Happy or not?

10.

Levegőhiány miatt váltunk el. Mindketten ziháltunk és fel se fogtuk hogy mi történt. Egymást néztük, és vártuk hogy valaki megszólaljon.

-Menjünk haza.-kérte.

Igaza volt. Mit vártam?

Egész úton csendben voltunk. Senki se szólt egy szót sem.

Nem akartam haza menni.

Ott akartam maradni, Vele.

-Sajnálom, Savannah. Nem akartalak megbántani.-mondta a házunk előtt.

-Egyszeri alkalom volt.-nevettem fel.-Nem érdekel.

Hirtelen megcsörrent Nash telefonja.

-Szia Nessi.-szólt bele mosolyogva.

Teljesen szétestem.

Ki az a Nessi? Teljesen biztos, hogy lányról volt szó.

-Minden oké.-mondta.-Nincs kedved valamikor találkozni?-kérdezte.

Találkozni. Ő meg Nash. Ketten.

-Rendben. Majd megbeszéljük. Puszi.-vigyorgott majd kinyomta a hívást.

Semmi értelme nem volt ott maradni.

Dühösen elindultam, mire megfogta a jobb karomat.

-Hé, Hanna. Ne menj el.

Nem.

-Hagyj most békén.-húztam ki kezem a szorításából.

-Mit csináltam?-emelte fel a hangját.-Minden szarságon megsértődsz.

-Ki az a Nessi?-húztam fel a szemöldököm.

-Komolyan ez a bajod?-nevetett fel idegesen.-Az unokatesóm. Jóéjt, Savannah.

Elmegy. Ne, ne menj.

-Ne hagyj itt Nash.-öleltem át hátulról szorosan.-Kérlek, ne hagyj itt.

Megfordult, és a szemembe nézett.

-Miért csinálod ezt?-kérdezte.

Ismét csend lett.

-Nem tudom.-válaszoltam.-De egy dologban biztos vagyok.-fogtam meg a kezét.-Nem akarom, hogy újra elmenj.

Kezét kivette az enyémből, és egy pillantra tényleg azt hittem hogy elmegy.

De nem.

Két keze közé fogta arcomat.

-Itt vagyok.-mondta halkan majd megcsókolt.

De ez más volt. Sokkal több szeretet volt benne.

-Szeretlek.-motyogtam szégyenlősen.

-Tudom.-vigyorgott idegesítően.-Én is téged.-tette hozzá gyorsan, majd magához húzott és újra megcsókolt.

Sziasztok😁❤️ eleg rovid lesz lett es uncsi, de innentol mar ugy terveztem hogy befog indulni, hehe._. 😄