csillagainkban a hiba.

Második Fejezet:Amit Még Én Sem Tudok.

Borús és esős reggelre ébredtem, amire nem számítottam viszont szombat volt ami nálam egyet jelentett, mehetek várost nézni

Jó azt alá írom hogy én és a korán kelés két külön dolog, és én az okos fejemmel megkértem Bonniet hogy hívjon fel ha elvinne várost nézni, ő pedig ezt tette

-Jézusom hány óra van?remek a telefonom is csörög. Igen?
-Szia én vagyok az.
-Oh jó reggelt Bonnie.
-Csak azért hívtalak mert mondtad hogy szívesen jönnél várost nézni
-Jaa igen, már beugrott-mondtam kissé fáradtam, majd le ültem a sminkes asztalomhoz.
-És hogy aludtál?
-Egész jól ahoz képest, de öhm kérdezhetek valamit?
-Persze mond csak.
-Amikor a tükör előtt ülök.. Miért van olyan érzésem hogy valaki más néz vissza rám? Anya is azt mondta hogy tuti megszállt valami démon mert természetesen úton nem nézhetek ki így.
-Ugyan már Vicki, mind tudjuk hogy te is és én is a nagyi fiatal kori szépségét örököltük, csak neked nem ilyen szép barna a bőröd na de egyet se félj itt majd kapsz egy kis színt.
-Legalább te nem mondod azt hogy boszorkányság miatt nézek ki így.

-Lehetetlen, egyébként hiszel a boszikban?
-Sok természet feletti lényben hiszek így a boszorkányokban is. De én tuti nem lehetek az.
-Persze hogy nem lehetsz hiszen nincs erőd, ahogy nekem sincs-Természetesen nem mondhatta meg az igazat mert akkor én is tudtam volna hogy mi folyik ezen a helyen és ő nem akarta hogy tudjam, a nagyi kérésére.
-Na de én most komolyan neki állok készülni.
-Oké nagyjából 30 perc múlva itt várlak az ajtóban oké?
-Rendben akkor később, szia!
-Szia!

Ezt követően gyorsan felöltöztem, nem volt extra csak egy fekete póló  kék cipzáros pulcsi, a kedvenc térd nadrágom és a torna cipőm. Természetesen anélkül nem juthattam ki a házból hogy apa észre ne vett volna.

-Hát te meg hova készülsz?
-Én? Csak elmegyek Bonnieval várost nézni.
-Rendben menj csak, de estig legyél itthon oké?
-Oké, nyugi haza érek estig ígérem-A beszélgetésünket hirtelen megszakította a csengő.
-Hagyd csak apa majd nyitom én, biztos Bonnie az.
-Hali.

-hát te? Te vagy Damon ugye?
-Igen.Bonnie küldött hogy vigyelek el a Grillbe.
-Honnan veszed hogy veled megyek?
-Mert Bonnie küldött?egyébként legalább út közben megismerhetlek egy kicsit.
-Na jó akkor menjünk, Apa! Elmentem majd jövök!
-Rendben menj csak, érezd jól magad!

A kocsiban nem sokáig volt csend, Damon elég sok mindent kérdezett az anyámról és hogy miért utálta a nagyit, de persze válaszoltam neki mert mégis csak érdekli a háttér történetem és hogy hogyan kerültem ide.
-Szóval... Miért is utálta az anyád Bonnie nagymamáját?
-Valami bonyolult családi titok miatt amit anyám nem akart tudni vagy legalábbis elhinni.
-Nem is tudod hogy mi a titok?
-Nem, szerinted Bonnie tudja?
-Hát mingyárt kideríted-és igaza is volt ugyanis leparkoltunk a Grill előtt ahol Bonnie már nagyon várt engem.

-Szia Vicki!köszönöm hogy elhoztad Damon.
-Nincs mit, oh és én a helyedbe elmondanám neki a kis családi titkot, na akkor pápá Vicki és szia Bonnie.
-Akkor te tudod a családi titkot?
-Félek hogyha elmondom akkor te se hiszed el, vagy a közelembe se mersz majd jönni.
-Ekkora az a titok? Ne aggódj nem fogok tőled félni.
-Hát, akkor gyere velem.

Abban a másodpercben Bonnie kézen fogott és a városi könyvtárba vettük az irányt, igaz nem tudtam mit akar de még akkor se féltem mert bíztam Bonnieban.
-Miért jöttünk a könyvtárba?
-Tessék fogd meg ezt a könyvet és olvass belőle egy kicsit.
-Ebbe a könyvben a vámpírokról, a boszorkánynokról, és a vérfarkasokról írnak.
-És még?
-Hogy Mysticfallsba hemzsegtek az ilyen lények, de nem értem ennek mi köze van a családunkhoz?
-Sajnálom én ezt nem vagyok képes elmondani! Keresd a Salvatore testvéreket! Ők talán elmondják, de én nem vagyok képes a szemedbe mondani.