Kedvenc rasztám ~szjg ff

7.

A doktor szerint a jövő héten mehetek is iskolába. Már három napja itt szenvedek otthon, és csak olvasok. Rengeteg könyvet kiolvastam ennyi idő alatt, és már anyut is sikerült kellőképpen kiidegelni.
Ricsi minden nap átjött, és rengeteget beszélgettünk. Sose fogytunk ki a témából.

Ma már mehettem suliba, éljen! (jó, ilyet is csak egy vérbeli stréber mondhat) Reggel elég korán keltem, ezért volt időm megmosni a hajam. Egy fehér pólót, rá egy kötött pulcsit egy farmerrel vettem fel. Ez csak a megszokott szomszéd lány stílus volt. Na mindegy. Besütöttem a hajam, amivel ezáltal nagyon meg lettem elégedve.

Kilépve a házból kérdőn néztem a kapuban álló Ricsire. A motorjának támaszkodva nyomkodta a telefonját, de a érkezésemre felfigyelt.

-Hát te? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Gondoltam ne egyedül menj suliba- vont vállat. - Baj?

-Nem, nem... Motorozni kéne? - kérdeztem félve. Jó, ez így oltári bénán nézhetett ki, de akkor is! Nem tudok motorozni! Meg... Ez azt jelenti, hogy Ricsi mögé kellene beülnöm, és átkarolni a derekát?? Jó, le kéne nyugodnom.

-Hát.. Mi mást lehetne vele csinálni? - röhögte el magát zavartan. - De tolhatom melletted is, ha akarod. - láttam a szemében a csalódottságot. Nem szerettem volna lelombozni, ezért bizonytalanul bólintottam.

-Rendben, felülök. De lassan menjünk! - mondtam, mire Ricsi hangosan felnevetett.

-Megnyugodhatsz, vigyázok rád. - közölte, mire lesütöttem a szemem. Nem akartam, hogy lássa ahogy elpirultam.

Amiután fel szerencsétlenkedtem magam Ricsi mögé, és nagy nehezen felvettem a sisakot is, végre elindulhattunk. Esetlenűl átkaroltam Ricsit, majd a tájat kezdtem figyelni - már nem mintha nem ezt látnám nap-mint nap-, de így az egész valahogy sokkal izgalmasabbnak tűnt.

Tíz perc múlva oda is értünk. Az út így  sokkal rövidebbnek tűnt. Amikor megérkeztünk, már mindenki ott volt. Kaptunk pár kíváncsi/kérdő pillantásokat, de nem foglalkoztam velük. Lekaptam a fejemről a sisakot, és odaléptem Virág mellé.

Éreztem magamon Cortez érdeklődő tekintetét. Lehet, hogy már szent a béke köztünk, de azért aggasztott, hogy ennyire néz. Ráemeltem a tekintetem. Bevallom, egy kicsit érdekelt a véleménye arról, hogy a legjobb barátjával jövök -motoron- az iskolába. Legnagyobb meglepetésemre, amikor a szemébe néztem, csak halványan elmosolyodott, és bátorítóan bólintott.
Erre én is kénytelen voltam mosolyogni. Ugyan már nem éreztem a pillangokat a hasamban, de boldog voltam, hogy nem lettünk ellenségek egymással.

A csodálatos gondolat-menetem a csengő szakította félbe. Beindultunk az iskolába, pont úgy mint egy csürhe.

Az egész tanítási nap eléggé átlagossá sikeredett. Jegyzeteltem, jegyzeteltem, majd a változatosság kedvéért feleltem töriből (ötös lett, jeej). Tehát kellőképpen kifáradtam.

Az utolsó óra után hazafelé indultam. Kingáékkal délutánra beterveztünk egy kis csajos programot. Jó, ez igazából abból áll, hogy béna, szerelmes filmeket nézünk, mi Virággal sírunk, Kinga pedig szapulja a filmet. Na, ez is jó, én így szeretem :).

Éppen a dombon baktattam felfelé, amikor egy motor hangját hallottam meg. Mosolyogva hátra fordultam, így szembe találtam magam Ricsivel.

-Hát te? Nem is erre laksz! - feleltem még mindig vigyorogva.

-Nem, tényleg nem.. De gondoltam elvihetnélek...

-Ha már így felajánlodtad..-mondtam nevetve, majd felkaptam a sisakot, és - most már ügyesebben - felkapaszkodtam magam Ricsi mögé.

Az utat nagyon élveztem, bár semmit nem beszélgettünk. A kapunk elé érve lepattantam a mociról, majd Ricsihez fordultam.

-Köszönöm, hogy elhoztál! - mondtam mosolyogva, majd két puszit nyomtam az arcára.

Miután felfogtam mit csináltam, zavartan odafutottam a bejárati ajtó elé, majd visszafordultam, mert Ricsi utánam kiabált. Csak ennyit:

-Ha ez az ára bármikor hazahozlak!

Na helló! Elég rég volt rész, tudom. Csak az a helyzet, hogy tényleg annyi minden összejött így a nyár végére. Meg aztán azt is be kell vallanom, hogy nem is volt nagyon ihletem. Azért remélem tetszik! Ha igen, légyszi nyomj egy vote-ot, és jelezd kommentbe! Na pussziii! 💖