- KITELJESEDÉS -

7

***

Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk.

Hailee

Eltelt a nyaralás a Bahamákon, lassan indulunk haza, maradt 3 napunk. Mindent bepótolni amit eddig nem tettünk meg. Viszont úgy érzem minden pillanatot kiélveztünk, nyaraltunk, pihentünk, boldog mosolyokat hagytunk az arcunkon. És remélhetőleg újjászülettünk, megújultunk, vagyis új de mégis régi emberek maradtunk. Bella is kellően jól érezte magát, a napok hátralevő részében a vízből se tudtuk kiszedni, szinte mondhatni hogy csak aludni jártunk fel a hotelbe. Bánni nem bánom, jól érezte magát, boldogan futott, nevetett akár velünk, de különösebben inkább az apukájával. Felhőtlen érzéseket nyújtott felénk ez a hely. Megnyugtatott és csodás tájával betelni nem lehet, rá döbbentett hogy igazán mire kell büszkék legyünk, mit kell szemünk előtt, célunknak, hivatásunknak tartani. Miért érdemes élni, olyan volt mintha megállt volna az idő, kizökkentett a mindennapi mozgásból, sürgésből. Megunhatatlan volt.

Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük. Emlékszem amikor kislány voltam, mindig arról álmodoztam, hogy egyszer eljutok egy ilyen csoda szép helyre. Olyan gondolataim is voltak, hogy egy "szőke herceggel" , nyilván akkor nem tudtam, mit kell tenni ahhoz hogy eljöjjön az a bizonyos nagy Ő. Tehát igen, egy szőke herceggel eljussak álmaim helyeire, ahol bizonyos események közepette, akár megkérje a kezem.
Igen, én egy álmodozó típusú kislány voltam. De úgy gondolom minden lány ilyen, vagyis valamilyen szinten, elképzeli felnőtt énjét, ahogy a sikereket halmozza fel, a nagy őt, a családját, a jövőt!
Egy darabig tartott ez a fajta álmodozás, vagyis úgy értem minden pillanatban álmodoztam, csak később kicsit valóságosabb dolgokról.
Viszont most ezt kizárom, nem kergetem a jegy gyűrűt igazából, megvárom a pillanatot. Amikor a sors, az élet nekem kedvez. Senkire se hajazom, erőltetem rá az e féle dolgokat, Joera sem. Hisz még 2 hónapja hogy újra együtt vagyunk. Javarészt az emberek hülyére vennének, ha most így megkérné a kezem. Valóban ijesztő, meglepő mozdulat lenne. Hiába 2 hónap, máshogy érzem, látom a dolgokat.
Egy biztos NEM-et nem mondanék.

Mivel apukám a színész szakma nagy fogása volt, egész élete, életünk során. Vele nem voltam sokat, bár ahogy nőttem úgy avatott be minden apró munka folyamatába. Igazából az egész családunk a színész szakma, nagy falói vagyunk, úgy gondolom, erről mindenki így vélekedik.
Ennek köszönhetem, szerintem, azt hogy én is bele csöppentem a színész világba, tán bánom, tán nem. Ez életem végéig egy megválaszolatlan kérdés marad szerintem. Szeretem kétségkívül, de e mellett a zene-éneklés is itt áll mellettem.

Joe

Lassan eltelik a nyaralásunk, felhőtlen pillanatokban volt részünk. Egyszerűen itt maradnék örökre, olyan mintha az idő is megállt volna. Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (...) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk - ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.
Ez a hely, emberek, személyek, napsütés, napfelkelte, napnyugta. Minden, és azok akikkel itt vagyok, szeretet családom, soha se múljon el ez a pillanat, érzés, hangulat. Kívánom!

A szerelem gyorsan fellobbanhat, de az igaz szerelemnek időre van szüksége ahhoz, hogy erőssé és tartóssá váljon. A szerelem mindenekelőtt elkötelezettségről, odaadásról szól, és arról a hitről, hogy együtt sokkal többet elérhetünk, mint külön-külön. De valójában csak az idő dönti el, hogy az ember jó döntést hozott-e. A meglepetésem még várat magára, a megfelelő pillanatra.
Vannak, akiket a megpróbáltatások elszakítanak egymástól. Mások kapcsolatát, ahogy a miénket is, csak szorosabbá fűzik.
2 nap múlva haza indulunk, a már megszokott, monoton hétköznapokba. A ma estét lent a parton töltjük úgy döntöttünk, megnézzük a napnyugtát. Mindenki álma egy ilyet test közelből megtekinteni, átélni.
Vacsorát követve le indultunk a partra. Minden nekünk kedvezett, a szellő, a nap, a csendesség, a víz halk, nyugtató hangja. Felejthetetlen, kifogástalan, elképesztő.
Az étterem tulajdonosától kaptak egy-egy virág csokrot a lányok.
Kisétáltunk a partra, a víz mellett hagyva a talpunk nyomát.
- Anya, apa nézzétek milyen szép! -mutatott a napnyugtára Bella.
- Igen, tényleg szép - felelte Hailee, egy halvány puszit nyomva a homlokára.
Csillogó szemmel körbe tekintettem rajtuk, majd vettem egy nagy levegőt és megfogtam Hailee kezét. Magam felé fordítottam Haileet, míg Bella gömb szemei ránk szegeződtek.
Átöleltem őt és átöleltem a pillanatot.
Még a parton töltöttünk egy kis időt.
Bellát karjainka vettük, majd fel indultunk a hotelba.