Kedvenc rasztám ~szjg ff

5.

Reggel óriási fejfájásra ébredtem. Melegem is volt, és éreztem a lepedőmön, hogy ki is izzadtam éjjel.

Levánszorogtam a lépcsőn, és anyu elé álltam. Amint meglátta a kinézetemet, rögtön abbahagyta a felhők nézegetését, és hozzám fordult.

-Úristen, Reni! Te forró vagy! - mondta, amikor a tenyerét a fejemre tapasztotta, és érezte a nem éppen hideg homlokomat. - Mindenáron itthon kell maradnod!

Ha akartam volna, se tudtam ellenkezni, ugyanis anya fekvőbetegnek nyílvánított, ezért felparancsolt a szobámba.

Nem bántam a szabadnapot, mert - igaz rosszul voltam, de - legalább volt időm nyugodtan átgondolni a dolgokat. Úgyis egész éjjel a tegnapi napon járt az eszem. Cortez és Viki, az a mérhetetlen csalódottság, meg persze a felfedezésem. Egyszerűen nem tudtam hova tenni azt, hogy ilyen rövid idő alatt beleszerethetek valakibe. Történetesen Ricsibe.

Ilyen gondolatok közepette felnéztem a tükrömre. A sok-sok közös csoportkép mellett volt pár mozijegy, dalszöveg, és pár fotó Virággal, és Kingával. Aztán megakadt a szemem a Cortez-mangán. Ezt a rajzot még Virág készítette nekem kilencedikben. Az ágyamból felkelve odaléptem a tükröm elé, és leszedtem a mangát. Nem illett oda. Most már nem. Ugyanis már vége van. A rajzot a Cortez-dobozomba dobtam, amit ezután lezártam. Végleg.
Jó volt amíg tartott, de én már túl léptem rajta. Már másba szerettem, úgy ahogy ő is... A tükrömre legfeljebb már csak egy Ricsi-manga kaphat helyet.

Délutánig tétlenűl fetrengtem, majd ebéd után amikor éppen olvastam, anyu feljött, és közölte, hogy jött egy vendégem. Erre gyorsan eldobtam a könyvem, és kibontottam a hajam, hogy elviselhetöbbnek tűnjek Ricsi elött. Biztosra vettem, hogy Ő jött. De nem Ricsi volt.

Cortez magabiztosan lépett be a szobám ajtaján. A szám szélét rágva meredten rá. Vajon mit akarhat? Miért jött el hozzám? Hamar megkaptam rá a választ ugyanis elekzdte:

-Szia.. Tudom, hogy tegnap megláttatok Vikivel. Én...- túrt idegesen a hajába. - Egyszerűen.. Ú, basszus, nehéz ezt így kimondani... De... Én rájöttem, hogy őt szeretem. - bökte ki, mintha én nem vettem volna észre. - Ez nem azt jelenti, hogy nem éreztem irántad semmit, mert persze, nagyon szerettelek, és még mindig szeretlek, csak... Csak barátként. - mondta ki, mire én szomorúan elmosolyodtam.

-Értem az álláspontodat. Azért elmondhattad volna.. - mondtam, kis gondolkodás után.

-Hidd el, én el akartam! Minden erőmmel azon voltam! Csak..egyszerűen nem ment...

-Persze megértem.

-Akkor nincs harag? - kérdezte félve.

-Nincs - mondtam. Miért kellett volna haragudnom rá? Az ember nem szabályozhatja az érzelmeit. Ha nem szeret, hát nem szeret. Én is mást szeretek...

Cortezen láttam, hogy teljesen megkönnyebbült. Nem akartam én se tovább feszegetni a témát, ezért csöndben gondolkoztam.

-És amúgy... Jobban vagy? - kérdezte végül Cortez.

-Igen, köszönöm. A házit valaki nem akarta hozni nekem? - kérdeztem, mire hitetlenül felnevetett.

-Beteg vagy és mégis pótolni akarsz? - nevetett tovább.

Cortez nem maradt sokáig, mert sürgősen sorozatot kellet néznie. Hamarosan Kinga is megérkezett, aki a házit hozta nekem.

-Renáta! Nem érek rád, ezért csak itt hagyom a füzeteimet. Bár, úgy látom nem is vagy annyira beteg... - mondta, mire egy szemforgatással reagáltam.

Kinga se maradhatott sokáig, ő Dave-el ment színházba. Jóval 7 óra után anyu megint bejött a szobámba, és közölte, hogy még egy vendégem jött. Na, ez már Ricsi volt.

Na heloo! Ez egy kicsit tartalmatlanabb rész lett, mert se erőm, se időm nincs írni, de igyekszem! Ha tetszett, akkor jelezd kommentel, és egy vote-tal. 💛