- KITELJESEDÉS -

4

Hailee :

Mindenki mögött egy eléggé hosszú, nehéz este ált. Melyet úgy gondolom kellően kipihent az éjjel. Megfogalmazni se lehet, hogy milyen érzés volt Joeval egy lakásban lenni, mármint egy egész estét vele tölteni. Elengedtem és jól éreztem magam az egész este folyamán, amit közösen töltöttünk. Bár úgy aludtunk mint két idegen ebben az esetben is.
Anyukám ilyenkor reggel már hamarabb fent van, mindenki előtt, valahogy gondolom a nagy családunknak köszönhetően, a közös reggelizés hangulatát is ő szokta meghozni. Ez ma se volt másképp, éppen a friss kávé, a sercegő tojás illatára ébredtem. Amit mindig is imádtam, anya mindig mosolyt csalt az arcomra. De ugyan ez volt bátyámmal is, vele is szintén így bánt, így kezelte, figyelemmel kísérnek minket még most, felnőttként is. Ez egy szerető anya jelleme úgy gondolom. Mindenki anyukája annyira szereti a gyerekét hogy az már leírhatatlan, kimondhatatlan, nincsenek rá szavak.
Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült kikelnem, bár a puha, szatén párna és takaró húzott vissza a kényelembe, az édes álomba, viszont a konyhából áradó illatok csábítottak, hogy ki keljek e pompából.
Apró, halk lépteket tettem az ajtó felé, ami egyenesen a konyhára nézett. Kisomfordáltam.

- Jó reggelt drágaságom! - szólt fel a konyhapult mögül anyukám.
- Jó reggelt anya! - feleltem még rekedt hangon.
- Bella már fent van. Hamarabb fel kelt mint gondolnád!
- Tényleg? Pedig mostanság elég nehéz reggelente felébreszteni! - válaszoltam meglepődve.
- Bizony. Úgy gondolom, megérezte hogy ma este, egyel több vendégünk van! - felelte egy kacsintás kíséretében.
- Anyaa...
Majd megjelent Bella, sietve, lábait egymás után téve, szaladt hozzám. Karjaimba ugrott, az arcára egy halvány, édes puszit leheltem.
Bár e kedves pillanatot a hálószoba ajtó csukódása zavarta meg. Bella ki ugorva kezeim közül, Joehoz sietett.

- Apaaaa - boldog hangját hallva, kiáltotta, sikította.
- Jó reggelt édesem - puszit lehelt homlokára - Hogy aludtál?
- Jól, - mosolyogva felszólalt.- tudtam hogy itt maradsz! És akkor újra együtt lesztek anyával. - csillogó szemeit rám szegezte
- Jó reggelt Joe - felelte Anya.
- Jó reggelt Cheri,- ajkait mozgatva, közeledett hozzám, ahogy én a bárszéken ültem, majd egy kezet kezdtem érezni a hátam középső területén - Jó reggelt neked is, Hailee. - egy halvány puszit adott a homlokomra, majd mellkasára dőltem, anya ezt mind csillogó, ábrándozó, boldogságra váró tekintettel  kísérte végig, csodálta a közöttünk meglapuló kötődést, az egykor elhalványult szeretetet, mely most újra visszatért.

Bella szobájába szaladt, a mesében felvillanó csodás főcímdal miatt - ez a kedvenc meséje.

- Csináltam reggelit, kávét! - elénk pakolva mindet. - Joe te iszol kávét? - kérdezte tétovázva, miközben az órára tekintett.
- Nyugi Cheri, gyere egyél velünk. - felelte Joe
- Jaj, nem drágám. Sietnem kell, mostmár! - tette hozzá anya, miközben már összepakolt táskáját vette magához, bement, elköszönt Bellától. Majd az ajtóhoz sietett.
- Na puszi nektek - mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra, megölelt s így felelt - minden rendbe jön, legyetek együtt! -
Majd távozott.
Ezt követően közösen megreggeliztünk, fel készültünk a napra.
Ilyenkor reggel, Bella és én elszoktunk menni a lakásunkkal szembeni parkban, ahol így játszótér található. Hűvös, eldugott helyen a park központjában.
Az ilyen forróságok közepette vagy a parkot, vagy a legközelebbi játszóházat vesszük számításba.
Viszont a mai nap plussz egy fővel bővült a csapatunk, Joeval. Ő is jött velünk, ugyanis a közös reggelizés eltöltése közben, megegyeztünk, közösen töltjük a mai napot.
Elég hosszú időt töltöttünk el a parkban.
Felérve a lakásba, meg ebédéltünk, majd rávettük magunkat a bevásárlásra.

Délutánra megcsináltunk minden az napi teendőt. Joe már indult is volna haza.
Bella viszont nem engedte, marasztalta, ennek tekintetében elmentünk Joeval az ő lakásához. Egy nagy erkélyes, ikerházhoz érkeztünk, amelyet kimondottan, meglepődve csodáltam.
Fehér színe, mint ahogy a luxust, a pompát sugallja bárki felé ki arra jár. Eszméletlen.
Belül egy nagy nappali- konyha fogad, egy fürdő-hálószoba kombó, ezeket mindig is imádtam, nem kellett be járd az egész házat, hogy a hálóba érj, ha már lefürödtél.
Na de a lényeg, hogy iszonyat volt! Tényleg csodás, Joehoz viszonyítva, pluszba eléggé nagy rend, nyugalom övezte körbe a lakást.
- Ennyit változtál? - néztem rá kérdőre vonva. - Mármint, ha vissza gondolok, te nálad soha se volt rend, legalább is amikor együtt éltünk. - mondtam, miközben körbe néztem a házban.
- Ja nem, van bejáró nő, takarít, rendet rak. Nem lenne időm ilyenekre, meg kedvem se. Tudod milyen vagyok.

Eléggé sok időt töltöttünk Joe házánál. Bár Bellát a haza indulás gondolta meg se hatotta, nem érdekelte a dolog. Kezdett már esteledni. Amikor Bella kigondolta, aludjon megint nálunk Joe. E szavak hallatán, meglepődve csodáltam, a két figura tekintetét rajtam.
Minden e kellemes pillanatot a telefon csengése zavarta meg. A főnököm hívott muszáj voltam felvenni.
Hosszas beszélgetés után, elárulta, holnap nap vár engem a stúdióban.
Letisztáztam Joeval és Bellával, a holnapi Apa-lánya napot. Kicsattanó boldogság fogta el őket, a szavaim hallatán. Melyet megértő lélekkel átéreztem.
Haza indultunk Bellával ekkor.
Eléggé későre járt az idő, haza érve, vacsoránkat elfogyasztva. Ápolt,tiszta testtel helyeztük magunkat kényelembe, az édes álmunk megkezdéséhez.

A reggel kicsattanó, buzgó ébresztőm hangjára kelve, testem nemet mondott a felkelés gondolatának. Ágyam kényelme vonzott vissza annak kellemes, pompás almába. De nem engedhettem a kísértésnek.
A reggeli kávé főzés, maga az éhezők viadala, melyet minden reggel, testem merevségével átérzek, átélek. Első csésze kávém közepette, félig új emberként keresvén a ruháimat a szekrényben, mely maga egy háborús csatatér minden pillanatban.
Nagy levegővételt véve, felfrissülve, hallottam a csengő szavát. Megjött. Megjött. Megjött.
Felengedve, e kedves "idegent", ki tekintettem az utca frontra néző, panorámás kilátás mögül, hogy szemügyre vegyem. Igen ő az!

Úton a stúdióba, minden gondoltam körülötte, körülöttük forgott. Apró pillanat elteltével, haza indulva, boldogan fogtam, szorítottam magamhoz, e két személyt, kik az életem részei.
Szorosan ölellek, átölelem a pillanatot.
És akik örökké itt lesznek nekem.