Veled § hyunlix ✔

Újra

Felix pov

Vége a nyári szünetnek és nekem vissza kell mennem abba a pokolba. Mindenki azért sír mert újra tanulni kell, de én nem azért sírok. Egész nyáron nem csináltam semmit, csak otthon feküdtem. Amúgyse tudtam volna mit csinálni hisz nincsenek barátaim amit meg is értek. Tavaj nem is volt szobatársam mert senki nem akart a kis buzival lenni. Ki akarna egy ilyen nyomorékkal barátkozni? Gondolataimból az ébresztőm keltett fel. Ma se aluttam semmit. Szuper. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és elvégeztem reggeli rutinom. A szekrényemhez érve kivettem egy három mérettel nagyobb fekete pulcsit és egy szürke farmert. Táskám hátamra véve mentem az iskolába. Első nap költözik be mindenki, de csak az évnyitó után lehet hozni a cuccainkat ezért én se hoztam semmit csak az iskola táskámat amibe majd a könyveket tezsem. Már az utca elejéről láttam az iskolát és a bántalmazóimat Hyunjinnal az élen. Mindenki odavolt érte, hisz tökéletes és van egy élő boxbábuja, én. Irigyeltem és féltem is tőle. A kapu elé érve könnyeimmel küszködve próbáltam mellettük észrevétel nélkül elmenni ami nem jött össze.

-He kis buzi, idén rondább vagy mint tavaj.-hallottam meg Changbin hangját aki közeledett is felém. A társai röhögve nézték volna végig ajogy megver, de valaki karon ragadta és visszacibálta. Hyunjin volt az. Amint esélyem nyílt futottam is a terembe és leültem a leghátsó padba. Áldtam az eget, hogy még alig voltak a suliban. A diákok szépen lassan jöttek be a terembeés mindenki küldött felém égy undorodó vagy esetleg szánakozó tekintetet. Fejem lehajtva szipogtam a padban míg be nem csöngettek és belépett rajta Hyunjin és Changbin, mivel a többi barátai felsőbb évesek. A kétjómadár elém leült a padba és beszélgetni kezdtek. Hyunjinnak még mindig gyönyörü a mosolya. Nem tagadhatom, hogy tényleg gyönyörű ember. A szívem kihagyott egy ütemet amikor mind a ketten felém fordultak. Könnyeimet letöröltem, hogy nem vegyék észre, hogy sírtam, de a szerencse szokásosan nem nálam volt. 

-Mivan kis buzi? Most komolyon bőgsz?.-kérdezte Changbin arcomba röhögött. Én csak lehajtottam a fejemet és hallgattam a szövegét, hogy milyen ronda vagyok és hogy minek vagyok még életben és ezt persze az osztálytársaink is hallották akik röhögtek rajtam.

-Anyád azért hagyott el mert egy ilyen undorító lényt szült.-mondta Changbin és pedig ott kezdtem el teljes szívemből bőgni. Az osztály abbahagyta a nevetést és mindenki síri csenbe várta a folytatást. Mindenki tudta, hogy nincsenek szüleim, de azt senki se tudtam pontosan, hogy miért.

-Te rohadék. Ez azért már durva volt.-mondta Hyunjin amin mindenki meglepődött még én is. 

-Most miért? hát nincs igazam? Ha nekem ilyen féreg kölyköm lenne kidobnám.-mondta Changbin röhögve. Könnyeim úgy folytak mind a záporeső. Felpattantam a helyemről és futottam az ajtó felé, de valaki megakadályozott. A tanár ált az ajtóban és kérdőn nézett rám. de amint meglátta könnyel áztatott szemeimet arrébb ált és kiengedett a mosdóba.

Hyunjin pov

A szünetben gondolkoztam és rájöttem, hogy én szerelmes vagyok Lee Felixbe. Utáltam magam azért amiket tettem és ezeket megpróbálom jóvá tenni még ha lehetetlen is. Miután adtam Changbinnal egy jókora tockost a tanár megkérdezte, hogy mi történt amit a többiek el is mondtak. Changbin az első nap kapott egy osztályfőnökit én meg megusztam egy dorgálással, mert minket minig egy kalap alá vettek amit mostmár kezdtem unni. én nem olyan vagyok mint Changbin, én más szeretnék lenni. Az órán a tanár kiosztotta a szobakulcsokat és mivel nem akarta, hogy balhé legyen így Changbin lesz egyedül engem pedig Felix mellé osztott be ami miatt a szívem rebdesni kezdett. 

Óra után

Végül Felix nem jött vissza a termbe ezért a tanár megkért, hogy keressem meg és adjam oda neki a kulcsot és inkább maradjunk fent, nem kell az évnyitóra mennünk hanem próbáljunk meg összebarátkozni. A mosdóba belépve már hallottam is Lixnek a szipogását a leghátsó fülkéből.

Felix pov

Hallottam, hogy valaki belép a mosdóba azért kezemet a számra téve próbáltam csenbe mardni, de sajnos az illető maghallotta és bekopogott. 

-Felix.-a szívem majdnem magállt amikor meghallottam Hyunjin hangját.-Kérlek gyere ki.-mondta kedvesen?! A mai nap nem értettem, hogy mi van vele, mintha megváltozott volna. Leszálltam a wc tetejéről és óvatosn kinyitottam az ajtót. Fejem leszgve vártam, hogy nyokon önsön vizzel, vagy homokot szórjon rám, de nem csinált semmi ilyesmit.

-Amm itt van a kulcsod. A tanár egy szobába osztott be minket.-na nekem itt vég van az életemnek.-Azt mondta, hogy nem mennyünk az évnyitóra hanem maradjunk a szobába és próbáljunk barátkozni.-mondta és felémnyujtotta a kulcsot. Remegő kézzel elvettem és szemébe néztem. Gyönyörű.

-Sajnálom.-mondtam.

-mit?-kérdezte kérdőn nézve rám.

-Hogy velem kell lenned egy szobában.-mondtam és már mentem is a közös lakhelyünk felé.

Hyunjin pov

-Hogy velem kell lenned egy szobában. Mondta és kiviharzott. A szívem szakadt meg, hogy ilyet mondott. én szeretnék vele lenni nekem ez nem csalódás. Istenem, hogy hogy fogom én ezt megoldani? Nem érdekel semmi, csak az, hogy Felix bízzon bennem és én ezért bármit megteszek.

 Sziasztok itt egy ujjab könyvem remélem tetszeni fog. bocsánat, hogy az eleje ilyen uncs, de nem ilyen lesz ༼ つ ◕_◕ ༽つ  (*/ω＼*) nincs átolvasva