Jimin ff. Suli szerelem

10.rész

-Ji Na, kérem várjon egy percet! -kiabált utánam a tanárúr. Vissza néztem rá kérdő fejjel és elindultam felé.
Vajon ebből mi fog kisülni...

Jungkook rám mosolygott.
-Ha megkérdezhetem, elmondod hogy hány éves vagy? Kellene egy teszthez, amihez fel kell írni a korodat. - mondta és keresztbe tett karokkal nézett rám.

-Őm persze. 17 éves vagyok. - mondtam és készültem elindulni, amikor Jungkook megfogta a kezem, ezzel megakadályozva indulásom.

-Köszönöm, Ji Na. - emelte kicsit ki a nevem, amire a pillangók a hasamban rögtön elkezdtek repkedni.
Ez nem jelent jót...

-Igazán nincs mit. - mosolyogtam rá, és mostmár kifelé vettem az irányt.
Eléggé érdekes ez a tanár. Elkéne kerülnöm.

Kimentem a lányokhoz, akik megint csak elkezdtek kérdezősködni.

-Ji Na, mit mondott a tanár? Olyan helyes volt! Én biztos, hogy össze akarok vele jönni! - mondta Min Hee.

-Min Hee, nyugodj le. Semmi nem volt! - megfogtam a vállát és úgy ráztam szerencsétlen lányt.

-Jó jó, persze persze. - nézett rám sejtelmesen. Közben elindultunk már közösen megkeresni Jimint, mivel már rohadtul furcsálltam, hogy mivan vele! De persze hiányzott is...

-Tényleg sejtelmed sincs, hogy merre lehet a barátod? - kérdezte Jan Di.

-Nem, tényleg semmi! - vágtam szomorú arcot.

-Lehet hogy otthon van és beteg vagy valami ilyesmi. - nyugtatott tovább Jan Di, ami végülis tényleg lenyugtatott.

Így közösen döntve elindultunk Jiminhez. Szerencsére a szülei nincsenek otthon, mivel valami üzleti útra mentek. Még amikor utoljára találkoztunk, akkor mondta. De hogy most hol a tökömben lehet, azt nem tudom.

Már a ház előtt voltunk, amikor megláttam Jimint az ablakánál.
Éppen elhúzta a függönyt félmeztelenül...
Gyorsan odafutottam az ajtóhoz, hogy kinyissam.
Lányok csak furcsán néztek rám, de én nem foglalkozva velük benyitottam az ajtón.

Amint beléptem nem hallotam semmit, csak egy női kuncogást. Felfordult a gyomrom ettől a hangtól, és bekönyesedet a szemem.
Ott álltam az ajtó előtt lefagyva és nem mertem felmenni az emeletre megnézni, hogy mégis mi a büdös fasz történik.

Lányok aggódva odajöttek hozzám és ők is hallgatóztak. Egyre több mindent hallotam, ezért rávedtem a lábaimat hogy megmozduljak, és megindultam az emelet felé.

A lépcsőfokoknál úgy remegett a lábam, mint a kocsonya de kitartóan mentem tovább.
Az ajtó előtt megállva hallgatóztam a fülem odatéve az ajtófélfának.

-Szívem, nagyon jól csinálod... - hallotam meg Jimin hangját.

M-I A F-A-S-Z ?!

Nagy lendülettel benyitottam a szobába és elkiabáltam magam.

-Mégis mi a fészkes fenét csinálsz Jimin??! - kérdeztem.

Jimin az ágyon fekve nézet egy porn*t és meztelen volt.

Én lesokkolódva nézem még mindig az ajtótól, és nem tudok semmire se reagálni. Jimin megijedve dobja el a telefonját és húzza magára a takarót.

-Mit keresel itt Ji Na??! - kérdezte meglepődve.

-TE mit csinálsz Jimin?! - kérdeztem vissza rögtön, amitől csak mégjobban a takarója alá bújt.

Kiabálásunkat követően lábdobogásokat hallok a lépcső felől.
Gyorsan az ajtót becsukva bezárom azt.

-Ji Na, minden rendben veletek? - kérdezte Min Hee hangosan kopogva az ajtón.

-Igen, p-persze! - mondom kicsit dadogva.

-Biztos? Kiabálást hallottunk. - hallotam meg Jan Di hangját.

-Persze minden okés. Menjetek nyugodtan haza, Jiminnel minden rendben! - mondtam már egy fokkal hihetőbben.

-Hát oké... sziasztok! - köszöntek el. Az ajtónak nekidőlve megvártam, amig ki nem lépnek az ajtón.

Lépcsőn mennek.

Halkabb lábdobogás.

Ajtó nyitódás.

És... ajtó csukódás.

Na, most jöhet Jimin leszidása.

A még mindig bujdosó Jimin felé fordulok és odamegyek hozzá.

-Jimin, miért tűntél el ilyen hosszú időre? Tudod hogy mennyire aggódtam érted? - faggattam, lerángatva róla a takarót.

-Ji Na, k-kérlek ne haragudj rám! Őszintén, nem akartam, hogyha bemegyek a suliba, akkor szakíts velem. Tudom, hogy semmi okom sincs aggódni ezért, de én nagyon fosok, hogy bármikor gondolhatsz rólam bármit, és bármikor szakíthatsz velem.
Tényleg nagyon sajnálom, nem csinálok többször ilyet! - nézett rám boci szemekkel felülve az ágyon.

-Jaj Jimin, emiatt tényleg nincs okod aggódni! Én téged szeretlek! És ha már sikerült megszerezned magadnak, használd ki! - mondtam elkuncogva a végét.

Jimin mosolyogva bújt hozzám és húzót az ágyba. Átkarolva pusziltam meg feje tetején és engedtem, hogy szagolja a nyakam.

-Amúgy miért néztél olyat Jimin? - kérdeztem vissza térve az előbbi látottakra. Jimin kipirulva karolta át a derekam és rám mosolygott.

-Hiányoztál. - mondta és mintha semmi nem történt volna felállt és felvette az alsóját. Felöltözött és kiment a szobából. Én még mindig fekve nézek ki a fejemből és gondolkozok az előbb történteken...