A füves dombon ücsörögve tekintgettem szét.
Te mosolyogva nyújtottál át nekem egy levelet, melyet kérdőn nézegettem.
– Mi ez?
– Nyisd ki – huppantál le mellém. Óvatosan kibontottam a borítékot, s átfutottam a benne lévő papír sorait. – Megengedte – dőltél nekem, arcomat fürkészve.
Nem tudtam, mit érezzek hirtelen. Rám tört a boldogság, a csodálkozás és a sokk, majd aztán fejemet rázva felnevettem.
– Örül a hírnek, Mr. Kim? – hajoltál közel ajkaimhoz.
– De még mennyire, Mrs. Kim – nyomtam puszit puha párnácskáidra.
A szellő fuvallata játékosan meglengeti kezemben a betűkkel borított levelet, mely apád keze által íródott. Áldását adta ránk, de akkor még nem tudhatta, mit hoz a jövő.
Könnyeim ellen harcolva kezem ökölbe szorul, ezzel összegyűrve a papírkát, amiért olyan hálásak voltunk, hogy még a hűtőre is kiragasztottuk.
Hátranézek a fehér boltívre, ahol állnánk jövőhéten, s összeszorul a torkom a gyűrűs ujjam egy bizonyos részét fogdozva. A papírt kifújja a szél a kezemből, ezért felpattanok, hogy elkaphassam. Ha egy fa nem állja útját, akkor örökre nyoma vész.
Megkönnyebbülten letörlök egy könnycseppet az arcomról, s a papírra szegezem tekintetem, melynek hátoldala már nem üres.
❜ több időre van szükségem ❛
A betűk elmosodnak, mint a friss tinta, s mikor gyors kezembe veszem a levelet; hallom a roppanást lelkem mélyén.
Addig maradsz, amíg csak akarsz, kicsim. Senki sem üldöz el a fejemből.
BINABASA MO ANG
𝐆𝐇𝐎𝐒𝐓 • 𝐊.𝐒𝐌 || ✓
Fanfiction❛ Szeretném, ha tudnád: Hogyha nem lehetek melletted, megelégszem a szellemeddel. ❜
