aranyos nyuszi volt a fehér pólón.
A nadrágon meg cuki kicsi répák díszelegtek. Felvettem a két ruha darabot és befeküdtem a puha ágyamba.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy holnap mi lesz. Mármint Jiminnel kapcsolatban, hogy miről szeretne beszélni. Nem tudom, hogy komolyan vehetem 'e a szándékait de még nem érzem úgy, hogy kéne. De nagyon kedves volt tőle, hogy segített rajtam. Ha nem segített volna nem is tudom és nem is merek belegondolni, hogy mi történt volna velem. Holnap jobban és szebben megszeretném neki köszöni ezt!

Na szóvaal. Sajnálom a sok késést!
Az a baj hogy már nem tudom szerintem megmondani, hogy miből mikor hozok részt. Tudom hogy ez elég baj, de megpróbálok rendesen gondolkozni is és előre elkészíteni a részeket.
Na de megszeretném köszöni az egyre növekvő nézettséget és a voteokat is. Mostanában megpróbáltam változtatni az írásomon vagyis bővebben beszélni és nem lerövidíteni. Remélem észre vehető!😅
Most pedig mindenkinek szép estét kívánok és további jó olvasást!🧡