Veled § hyunlix ✔

Mit csináltam?!

Felix pov

Reggel kényelmesen keltem, talán túl kényelmesen. Lassan felemelem fejem és körbe nézek a viszonylag ismerős helyen. Én ezt nem csinálhatom Hyunjinnal. Baszki én tegnap megcsókloltam! Nem vagyok normális. Amilyen halkan csak tudtam összeszedtem magam és kirohantam a házból. Én képtelen vagyok Hyunjinnal lenni. Mivan ha már nem szeret? Vagy ha nem is akar velem lenni? Nem akar velem mutatkozni?  

Túl gondolok mindent? Lehet, de inkább túlkondolom, mit hogy tönkretegyek másokat, úgy ahogy magamat. Köszönöm Hyunjin, hogy adtál nekem egy olyan jó napot amiről eddig csak álmodtam. Nem tudom, hogy merre vagy hova mentem, de csak mentem. Jártam az utcákat megállás nélkül. Nekem az ég nem adatta meg, hogy a sorsom boldogsággal végződjön ezért nem is kaphatom meg azt amit akarok hiszen az már önzőség nem?:) Egy hatalmas tisztáshoz értem. Csodálatos volt. Éjszaka a fényes csillagokkal táncoló sötét ég. Fény és sötétség. Ellentétek mégis ugyan azok. Kezdett hideg lenni én pedig nem tudtam, hogy hol vagyok. Kezdtem félni. 

-Ki van ott?-hallottam meg egy kb velem egyidős ember hangját. 

-Hátra fordultam és egy kicsit ismerős emberrel találtam szembe magam. 

-Lee Felix? Mit keresel itt? Te nem is itt laksz.-Bangchan volt az 12.-es és mindenki ismeri rettentően kedves és segítőkész.

-É-én eltévedtem és félek.-kezdem el sírni mire közelebb jött és megsimogatta fejemet.

-nincs semmi baj. Ha akarsz hozzám átjöhetsz nem lakom messze.

-De de, én nem mehetek.-szipogtam.

-miért?-kérdezte furcsán nézve. 

-Engem mindenki utál és senki se szeret. Miért segítesz nekem?-sírtam ismét fel.

-Felix mindenki szeret téged. Haza kellene menni teljesen át vagy fagyva és lázas vagy. Gyere.-mondta és megfogta jéghideg mancsaim és elkezdett úzni az ismeretlen utcán.

Hyunjin pov

Reggel arra keltem, hogy Felix sehol. Kerestem mindenhol, de sehol nem találtam. Elmentem a közös koli szobánkba, de ott se találtam. Kétségbe voltam esve. Mivan ha megint bántották? Felhívtam szinte az egész iskolát, a külsős barátaim, de senki nem látta. Százszor hívtam, de nem vette fel. Kb éjfél lehet én pedig a kocsimba sírva gondolkodom, hogy hol lehet, de semmi más hely nem jutott eszembe. 

-Baszki mit rontottam el?-mondtam hangosan mire megcsörrent a telefonom. A szívem ezerrel dobogott a torkomba. Reméltem hogy Felix az, de Chan keresett. Miért hív ijenkor?

-Igen?

-Meg van Felix.-mondta mire majdnem felugrottam.

-Hol van? jól van? miért van ott?-kédeztem aggódva.

-Inkább gyere ide, van egy kis baj.-mondta mire szívem kihagyott egy ütemet. Letettem a telefont és padló gázzal mentem Chanhoz. A kapu elött leparkoltam és kiugrottam a kocsiból. Szinte kitörtem az ajtót.

-Chan!-mondtam mert nem láttam senkit. Ekkor ausztrál barátom lejött a lépcsőről, és mutatta, hogy maradjak csöndbe. 

-Chan mi történt vele?-kérdeztem halkabban miközben leültünk a kanapéra. 

-Nem tudom. Sétálni voltam a közeli tisztáson amikor megláttam egy fiút. Felix volt az, kisírt szemekkel, átfagyva, lázason. Nem tudom, hogy hogyan jött el idáig, de szeintem jobb ha nem tudjuk. Most lefeküdt aludni, de a láza egyre csak nő. Nincs jól.-mondta én pedig ismét a sírás határán álltam.

-Chan Felixet nem rég megerőszakolták és azelött sem volt a legjobb az élete. Segíteni akartam neki, de úgy érzem csak rontok a helyzetén. Szeretem őt és nem akarom, hagy bármi baja legyen. Tegnap boldog volt. Együtt voltunk és sokat nevetett, de reggel elment a tudtom nélkül. Egész nap kerestem, de nem találtam. Hol rontottam el?-mondtam sírva és arcom kezeim közé temettem.

-Sehol, mindent jól csinálsz csak talán kicsit gyorsan. Felix más mint a többi. Már réggebben is ismertük egymást, de külön váltak utjaink. Az anyukája meghalt kiskorában az apjához került. Az apja őt hibáztatta anyukája halála miatt. Minden nap megverték és bántották. Persze, hogy ez neki rengetek, de a tegnapi nap kezdetével az állapota kezdett javulni. Adj neki tere felfogni, hogy min ment keresztül az elmúlt napokban.-mondta Chan és hátamat kezdte simogatni mire lenyugottam. 

-Rendben.

-Menj el fürdeni és feküdj le aludni.-mondta.

-De nem zavarok?-kérdeztem.

-Nem egyáltalán nem.-mondta egy nagy mosolyal. 

-De akkor ha te is lefekszel aludni művész úr.-  bólintott és elment nekem ruhát keresni és egy törölközőt.

Végül én a kanapén elaludtam Chan a saját szobájában Felix meg a vendég szobában. Holnap reggel első dolgom Felixel beszélgetni, mert szeintem van mit.

Jó estét. Remélem tetszik ez a rész. Remélem nem lett túl nyálas és unalmas. :)