csillagainkban a hiba.

Tizenhatodik Fejezet:Sajnálom

-Mikor kapcsolt ki?
-Mi?
-Mikor kapcsolt ki!-Kérdezte újra Bonnie Stefant.
-Nem kapcsolt ki Bonnie... Egyszerűen nem akar vele foglalkozni.
-Nem érted Stefan, olyan mintha nem a testvéred lenne!
-Bonnie...tudom. Nem akar Figyelni Vickire mert....nem tudja felfogni még hogy volt egy olyan zárt világ ahol, neki volt másik élete.-A lány nem válaszolt csak karba tett kézzel állt, a következő pillanatban pedig én sétáltam le a lépcsőn.
-Sziasztok....
-Vicki...-Stefan csak rám nézett, elém lépett majd átölelt, ennek hatására egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ne sírj...
-Igyekszek... De túl gyenge vagyok hozzá,vele akarok lenni Stefan. Utána kell mennem!
-Nem!-Amikor elindultam hirtelen megragadta a csuklómat és vissza rántott.
-Engedj el! Utána akarok menni!
-Nem enhedhetem....
-De igen! Stefan engedj el!- Minden erőmmel szabadulni próbáltam, ő tudta hogy szabadulni akarok,két kezével át fogta a derekamat és szorított.
-Tudod hogy nem mehetsz most utána...
-És ki tiltja meg!?
-Én...-Feladtam a küzdelmet, elkezdtem sírni, A fiú elengedett én pedig letérdeltem a padlóra, s sírtam mint egy gyerek akit ott hagytak valahol a szülei. Nehéz volt élni a tudattal hogy amire végig azt hittem igaz az valóban csak egy, buta álom volt bár nem akartam hogy egy álom legyen, legyen akármilyen rossz kapcsolatom vele érzem hogy egymásnak találtak ki minket. Saját testi épségem miatt, a csapat esze Stefan javaslatára be zártak a Salvatore ház Alagsorába, ahol Általában ők vannak ha nem tudnak le állni a vérrel.
-Stefan engedjétek ki!
-Bonnie nem lehet, játszik velünk nem látod? - Mondta miközben rám mutatott, Bonnie pedig ismét a szavába vágott.
-én csak azt látom hogy szenved.
-De nem miattam, ez az egész Damon hibája.
-Igen az ő hibája! És Vicki szenved miatta nem te, nem én, nem Elena, nem Caroline. Hanem Vicki! És csakis ő!
-Hagyjátok már abba!- Lépett közéjük gyorsan Elena, aki pár perc alatt szét szedte őket.
-Nem én kezdtem Elena. Hanem Bonnie. És miért? Mert Damon egy érzéketlen barom lett.
-Mindenki tudja hogy az lett.- Oda sétáltam a rácshoz majd bele kezdtem a mesébe.
-Damon egy érzéketlen Vadbarom lett. És ez az én hibám. Ne is próbáljatok lebeszélni róla, magamat fogom hibáztatni amíg csak élek. Sajnálom oké? Sajnálom hogy Damon lelépett, hogy Egy idióta vagyok... De legfőképpen azt sajnálom Hogy szerelmes lettem.