- KITELJESEDÉS -

1

Mivel megpróbálunk mindent megtenni, a családdá kovácsolódás tényének teljesítéséhez.
Ezen a héten az állatkertre esett a választásunk, bár mindent előre elterveztem, mikor megyünk-jövünk, ahogy azt is hogy péntekre tervezzük a családi napunkat.
Joe reggel eljött értünk az autójával, szerencsénk volt, mivel nem volt nagy tömeg az állatkertben, így örömmel, boldogsággal, nyugodtan tudtunk nézelődni. Nem akartam ott tölteni az egész napot, mivel eléggé esős, borús napjaink vannak mostanában, igaz Bellát néha beadom az egyik kedvenc, megszokott bölcsibe, hisz neki is kell a gyerekek társasága. Ami eddig nagyon jól megy, Bella élvezi az ott töltött időt, aminek nagyon örülök, mivel nekem a zenei és színészkedés mellett nagyon kevés időm van. Bár, igaz minden szabad pillanatomat rá fordítom, amit soha nem is bánok meg, bánnék meg. 
Joe délután haza is hozott minket, ahogy azt meg is beszéltük, mindannyiunk jól élvezte magát, ahogy kikapcsolódtunk, mint egy igazi család. A nagy ház Joera maradt, amit a költözésünk után durván 1-2 hónapra rá el is adott, én és Bella elköltöztünk egy kis lakásba, a város központban. Kiszállva az autóból, Joe fel kísért minket az 1 emelet, 15-ös lakásához, Bella magával húzva, a szobánk felé irányította, majd lekötötte őt a játékaival. Elkezdtem az otthoni rendrakást, amit valahogy mindig sietve ejtek meg.
Joe lassan menni kívánna, de Bella a legnagyobb örömmel játszik vele és élvezi a társaságát. Eljött az ebéd idő, amit együtt, mint egy család ejtettünk meg, még mindig mosolygás fog el és könnyek szöknek a szemeimbe, ha vissza gondolok, a régi nagy házunkban való közös étkezéseinkre.
Az ebéd elfogyasztása után, Bella elkezdte a délutáni szunyókálását, e közben én és Joe rátértünk a kapcsolatunkban való felmerülő gondok, csalódások átbeszéléséhez. Ami különös módon jobban sikerült a vártnál. Joe az ajtón való kimenetele után, kezemet megfogva ezt mondta:

  - Mit szólnál egy vacsorához!? Mondjuk holnap este?
Szavaim elálltak, vajon mit kellene mondjak, ott álltam az ajtóm előtt, lefagyott arccal, de valahogy egy szó se jött ki a számon, hiába formáltam volna vele szavakat, hang nem jött ki az ajkaim mögül. Majd újra és újra a szemébe néztem.
- Kérlek Hailee, most az egyszer fogadd el a meghívást! Nagyon szeretném, ha velem jönnél.
- Jó rendben, most az egyszer! Holnap este, 8 órakor! - jelentettem ki neki magabiztos hangon.
Megfogta a kezem, adott egy puszit az arcomra, majd elment, eltűnt a folyosón és hallottam lépteit ahogy távolodnak.