Kedvenc rasztám ~szjg ff

6.

Ricsi lépett be az ajtómon. Csöndben feküdtem az ágyamon, és őt néztem. Valahogy nagyon jó érzéssel töltött el, hogy velem van. Hogy itt van mellettem. Valami érdekes módon megnyugtatott a közelsége.

-Látom leszedted a mangát. - mondta, mire ráemeltem a tekintetem.

-Igen, már nem jelent semmit. - feleltem némi gondolkozás után.

Ricsi megértően bólintott, majd leült az egyik babzsák fotelembe.

-És...amúgy jobban vagy? - kérdezte.

-Háát...Fáj a torkom, de lázam már lejjebb ment.

-Örülök neki! - mondta őszintén. - És.. Tudom, hogy ez bizonyára kényes téma, de... Hányadán álltok Cortezzel? - mondta zavartan. Sejtettem, miért kérdezi. A legjobb barátja Cortez, és én is jóba vagyok vele. Tudni szeretné, hogy megbocsájtottam-e neki, és ezáltal merje-e előhozni a témát.

-Igazából... Már én is kezdtem csak barátként tekinteni rá. És megértem, hogy Vikit jobban kedveli. Ő sokkal jobb, és menőbb, ja meg persze szebb is nálam.. - gondolkoztam hangosan.

-Oké várj, te miről beszélsz? - kérdezte, mire én értetlenűl néztem rá. - Először is! Te vagy a legszebb lány akit valaha ismertem! Másodszor! Milyen jobbságról beszélsz? Miben jobb nálad? Esetleg ő kitűnő minden tárgyból, ő nyert többször is iskolai versenyeket? Ez így rohadtúl nem igaz! A harmadikról nem nyitok vitát. Sokkal több igazi barátod van mint neki! Csak hamis az övé, mind!

Döbbenten figyeltem a kirohanását. Teljesen igaza volt. Mindenben. Ez így nem hozzáállás. Lehajtottam a fejem, hogy ne lássa az elpirult arcom. A szövege első fele hatására sok kérdés kezdett kavarogni bennem. Miért mondja ezt? Én, a legszebb lány?! Ugyan már! És amúgy is... Ez bók volt?? Elképzelehtő, hogy Ricsi is.. Nem! Nem hiszem! Ez csak egy szimpla vigasztalás volt. Igen, biztosan! Ne képzeljek ebbe semmi komolyat! De ha még is...

-Na jó, most meg miért nézel így? - kérdezte egy zavart mosollyal, mire feleszméltem. Bizonyára nagyon gondolkodó fejjel bámultam. Hoppá!

Gyorsan elkaptam a tekintetem róla, és igyekeztem normális arckifejezést erőltetni magamra. Ricsi mosolyogva figyelt.

Körülbelül már kilenc óra volt, amikor haza indult. Ki kísértem a kapuhoz. Egy darabig még egymás szemébe néztünk, majd hirtelen felindulásból nyomtam egy puszit az arcára. Ez után már nem mertem megvárni a reakcióját, ezért befutottam a házba. Az ablakhoz lépve kilestem, és megnéztem Ricsit, ott van-e még. Ott állt a kapuban, és meredt a bejárati ajtóra. Majd egy vállrándítás következtében elsétált.

Felrohantam a szobámba, - persze egy levakarhatatlan mosoly kiséretében- majd sürgős komferencia hívást kezdeményezte Kingával, és Virággal.

-Szia Renii! - köszönt bele a kamerába Virág.

-Na mi van Renáta? Mi az a levakarhatatlan mosoly a fejeden?- kérdezte Kinga kedvesen.

És így kezdődött a két órás komferencia hívásunk. Elmeséltem nekik az egész Ricsi-ügyet. Virág reakcióától féltem egy kicsit, mert mégis csak a barátja volt. De szerencsémre teljesen normálisan reagált (már amennyire Virág normálisan tud reagálni :)). Ez annyit takart, hogy visítva ugrándozott a szobájában. Kinga pedig közölte, hogy ő már tudta. Ahogy ránéztem. Ilyen feltűnő lenne? :)

Halii! Remélem tetszik! Most majd egy darabig nem várhatóak részek, mert táborban leszek, addig is legyetek jók! 💙