Erdély (Larry Stylinson)

Negyedik rész

2022.05.27. Péntek

Louis

A fél hetes ébresztés nagyon nem esett jól. Mikor Mr.Grey bejött, ki sem nyitottam a szemem és hallottam, hogy megkérdezi, hogy fent vagyok-e. Elmormoltam egy halk igent, neki ennyi elég volt ahhoz, hogy kimenjen.

-Tudod, leszállhatnál rólam, mert kezd elzsibbadni mindenem -motyogta Harry a fülembe. Most már azért én is ébredeztem és éreztem, hogy a kezem a mellkasán van, én magam pedig a mellkasát használom párnának, miközben az egyik lábam is valahogyan az ő lábai közé került.

-Bocs -motyogtam.

-Ó, semmi gond, örökre így maradnék, csak azért érezni szeretném még a kezem, amin fekszel.

Lassan nyitottam ki a szemem és néztem fel rá, majd oldalra gördültem, le róla.

-Most már ne aludj vissza, pakoljunk össze, David azt mondta már a táskával menjünk ki mert reggeli után rögtön indulunk is.

-Oké -ültem fel a szemeimet dörzsölve.

Harry egy pillanat alatt eltűnt a fürdőben és legközelebb mikor kijött, egy fogkefe volt a szájában, a haja vizesen omlott a vállára és csak egy törölközőt tekert a derekára.

-Tetszik amit látsz, Lou? -nézett rám vigyorogva, mikor kiszedte a bőröndből az alsóját és direkt riszálva magát kezdett sétálni.

-Ó, fogd be -hajítottam neki egy párnát, amit nevetve elkapott és visszadobott.

*

A reggelinél ülve ma már kicsit jobban éreztem magam mint tegnap. Nem voltam olyan álmos, és az étkezőben terjengő illatok az étvágyamat is meghozták.

A tojás virsli kombót választottam itt is, és valószínűnek találtam, hogy minden reggel ugyanezt fogjuk kapni.

Harry egy háromszor akkora adaggal ült le velem szembe, mint ami nekem volt.
-Mi az? -nézett rám.

-Semmi, csak még mindig nem tudom hogyan tudsz ennyit enni. Reggel.

-Kell az erő a napra, Louis, neked is enni kéne.

-Ha azt akarod, hogy rád hányjak a buszon -vontam vállat, és mosolyogva kezdtem el enni.

Reggeli után tényleg azonnal buszra szálltunk, Harry rögtön felém nyújtotta a fülhallgatójának egyik felét. Amikor a Catfish and the Bottleme-től meghallottam a 7 című számot, azonnal Harryre néztem.

-Ismered őket? -vonta fel a szemöldökét.

-Az egyik kedvencem -bólintottam.

-Tavaly voltam koncerten a T in the Park-on.

-Baszki, de jó neked -mosolyogtam. -Kivel mentél?

-A nővéremmel. És majdnem eltörtem a kezem, mikor rohantam, hogy minél közelebb legyek -nevetett fel az emléken, én pedig kérdőn néztem rá és vártam, hogy folytassa. -Tulajdonképpen a saját lábamban botlottam meg és repültem vagy egy métert. Gemma, ő a nővérem, annyira nevetett, hogy alig bírt felhúzni a földről, hogy haladjunk tovább. Kicsit akkor meghúztam a csuklóm, de azt csak a koncert után éreztem. Összességében nagyon jó volt.

***

Az út fél órás volt a Házsongárdi temetőhöz, Kolozsváron.

-Tudod mi a neve az indián temetőnek? -nézett rám Harry, mikor elindultunk befelé.

-Nem, de ha ez is egy szar poén lesz a sok közül, nem is érdekel -pillantottam rá mosolyogva. -Mondd.