𝐓𝐢𝐭𝐨𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐓𝐚𝐫𝐭𝐨𝐭𝐭𝐮𝐤 || 𝐁𝐫𝐮𝐧𝐨𝐱𝐒𝐩𝐚𝐜𝐜 𝐟𝐟.

4.

                                            ☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎

-Legközelebb kétszer meggondolom hogy kikkel utazok egy kocsiba. Motyogott Manuel.

Nehéz velük egy kocsiba lenni. Legközelebb vagy Brúnó szobájában leszek, vagy Petiékkel megyek.

10:30

Megérkeztünk. Eléggé sokan vannak, de csak a szokásos. El sem merem képzelni hogy Brúnóék a színpadon vannak ennyi ember előtt.

-Brúnó, tudnánk beszélni? - Kérdeztem kicsit beparázva.
-Persze hercegnőm, mondjad. - Olyan nyugodtan mondta.
-Én.. nem érzem jól magam ennyi ember közt.

Épp hívták fel őket a színpadra. Tudtam, hogy mennie kell..

-Hagyjuk, menjél nyugodtan.
-Nem hagylak itt. - Vágta rá.
Nagyon meglepett ez a mondata. Azt hittem hogy csak álmodok.
-De hát ti jöttök.
-Szeretnék veled lenni ha rosszul vagy. Majd Laci átveszi az irányítást.
-De biztos?
-Persze.

Igaza volt, Laci tényleg átvette az irányítast, és eléggé bele élte magát. Örülök, hogy itt maradt. El sem mozdult mellőlem.

14:35

Hazaértünk. A fiúk elmentek aludni, és nagyon unatkozok. Jót tenne egy kiadós fürdés.

Éppen vettem le a ruhámat, amikor benyitott valaki.
Brúnó volt az.

-Szépségeem. Mondta nyálasan.
-Pető Brúnó! Nem tűnik fel hogy nincs rajtam semmi?
-Marics Veronika! Nem érdekel. Fürödhetek veled? Kérleeek. Elővette azokat a boci szemeket.

  Ahj Vera, hogy is mondhatnál erre nemet.

-Jó, legyen. De csak ha holnap felvehetem a pulcsidat!
-Abba is aludhatsz, ha csak ezt szeretnéd.
-Még valami.. Titokba tarthatnánk egy kicsit?
-De ha a pulcsimba leszel, akkor az nem zavar, viszont ha kiderül, hogy együtt vagyunk akkor az már zavar.
-Nem azért..
-Hagyjuk Vera, neked túl "ismert" vagyok. Megértettem.
-De Brúnó..
-Nem, ennyi. Megértettem.
-Brúnó, kérlek hallgass már végig.
-Nem kell megmagyarázni.. értem én.
-BRÚNÓ!

Brúnó kiment a fürdőből. Felvettem az ő pólóját és nadrágját és elkezdtem zokogni, már levegőt is alig kaptam.. Tudom, csak túlreagálom, de pánikbeteg vagyok, ezért a kisebb civakodások is számomra fájdalmasak.

-Vera?! Te jó ég, mi történt?!? Kérdezte aggódón Laci.
-Brúnóval.. civakodtunk egy picit.
-Ahj hercegnőm.. - Közelebb húzott magához, majd átölelt. 

Órákig vigasztalt engem. Annyira emlékszek, hogy felkapott és bevitt az ő szobájába, majd letett az ágyára. Mellém feküdt és a kezét a derekamra tette, majd közelebb húzott magához, és a nyakam puszilgatta.
-Tudom, hogy hogyan lenne jobb kedved. Olyan perverzen nézett rám. Egyből tudtam, hogy mire gondol.. De mégis csak a legjobb barátom, túlságosan is szeretem őt.
-Kicsim, kérlek ne most.

Vera?! Mi az hogy "kicsim"? Vera, nyugi.. Brúnót szereted. Most ő a fontos. De már nem vagyunk együtt.

-Szóval már becézgetsz hercegnőm?
-Nem, vagyis de. Ahj Laci.
-Vágom.. nem akartad.
-Laci..
-Sajnálom hercegnőm...
-Mégis mit? - Kérdeztem meglepődötten.

Magára fordított és megcsókolt. És pont ilyenkor nyitott be Brúnó.