3

9 2 0
                                    


Hailee:

- Látom anya, te sokkal fáradtabb vagy mint Bella. - alapítottam meg a szemei láttán.
- Teljes mértékben, Bella mindenhez ért dehogy aludjon ahhoz nem, olyan mint te voltál. Este soha se aludtál! - mondta félig csukott szemmel és egy halvány mosollyal, ahogy az arcomra adott egy puszit.
- Szia Joe, - Szia Cheri. - mondták, majd megölelték egymást, Joe karjában Bellával. - régen láttalak. - közölte anya
- Az bizony elég régen volt mit ne mondjak. - majd nevettek egy jót közösen.
- Viszont itt valakinek már régen ágyban a helye - mondtam majd megcsikiztem Bellát. Amivel mindenki egyet érett.
- Jó, de Apa olvas mesét! - jelentette ki Bella, nagy bátorsággal, csillogó szemeit Joera vezette.
- Ha apa benne van, olvassa ő a mesét! - jelentettem ki!
- Na gyere mutasd melyik mesét szeretnéd! - mondta Joe, majd bementek Bella szobájába.
Anya rám tekintett e pillanatban, majd mosolyogva megölelt.
- Na jó volt? Megbeszéltétek a dolgokat? - kérdezte izgatottan. - tudod hogy jót akarok/ akarunk nektek, én és apád is. És Joe szülei is, Bellának úgy lenne jó ha együtt folytatjátok
- Igen tudom anya, de ezt ne most. Jó? Megakarja oldani, de igenis hiányzik mindenkinek az a bizonyos kötelék, a CSALÁD! - válaszoltam egy mélylevegő vételt követően.
Néhány percen belül kinyílt a szoba ajtó és Joe lépett ki mögüle, fáradt gombszemei neki is feltűntek.

- Na most megyek drágáim - jelentette ki édesanyám, az utolsó korty vizet lenyelve. Majd üvegpoharát letéve a konyhapultra. Ezt követően Joe mellett elsétált, megütögetve vállát és oda súgva neki.- Csak szépen drágám, helyrejön minden! Bízz bennem - majd egy halvány mosolyt villantva tovább állt, hogy rendbe szedje magát.
Az fürdőszoba ajtó csukódása hallatán megfagyott a levegő Joe és én közöttem. Nem tudtam mit mondjak, nem tudtam hogy kezdjek bele! 

Aludj itt nyugodtan, várjunk holnapig, majd akkor átbeszéljük. Aludjunk erre az egészre egyet. Fogalmam se volt mit kellene mondjak abban a pillanatban.

Észleltük egymás levegővételeit, pulzusát, egyre mélyüllőbb szívdobbanásainkat, viszont egymás tekintetébe elveszve, gondolatainkat mintha elsodorta volna szél. De ekkor. Megtört a csend.
- Akkor én szerintem megyek is haza - mondta Joe, ki fogta a kulcsait és az ajtó felé indult.
- Várj... ne menj! Maradj... mármint ma éjszakára. Mindjárt éjfél ne indulj útnak, itt vannak a múltkori ruháid, ha gondolod oda adom. - jelentettem ki tétovázva.
- Tényleg így gondolod? - néztünk egymásra teli szemekkel, majd ölelésében éreztem magam.
- És hol alszol? A nappaliban? - tettem fel a kérdést - várj felhúzom az ágyneműt!
- Ugyan lányom, reggel felkell Bella és azt látja hogy az apja a nappaliban alszik? - tette fel a kérdést anyukám, a nagy csendet megbotránkoztatva.
Nagy levegő vételeim után, egyetértettem, majd magam melle engedtem Joet.
Mindenki elkészült az alváshoz, Bella a szobájában, Anya a vendég szobában és végül én és Joe a nagy szobában.

Joe:

Néhány perc értelmetlen szó csata után, lent a kocsinál, Haileevel döntésre jutottunk. Vagyis ő szava nyert ebben a helyzetben. Meg mondom az őszintét a szívem mélyén szerettem volna ha ez az este kellő boldogsággal, meghittséggel zárul. De arra nem gondoltam hogy Haileék "új" lakásába fogok feltérni. Minden esetre, lelkem megkönnyebbülten hagyta el az éttermet, melynek oka az a bizonyos meghitt, boldog, kellemes pillanat amelyet a gyerekem édesanyával töltöttem.
Az a rengeteg idő elteltével éreztem boldogságát, minden mozzanatából, hogy igenis jól sikerült az este, ő is kellően elengedte, valamint jól érezte magát.
Fogalmam se volt a lakásba felérve mi fog fogadni. De hogy Bellát végre a kezembe vehettem, hallottam kellemes, örömteli hangját, mindennél többet ér. Leírhatatlan érzés volt. Elmentem elaltatni Bellát, mese olvasást követően azonnal álomba szenderedett.
Számomra Hailee szülei mindig is egy biztos pont voltak, lehetett velük viccelődni, közös hangunk, gondolataink, témáink voltak mindenegyes találkozást követően. Mindig is imádtam azt a családcentrikus jellemet, amely az egész Steinfeld családot összefogta, és össze is fogja. Hamar meg is kedveltettem magam velük, bár megmondom őszintén a mi családunkba is elég hamar beilleszkedett Hailee, amit mindenki csodált. Viszont annál többet gondol rá anyukám, apukám, a testvéreim feleségei is, ahogy szét mentem Haileevel.
Ezt követően viszont mély álomba szenderedett mindenki.

- KITELJESEDÉS -Where stories live. Discover now