Happy or not?

3.

Reggel boldogan ébredtem fel. A tudat, hogy végre itt van velem megnyugtató.
Lecsekkoltam a telefonom, miközben felhúztam a redőnyt. Az eső szó szerint szakadt. Nagyszerű. A mai is jó nap lesz.
Lementem a konyhába köszönni a többieknek, de nem volt itthon senki sem.
Mi folyik itt?
Felöltöztem, elkészültem, majd átrohantam Nashékhez.
Kapkodva becsöngettem, és vártam. Reméltem hogy Ő nyit ajtót, de végül az anyukája jelent meg.
-Szervusz Savannah.-köszöntött mosolyogva.
-Jó reggelt kívánok. Elnézést szeretnék kérni a tegnap történtekért, remélem nem bántottam meg senkit.-húztam el a számat.
-Dehogy szívem. Jó újra látni. Ja és a magázódást pedig fejezzük be, elvégre majdnem egykorúak vagyunk.-vigyorgott.
Khm.. Azért ne túlozzunk.
-Rendben van...-kerestem a nevét. Basszus.
-Emma.-nevetett fel.
-Igen.-mosolyodtam el.-Nash.. Itthon van?
-Még alszik, de nyugodtan menj be hozzá.-javasolta.
-Köszönöm.
Beléptem a házba. Hirtelen minden emlék eszembe jutott. Azóta nem voltam itt, mióta elköltöztek.
Nagy nehezen megkerestem Nash szobáját, majd benyitottam.
Korom sötét volt.
-Jézusom.-motyogtam.
A telefonom segítségével megvilágítottam az egész szobát. Hihetetlen jó illat volt.
Olyan, amilyet az ember egész életébe keres.
Halkan odalépkedtem az ágyához, aztán leültem mellé.
Mindig is féltem felkelteni. Annyira jó volt hallani a szuszogását.
-Savannah...-motyogott, majd kinyitotta a szemét.
-Szia.-mosolyodtam el.
-Gyere mellém.-húzott be magához az ágyába.
-Nash..-tiltakoztam, de végül hagytam.
Egymással szembe feküdtünk, egyik karja a derekamon pihent, a másik pedig az arcomat simogatta, mint gyerekként.
Lábamat átraktam az Ő lábán, kezeim a takarót szorongatták.
Visszajött. Itt van tőlem pár centire.
-Hanna..-szólított a becenevemen.-Itt vagy velem.-suttogta, mint aki maga se hinné el.
-Itt vagyok.-mosolyogtam.
Mocorogni kezdett, mire karjait elvette az említett helyekről, és kinyújtotta őket.
Tudtam mit akart.
Mellkasához nyomtam magam, mire átölelt.
Így feküdtünk, kitudja meddig. Hallgattuk egymás szíverrését és légzését.
-Annyira imádlak.-motyogta, hátamat simogatva.
-Én is téged. Nagyon.