𝐓𝐢𝐭𝐨𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐓𝐚𝐫𝐭𝐨𝐭𝐭𝐮𝐤 || 𝐁𝐫𝐮𝐧𝐨𝐱𝐒𝐩𝐚𝐜𝐜 𝐟𝐟.

6.

                                            ☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎

-Hugi, jöttök velünk a Balatonra? -Kérdezte Peti.
-Kik jönnének?
-Milo, Én, Manuel..Brúnó.
-Nem megyek. Biztos, hogy nem megyek. - Feleltem.
-De, szívesen megyünk. - Vágta rá Laci.
-Akkor pakoljatok. 13:50-re legyetek nálunk.
-Nem.
-Rendbeen!! -Mondta örjöngve Laci, majd Peti hazament.

-Laci, én nem akarok menni. -Néztem rá.
-Kérlek Nika. A kedvemért.. 

Nehéz vele az élet, ezt már tapasztaltam, de amikor nyöszörög vagy a boci szemeit beveti.. akkor nyert.

-Jó, megyek pakolni. -Mondtam a 0 életkedvemmel.
-Oké. -Közelebb jött, és egy puszit nyomott a homlokomra.

Elmentem Brúnó szobájába, de csak azért mert nála maradtak a cuccaim. Nehéz volt a szobájában lenni, de őszintén elmondva, eléggé hiányzik. Nem, nem Vera. Nem hiányzik neked Brúnó. Lacival vagy és őt szereted!
Vagy.. már nem is? Jó, ne ez legyen most a bajom. Össze pakolok gyorsan, aztán már itt sem vagyok!
És pont ilyenkor hallottam, ahogy kinyílik az ajtó.

-Bocsi én csak össze pakolni jöttem. -Mondtam majd oda fordultam ahhoz a "valakihez"
-Vera? -Kérdezte Brúnó.
-B-Brúnó...?
-Sajnálom, hogy itt vagyok csak össze akartam szedni a cuccom. -Kimondtam, majd Brúnó szemeiből könny csordult ki.
-Minden rendben, Brúnó? -Kérdeztem.
-Veronika.. én annyira sajnálom.
-Semmi baj Brúnó, nem hallgattál végig.
-De most végig hallgatlak.
-Brúnó, már késő..
-Kérlek Vera.
-Nem. -Eközben az össze pakolt dolgaimmal együtt, elhagytam a szobáját. Nem tudom mit kezdhetnék ezzel, hiszen sajnálja. Mindegy, most nem ezzel fogok foglalkozni.. Inkább folytatom a pakolást, mert még 20 perc és indulnunk kell.

13:30

-Szépségem, készen vagy már? -Kérdezte Laci.
-Indulhatunk! -Mondtam kisgyerekesen.
-Először eszel valamit, iszol vizet, aztán bepakolok a kocsiba.
-Ahj.. jó.

10 perc alatt ettem, ittam és addigra már lent várt Laci. Beültem a kocsiba és akármennyire is akartam Brúnót magam mellé... annyira nem örültem, hogy ténylegesen mellettem ül.