Veled § hyunlix ✔

Stay

Külső szemszög

Hyunjin iszonyatos fejfájással kelt, ami cseppet sem esett jól jelenlegi állapotának. Tudta, hogy tulzásba vitte az alkohol vogyasztást és ezt nagyon is bánja, hiszen nem emlékszik semmire a tegnapi napból, de azt érzi, hogy valami nagyon fontos történt tegnap. Valaki bekötötte sebeit, amin nem kicsit lepődött meg, de úgy hitte, hogy biztos saját maga volt, csak nem emlékszik rá. Ahogy megy lefele a lépcsőn egy összegömböjödött emberrel találja szembe magát. Közelebb megy és azonnal meglátja az apró test tulajdonosát. Azonnal  akissebbheu rohan és kezét felhevült arcára teszi és végigsimít rajta.  Aszöka kinyitja szemeit és azonnal fel is ül, amint meglátja Hyunjint. 

-Felix várj, kérlek beszéljük meg. Könyörgöm. Sajnálom mindent meg...-A fekete nem tudta befejezni, hisz Felix nagy erővel neki csapódott és szorosan nyaka köré csavarta kezeit. Hyunjin amilyen erősen csak tudta még jobban magához húzta a kicsit és könnyezve ölelte. Hyunjin szíve megállás nélkül nagy erővel kalapált, hisz úrja kezei közt tudhatja szerelmét.  

-Gondolom semmire sem emlékszel a tegnapi napból.-jelentette ki Felix.

-Nem sajnálom. Mi történt? Mit mondtam?-kérdezte azonnal a magasabb. Felix elvállt a nagyobbtól és kicsit arréb lépett. 

-Hiányoztál és aggódtam érted. az egyik haverodtól megkérdeztem, hogy hol laksz és iderohantam. Rengeteget ittál. A kezeid sebesek voltak és hőemelkedésed volt. Lekezeltem a sebeid, de akkor megláttam...a...kezeden.-Felix nem tudta befejezni, hisz nagyon fájt neki úgy látni a nagyobbat. Tudta, hogy miatta volt mind ez. Hyunjin ismét karjaiba húzta és elkezdte nyugtatgatni.

-Sajnálom ez miattam van. Nem akartam rosszat.-sírt fel még jobban kisebb. Hyunjin leült a kanapéra és szembe az ölébe húzta Felixet aki lábait deraka köré fonta és úgy sírt Hyunjin nyakába. 

-Shh nem a te hibád. A kezemnek nincs semmi baja. Sajnálom, hogy látnod kellett ezt az oldalamat.-mondta Hyunjin. 

Felixnek már rendesen fájt a feje a sok sírástól, de képtelen volt abbahagyni. Nem szoltak egymáshoz semmit, hosz tudták, hogy most csak egymás közelségérevan szükség.

Egy idő után Felix álomba sírta magát és ezt Hyunjin is észlelte. Képtelen volt egyedül hagyni a kicsit ezért elfektette Felixet és melléfekve nézte szemplős orcáját, ami már nagyon hiányzott neki. És mintha most érte utól a tudat, hogy mit is csinált magával. Elképedve nézett a semmibe hisz nem gondolta volna, hogy valaki ilyen helyzetbe hozza majd, de úgy látszik egy valakinek sikerült. Hyunjin mostmár teljesen biztos volt abba, hogy szerelmes a kisebbe és soha nem fogja elhagyni, még ha az élete is múlik rajta.

Jó napot/estét/reggelt/hajnalt/éjfélt/ és stb. xdd

itt a kövi remélem tetszik:)