A parkban épp ebédeltünk, mikor hirtelen megdobtál egy salátával a gyrosodból. Meglepetten néztem rád, s a csintalan mosolyod miatt én is elnevettem volna magam, ha nem egy rossz napon lettem volna túl.
– Ezt vegyem hadüzenetnek? – emeltem fel a villám, s fenyegetően feléd tartottam. Próbáltam rejteni levertségemet egy kis játszadozással.
– Talán – vontál vállat.
Megingattam fejemet, s folytattam volna az evészetet, ha azon nyomban, mikor leveszem rólad a szemem, nem dobsz meg újra egy darab hússal, mely ezúttal az arcomat érte. Felháborodva dobtam a gyrosomba a villámat zsebkendő után kutakodva szemeimmel.
– Szószos lettél, Minnie – vigyorogtál.
– Nem mondod – forgattam szemeimet. Bosszankodva kerestem a táskámban zsepit, ám a következő pillanatban mellém ültél, s szalvétával törölgetni kezdtél. Szemöldökömet akkor haragosan vontam össze, mivel annyira nem voltam jókedvemben aznap.
A zsepi helyett ujjaidat éreztem meg hirtelen a bőrömön, s ez akaratlanul is ellazított. Aranyos volt, ahogy koncentráltál a törölgetésemre. – Ma elrontottam többször is a felvételt – mondtam. Szemeimbe néztél, s szemed sarkában nevető ráncokat véltem felfedezni.
– És?
– Mit "és"?
– Ezzel nincs semmi baj. Tisztában vagy a hibáddal, kijavítod. Sokkal jobb, mintha mem tudnál róla, nem? – simítottál egyet az arcomon. Aprót bólintottam, aztán őszinte mosolyra húztam ajkaimat. Magamhoz vontalak, s liliom illatú parfümöd megcsiklandozta az orrom, melyet annyira imádok.
A fából készült asztalt fixírozom, mikor betűket fedezek fel rajta.
❜ üres vagy az érintésem nélkül ❛
A megviselt fát kapargatva bólintok. Csupán egy érintés elég lenne, hogy ismét életteli legyek.
Felállok a padról, s folytatom utamat, hátha megtalálom a helyet, ahová nem tudtalak követni.
A levegőbe szippantok, s hideg keserűség önti el szívemet, mikor liliom helyett krizantémok kínozzák receptorjaim.
YOU ARE READING
𝐆𝐇𝐎𝐒𝐓 • 𝐊.𝐒𝐌 || ✓
Fanfiction❛ Szeretném, ha tudnád: Hogyha nem lehetek melletted, megelégszem a szellemeddel. ❜
