Kedvenc rasztám ~szjg ff

9.

Mindannyian bementünk Ricsi kivételével. Semelyikünk se tudta, hogy most mi van. A fiúk próbálták viccesre venni a figurát, de láttam rajtuk, hogy ők se nagyon értik.

Az első óra francia volt. Ez az egyetlen tantárgy, amiből mindannyian jók vagyunk. De most semelyikünk sem tudott a tanárra figyelni. Mindenki az ajtót leste. De Ricsi sehol se volt.
Végül harmadik órán láthattuk viszont Ricsit, aki pontosan az óra közepén toppant be. Mindannyian érdeklődve néztünk rá, mitől kissé lehajtotta a fejét, és leült a helyére.
Az összes szem rá szegeződött, de ő nem figyelt rájuk. Kardos viszont megelégelte az egészet, ezért ő szólalt meg végül:

-Jól van, Pósa késett, nem kell úgy nézni rá, mintha most jönne először. - mondta emelt hangon, mire valamennyien zavartan elkaptuk a tekintetünk.

Az óra végéig mindenkinek sikerült (úgy ahogy) kibírnia, hogy ne bámuljuk ilyesztően Ricsit. Viszont a csengő után szinte egyszerre támadtuk le.

-Na mivan'? - kérdezte Zsolti tele szájjal.

-Ja, mi történt Mádaynál? - kérdezte Robi is.

-Bocs, de nem szeretnék beszélni róla. - mondta Ricsi zavart mosollyal az arcán. Ezt valamennyien lemondó sóhajjal nyugtáztunk, és indultunk dolgunkra.

A nap további részében semmi izgalmas nem történt. Ricsit békénhagytuk, gondoltuk majd elmondja ha akarja. Igen ám, de Ricsi lezártnak tekintette az egészet, ezért teljesen normálisan viselkedett.

Éppen hazafelé indultam - Virág nélkül, ő most egyedül ment moziba- amikor egy hangot hallottam magam mögül.

-Hé, szépség! Azért megvárni ki fog? - kérdezte, én meg a becenév hallatára automatikusan elpirultam. Megálltam, majd mosolyogva fordultam hátra Ricsihez.

Ő szintén mosolyogva felzárkózott, és így folytattuk tovább az útunkat. Egymás mellet, csöndben. Nem akartam kérdezgetni az igazgatói irodában töltött majdnem 2 órájáról. Szerintem ez csak rá tartozik. Ha nem akarja elmondani, akkor nem. Nem fogom erőltetni.

Szép lassan elérkeztünk a házunkig. A kapuban megálltam, majd Ricsihez fordultam.

-Na, hát itt vagyunk. - mondtam feszengve. Ugyanis Ricsi még mindig ott állt és a szemembe nézett. Nem tudtam mit akar, ezért bizonytalanúl megkérdeztem tőle: - Nem akarsz bejönni?

-Igen az jó lenne..-válaszolta.

Bólintottam, majd mosolyogva bementem a kapun. Ricsi bejön hozzánk! Úristen! Mivan, ha apu vagy anyu itthon van? Vajon mit szólnak? Vagy egyáltalán érdekli őket? Szerencsére ezen nem kellett többet stresszelnem, mert senki se volt otthon.
Ricsit felvezettem a szobámba, majd lehuppantam a babzsák fotelembe. Ő nem ült le, csak bámult rám. Ettől eléggé zavarba jöttem, ezért elővettem a francia könyvemet.

-Akarsz tanulni? - kérdeztem zavartan nevetve, mivel az egész helyzettel nem tudtam mit kezdeni.
Ricsi hitetlenkedve rázta a fejét, miközben a szemembe nézve röhögött.

-Figyelj... Ma, amikor behívtak az igazgatóhoz..- kezdte elkomolyodva. - Akkor.. Azt közölték velem, hogy a nagyanyám súlyosan beteg...

-Azt miért az igazgató mondta el? - vágtam közbe értetlenül.

-Mert.. Jól figyelj, ezt csak neked mondom el. Anyum leánykori neve Borrel. Tehát én Borrel igazgató unoka öccse vagyok.

Lesokkolódva néztem rá. Akkor ezért nem kapott nagyobb büntetést a baromságai miatt! Borrel unoka öccse!

-És.. - folytatta. - Ezért mondta ő el, hogy a nagyi eléggé súlyosan beteg.

Még mindig döbbenten figyeltem ahogy zavarában lehajtja a fejét. Az egész olyan fura! Mit kéne csinlálnom?? Esetlenűl megsimítottam a hátát, mire mosolyogva felnézett.

-Lassan már megyek.. - mondta. - Úgy is jönnek hozzád még Kingáék is..

Próbáltam Ricsit marasztalni egy kicsit, de hajthatatlan volt. Ki kísértem az ajtóhoz, majd mosolyogva néztem fel rá.

-Köszönöm, hogy elmondtad.

Erre ő is elmosolyodott, majd hirtelen megölelt. Úristen! Megölelt! Még mindig nem hiszem el. Esetlenűl vissza öleltem, majd beszívtam az illatát. Imádom! Még mindig vigyorogva eltolt magától, és ennyit mondott:

-Neked bármit elmondok. Bármit..-majd megfordult és kisietett a kapun.

Halii! Igen, két hónapot késtem.. Nehéz volt úgy írni, hogy a suli elkezdődött, és sok minden közbe is jött. Dee igyekszem sokat írni. Addig is legyetek jók! 💖