- KITELJESEDÉS -

2

A tegnap este iszonyatosan hamar eltelt, amint Joe elment és feltette kérését, amire bizakodóan mondtam igent, hisz jobbá szeretnénk tenni a kapcsolatunkat, amihez megint sok erő és kitartás szükséges. Bár valahogy úgy érzem, ha ő ezt nem szeretné akkor nem ad lehetőséget, egy kiútra a magányunkból.
Szerencsére anyukám át tudott jönni, vigyázni Bellára, amíg én és Joe közös időt töltünk. Mivel este 8 órára volt megbeszélve a találkozás, így úgy gondoltam megpróbálok majd addigra elkészülni.
Bellával éppen nyugalomban mesét néztünk, amikor azonban megszólalt a csengő. Hirtelen ránéztem az órára, vajon elnéztem volna az időt és ennyire eltelt volna, hogy már itt is legyen Joe?! De nem, 5 óra volt abban a pillanatban, az ajtóhoz siettem és mikor kinyitottam, meglepetten és megkönnyebbülten láttam meg anyukámat. Bella azon nyomban elkezdett szaladni a nagymamájához, a tökéletesnél is tökéletesebb kapcsolatuk van, amilyet mindig is akartam. Megfoghatatlan szeretet van közöttük.
Nekem személy szerint mindig is tökéletes volt a kapcsolatom az anyukámmal, mindent megtudtam vele beszélni, nagyon nem voltak titkaink egymás előtt. Ő azaz ember, akire bármikor számíthatok, és mindig mellettem fog állni!
Ahogy mindig, most is rengeteget beszéltünk anyukámmal, amikor ugyan is közölte velem:
- Drágám, nem akarlak siettetni. De neked nem kellene már készülnöd? Vagy nem akarod Joe-t levenni a lábáról?
Abban a pillanatban az órára néztem,majd mint aki maratonra készül elkezdtem szaladni.
Egy fehér szatén ruhát választottam, kevés sminket tettem, igazából én nem vagyok ez a smink es fajta, ugye fotózásokon, klip forgatásokon bármi e féle dolog mellett engem kisminkelnek.
De valahogy mégis kész lettem, éppen ahogy Joe megérkezett pontba 8ra, ezt mindig is szerettem benne, mindig ott volt időben mindenhol, ahol éppen kellett legyen. Soha nem volt ez a késős fajta.
Amint meghallottam a csengő visító hangját, tudtam nincs visszaút. Olyan görcsölő érzés fogott el, mint az első csókom időszakában... talán. Megpróbáltam minél hamarabb leérni Joehoz, és elindulni a kapcsolat mentő vacsoránkra, igazából bevallom, hogy ez a kapcsolat már régen halott. De megmenteni remélem még nem késő.
Felkaptam a táskámat a szék karfájáról, megnéztem magam még 1 percben a tükörben.
Majd egy kezet vettem észre a bal vállamon, annyira ideges voltam, hogy nem tudtam hirtelen kifogja a vállam, de akkor megláttam e titokzatos embert a tükörben.
- Gyönyörű vagy kislányom - mondta anyukám, mielőtt könny csordult volna ki a szeméből. - és csodálatos anyuka is!
- Jaj anya, - a szemébe néztem majd folytattam.- amit tudok, azt is tőled tanultam.
Ezt a remek pillanatot a csengő zavarta meg, hirtelen el is felejtettem, hogy Joe már vagy 5 perce engem vár.
- Jajh, menj ne tartóztassuk fel Joet! -mondta anya, majd ki kísért az ajtón. - Remélem, átbeszélitek a dolgokat, és tiszta lappal indítotok. - addig kiabált nekem, amíg el nem tűntem a folyosó végén.
Mikor leértem megpillantottam Joet, ahogy a kocsija mellett ál, egy csokor rózsával a kezében. De amint láttam, új autót vett.

- Húha, csodásan nézel ki Hailee. - mondta, majd megölelt. Külön költözésünk óta egyszer sem ölelkeztünk, ahogy ezt se tudtam hova tenni. - Jajj, bocsi, csak elkapott a hév! Indulhatunk?
Ide adta a csokor rózsát, majd beültünk a kocsiba, ekkor pillantottam meg anyát és Bellát az ablakban, integettek éppen és én vissza integettem.
Beülve az autóba, el is indultunk a cél állomásra, bár én mégse tudtam hova megyünk.
Már teljesen ideges voltam, hiába kérdeztem, Joe nem mondta el melyik étterembe megyünk! Folyton az időt néztem, de már nem tudtam magamat nyugtatni. Sok idő elteltével - vagyis számomra sok idő múlásával - megérkeztünk egy külsőleg csillogást, gazdagságot, meghittséget sugárzó étteremhez.
Joe tekintete rám szegeződött, az autóból kiszállt, mintha ott szeretett volna hagyni. Becsukta maga mögött az ajtót. Megkerülve mindent sietett át, amikor is kinyitotta nekem az ajtót.
Be kísért, majd helyet foglaltunk, egy számunkra tetszetős asztalnál. Nem igazán tudtam mit mondjak neki, mintha idegenek lettünk volna egymásnak! Az étlap és Joe között cikázott a tekintettem, a nyugodt, kellemes zenekartól felhangzó dalok, nóták hangulata mellett.