Makacs szerelem

16.rész

* Sasuke szemszöge*

Már a vonaton ülünk néhány barátommal, akik szintén betöltötték a 18. életévüket, köztük Naruto is.
Igaz anyának már szóltam erről a dologról de felhívom, mert valamit muszály mondanom neki.

-szia.
- szia, kicsim. Szólt bele anya
- azt szeretném kérni tőled hogyha haza érsz, kérlek figyelj Mizukira. Egyen normálisan, néha menjen el valahova,barátokhoz meg ilyenek...
- öhm, oké... rendben. Amikor válaszolt anya eszembe jutott hogy ő még nem tudja hogy együtt vagyunk Mizukival.
- uh, el felejtettem mondani... Mizukival mi együtt vagyunk. Anya egy ideig nem válaszolt tudtam hogy most nagyon boldog.
- nagyon örülök. Sokáig! És becsüld meg Mizukit. Mondta anya
- rendben! Még egy kicsit beszélgettünk majd le tettük a telefont.

* Mizuki szemszög *

Az első hét kicsit nehezen ment Sasuke nélkül, de utánna már kicsit könnyebb volt. Eltelt már félév.
Az akadémián csomó új dolgot tanultam, támadás, védekezés stb...
Nagyon ritkán beszéltünk Sasukéval, általában 1 héten egyszer. Nagyon kevés ideje volt Sasukénak, és hallottam a hangján hogy nagyon fáradt is.
Barátokkal is sokat vagyok mert Sasuke anyukája nagyon mondogatja.

Épp hétvége, mentem le enni. Sasuke anyukája ma dolgozott szóval egyedül vagyok itthon.
Mentem ki szokásos dolgokat csinálni. Szemetet viszem ki, meg etettem a cicát, és megnézem a postaládát. Meglepő módon volt egy levél a ládába... nem tudtam ki bontsam-e, hisz mi van ha nem én rám tartozik... de végül megnéztem.

Amikor el olvastam a levelet a lábamon alig bírtam állni. Annyira le voltam fagyva hogy egy percre mint ha megszűntem volna létezni.

| levél tartalma röviden|
Sasuke egy küldetés folyamán életét vesztette.

Meredtem magam elé, és a könny a szememből csak úgy hullott...hirtelen a földre rogytam, és hangos sírásba kezdtem. Nem tudtam mi tévő legyek, képtelen vagyok így élni... fel rohantam a szobába és gyógyszereket kerestem.  Mikor megtaláltam amit keresek nem érdekelt semmi, az egész doboz ami ott volt számba öntöttem...
Nem kellet sokat várni, hirtelen össze estem.

*Sasuke szemszög*

A mai nap haza engedtek, már a buszon ülök.
Nem szóltam, se anyának, se Mizukinak.
Elégé meglepődnek majd mikor haza érek, én nem vagyok az a kimondottan olyan típus, de most elég boldog vagyok.

Még 3 óra hosszát utaztam és megérkeztem Konohába, még 10 perc séta és otthon vagyok.

Már az ajtóban vagyok. Épp nyitottam ki az ajtót, de senkit nem láttam sem hallottam.
Az asztalon egy levelet pillantottam meg amit egyből el is olvastam. Teljesen lesokkolt. Hisz itt egy teljesen nagy kavarodás van. Valószínű ezt tévedésből lett ki küldve, valakivel össze kevertek. De ezen most nincs idő gondolkozni, fel megyek Mizukihoz. El se tudom képzelni szegény mennyire maga alatt lehet.

A szobája előtt álltam. Épp kopogtam be az ajtón, de semmi válasz. Nagyon megijedtem így be rontottam. Amit láttam az egyszerűen felfoghatatlan volt számomra. Mizuki, a földön gyógyszeres doboz a kezében. Egyből felkaptam és a kocsi felé vettem az irányt. Hátra le fektettem utánna én is be ültem előre.

Az út közben ezernyi dolog járt a fejembe. Hibáztattam magam, és azt is aki tévedésből ilyet küld... egyszerűen felfoghatatlan, nagyon nem így képzeltem el az egészet. Közben észre se vettem hogy az arcomon egy könnycsepp megy végig. Nagyon szerettem Mizukit és én soha nem bocsátom meg magamnak ha nem éli túl.
Gyors felhívtam anyát, aki egyből jött a munkahelyről.

Közben megérkeztünk a kórházban, ahol egyből hozták az ágyat Mizukinak. Gyorsan vitték őt egy szobába ahol gyomor mosást végeztek rajta.

Mikor végeztek egyből jött a doki szólni, hogy ne aggódjak minden rendben lesz. Még Mizuki kómába van de ha minden igaz holnap már felébred.

Nem érdekelt senki én Mizukival maradok.
A szobába ahol ő volt csak egy ágy volt, mellette meg egy szék. Én oda leültem majd Mizuki gyönyörű arcát néztem és közben azon gondolkoztam hogy lehetett ilyenre képes.

Megfogtam Mizuki kezét, és simogatni kezdtem. Nagyon elfáradtam, ezért az ágyra tettem a fejem.

|Másnap|

Korán keltem, sehogy se tudtam tovább aludni...
- tudod... én nem tudom már elképzelni nélküled az életem. Nagyon szeretlek. Mondtam könnyes szemmel.
Egyszer csak mocorgást éreztem.

*Mizuki szemszög*

Nagyon nehezen nyitogatni kezdtem szemem... soha se zavarta ennyire a fény a szemem.

"tudod... én nem tudom már elképzelni nélküled az életem. Nagyon szeretlek."
Hallottam meg egy ismerős hangot. Nem ez nem lehet... ki nyitottam a szemem és Sasukét pillantottam meg.

Nem tudtam hinni a szememnek...
Sasuke egyből felkapta fejét és megölelt.
- én is nagyon szeretlek. Mondtam, majd Sasuke rám nézett.
- a levél egy tévedés volt!!! Itt vagyok és élek.
Mondta Sasuke majd megcsókolt.
- ahjj de haragszom rád!!! Mondta de kicsit se dühösen.

Ez a rész most így sikerült, remélem tetszett. Próbáltam kicsit más dolgot bele tenni mint a többi könyvekbe szokott lenni<3 a folytatást még nem tudom hogy lesz, még nem tudom lesz-e egyáltalán. De ha esetleg szeretnétek folytatást mindenképp jelezétek