csillagainkban a hiba.

Tizenegyedik Fejezet:A Víz Alatt

Ahogy a víz alatt voltam már éreztem hogy nincsen sok vissza, csak egy dologra nem számítottam hogy Damon ki akar húzni a vízből. Nem láttam semmit homályos volt minden azt se tudtam hogyan került oda.

-Vicki! Kelj fel! Gyerünk! Ne merj itt hagyni minket!-Ki hitte volna hogy az ő kezei között ébredek fel.
-Damon...
-Ne, meg se szólalj majd ha jobban leszel. De ne ájulj el nézz rám!
-Szerinted mit csinálok?
-Jó akkor csak ne mozogj, amíg nem tudjuk hogy mi van veled.
-Mi lenne? Megittam az összes Vámpírvért és most pedig vámpír leszek.
-Vicki nem leszel vámpír, nem haltál meg.
-De Vámpír leszek, láttam a fényt.
-Össze vissza beszélsz, szólok Stefannak.-ugyan ezzel a lendülettel fel hívta az öccsét hátha ő okosabb nála.

-Mi a baj Damon?Vámpír lett?
-Nem, nem sikerült neki. Neked viszont segítened kéne.
-Miben?
-Megmondani neki hogy nem halt meg rám nem nagyon hallgat.
-oké, vidd hozzánk és én is megyek.
-Mit akarsz?
-Majd meg látod.-majd le tette a telefont és egyenesen ahoz a kriptához ment ahova Katherinet zárták fél hónapja, lehet hogy azt ő se gondolta át mit akar tőle.

-Szerbusz Katherine.
-Stefan?
-Miért vagy meg lepődve?
-Mert nem szoktatok meg látogatni.

-Most segítened kell, emlékszel Vickire?
-Hogyne, kíváncsiskodó Benett boszi. Miért?
-Valószínűleg tegnap éjjel  megivott egy üveg Vámpírvért remélve,hogy ő is vámpír lesz.
-És?gondolom nyilván nem lett az.
-Nem, de rá kell jönnie hogy nagyon nagy hülyeséget csinált.
-Miért nekem kell segíteni?
-Nagyon jól tudsz hibáztatni másokat, ezért kellesz na gyerünk.
-Ahj jólvan na nem mintha érdekelne. - eközben természetesen a Salvatore házban is zajlottak az események.
-Damon?
-Igen?
-Te még mindíg szereted Elenát?
-Nem,na és te Klaust?
-Nem, de miért kérdezted?
-Na és te miért kérdezted? Tudod mit? Nem fontos el mondanom inkább meg mutatom.
-Damon mit. - nem volt időm be fejezni, mert közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Életemben először jól éreztem magam.

És akkor abban a percben ott termett Katherine és Stefan, mintha tudták volna hogy mit művelünk.

-Először is fúj, másodszor pedig helló Benett boszi.

-Katherine?
-Oh és még emlékszik rám.
-Miért ne emlékeznék rád?
-Mert fél hónapja fel hagytál a kutatásoddal vagy mivel és gondolom azóta el felejtettél.
-Ugyan Katherine téged nem lehet el felejteni, de miért is jöttél?
-Uh na jó rajtad segíteni.
-Rajtam? Fiúk milyen gyógyszert adtatok neki?
-Semmit, de rajtad tényleg segíteni kell.
-Stefan Salvatore, velem minden rendben van hidd el.
-Azért csak beszélj vele, addig én és Damon megyünk és öhm meg nézzük a kocsit.
-Jah igen tényleg Stefan a kocsi, majd jövünk Vicki.-majd rám nézett és végig simította az arcom.
-Na most hogy el mentek, ideje téged felelősségre vonni.
-Miért is?
-Látszólag Damon és te bolondultok egymásért, aztán te majdnem öngyilkos lettél. Milyen vért is ittál?
-Nem tudom, csak a szekrényben találtam.
-Had nézzem.
-Tessék.
-Hát persze hogy majdnem meghaltál ez nem vámpírvér.
-Akkor mi?
-Benett vér, vagyis ezt varázslatok miatt tartotta magánál a nagyid. Te meg mit csinálsz? Majdnem meg ölöd magad szóval ki a hibás? Te, te és lássuk csak te.

-Ezzel nem segítesz! Így is  ki vagyok idegileg!

-Hé, nem úgy értettem nyugodj meg. És gyere ide.
-Katherine Pierce meg akar ölelni, álmodok?
-Nem. - mondta majd szorosan magához ölelt, természetesen mind eközben az úgy nevezett autó szerelés is csak a látszat volt.

-Miért is jöttünk ki autót szerelni?
-Ne röhögj inkább mond el hogy mi a bajod.
-Miért mi lenne?
-Halálosan szerelmes vagy.
-Igen és? Ő nem vámpír így az örökké együtt leszünk szövegnek semmi értelme.
-Miért nem mondod el neki?
-Mit?
-Hogy ő életed szerelme stb.,és ki tudja talán később még el is veszed feleségül.
-Miért? Mi értelme lenne? Úgy értem meg várom hogy meg öregedjen mellettem aztán veszítsem el? Nem Stefan én ebből nem kérek.-aztán megfogta az öccse vállát majd be ment ahol én épp Katherinnel beszéltem.
-Oh ő még mindíg itt van.
-Neked is szia Damon.
-Oh elnézést, jó napot Mrs. Katherine.-erre természetesen nem mondtam semmit csak nevettem.
-Én most magatokra hagylak titeket.
-Hogy vagy Vicki?
-Most egész jól. Kiderült hogy nem is olyan szörnyű nő.
-Mert te nem ismered annyira mint mi.
-Damon.
-Igen?
-Én örülnék neki ha nem csak olyan lenne hogy te és én hanem...
-Olyan hogy mi? Igen én is erre vágyok mindennél jobban.
-Ehez az kell hogy meg ígérd hogy örökre mellettem leszel.
-Ígérem.-persze ő csak azon gondolkodott amit Stefan mondott. Hiszen mindenki tudja hogy egy vámpír és egy boszorkány nem lehet együtt örökre, mi boszorkányok le tudjuk lassítani az öregedést de az örökké valósággal nem tudunk versenyezni