𝐓𝐢𝐭𝐨𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐓𝐚𝐫𝐭𝐨𝐭𝐭𝐮𝐤 || 𝐁𝐫𝐮𝐧𝐨𝐱𝐒𝐩𝐚𝐜𝐜 𝐟𝐟.

2.

                                            ☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎

-Nem lesz semmi baja, ne aggódj.

-De félek. Mi van ha halálig issza magát?!
-Hercegnőm, semmi baja nem lesz.
-Nem tudod hogy miért ilyen?
-A bátyád többet tudna mondani, szóval őt kérdezd.
-Mi?

Nem értettem, hogy miért lenne e-mögött a bátyám keze, de ha haza ér kinyírom.

19:50

A szemeim vér vörösek, a hajam mint akit megtéptek. Már 4 és fél órája nem láttam Brúnót. Nagyon félek. Lehet hogy holtan hever valahol. Kimegyek sétálni, hátha az segít.

20:35

A legközelebbi parkba leültem, majd egy ismerős arcot láttam meg velem szemben. Brúnó volt az. Felismertem egyből. Sírva fakadtam és odafutottam hozzá.
Láttam rajta, hogy nagyon részeg, ezért felhívtam Lacit.

-Laci!! Megtaláltam Brúnót!
-Merre vagytok hercegnőm?
-A legközelebbi parkban. Értünk tudnál jönni?
-Persze.

10 perc telt el. Láttam befordulni Laci kocsiját.
Egyből oda futott hozzánk. Betettük Brúnót a kocsiba, és elindultunk haza.

Nagy csend volt a kocsiba, megéheztem útközben ezért megálltunk a mekinél.

-Na hercegnőm, mit kérsz? - Kérdezte.
-Te választod.
-Rendben, de Brúnónak is vegyek valamit?
-Igen, kérlek. Néztem rá boci szemekkel.
-Jó, veszek neki is valami menüt.
-Köszi. - Mosolyogtam rá.

Kiszállt a kocsiból, majd bement a mekibe.
Megint ketten maradtunk Brúnóval. Ő nézett ki a fejéből, ezért hátra ültem mellé.

-Vera.. - Mondta kislányosan.
-Igen Brúnó?
-Nagyon haragszol rááám? - Nézett rám boci szemekkel és húzta azt az á betűt még jobban.
-Miért haragudnék? - Kérdeztem tőle.
-Hát csak úgy leléptem, és miattam sírtál..
-Na várj.. te honnan tudod hogy sírtam?
-Laci rám írt azzal, hogy megbántottalak és miattam sírsz.. ezért beültem egy bárba és elég sokat ittam.
-Ahj Brúnó.. Nem haragszok csak megijesztett a gondolat, hogy elveszíthetlek.
-Ennyire fontos vagyok? Csak úgy megcsillant a szeme mihest ezt kimondta.
-Hát... - Majd ezt a pillanatot Laci szakította meg.
-Na mizu hercegnő? Látom hátra ültél.
-Vissza üljek?
-Maradj csak szépség. - Majd hátra adta a kajánkat.

Brúnó semmit sem akart enni, ezért én sem ettem.
5 perc múlva elaludtam, majd amikor felkeltem éreztem, hogy Brúnó átölel. 20 perccel később megérkeztünk.

0:20

Most keltem. Kimentem a nappaliba majd láttam hogy a fiúk társasjátékoznak.

-Fel is keltél Vera?  -Kérdezte Milán.
-Nem Milán, még alszok. - Vágtam rá flegmán
-Ne flegmáskodj hugi. - Mondta Peti.
-Te csak fogd be Peti! Amúgyis tudnánk beszélni?
-Ja tudunk.

Elmentünk a szobámba majd bele mentem a témába.

-Mit tettél Brúnóval?
-Vera, ebbe ne menjünk bele.
-Válaszolj!
-Vera..
-MI ROSSZAT TETTÉL BRÚNÓVAL?! - Szegényre már ordítottam.
-Brúnó elmondta hogy bejössz neki.. én meg felkaptam a vizet mert még hozzá képest te fiatal vagy, és megmondtam neki, hogy ne szóljon hozzád, és rád se merjen nézni.
-Mióta dönthetsz arról hogy kivel vagyok, és kivel nem?
-Amióta velem élsz, szerintem van bele szólásom. - Vágta rá morcosan.
-Akkor elköltözök, és nem lesz bele szólásod!
Síri csönd lett miután ezt kimondtam. Petinek a szemei megteltek könnyel majd így szólt:
-Ha elakarsz költözni akkor csak nyugodtan, de utána ne számíts rám.

Ezután elmentem a szobámba és össze pakoltam.

40 perc múlva kimentem a nappaliba és arrébb hívtam Brúnót.

-Brúnó.. Van egy perced?
-Persze Vera, mi a baj?
-Hozzátok költözhetek? Össze vesztünk Petivel és nem akarok itt maradni.. Kérlek. - Néztem rá az aranyos boci szemeimmel.
-Gyere, átvisszük hozzánk a cuccaid.
-Ezaz!! - Mondtam nagy örömmel, majd egy puszit nyomtam az arcára.