Veled § hyunlix ✔

Miért...?

Felix pov

Puha. Ez az egy szó jutitt először eszembe. Amikor meg akartam volna furdulni akkor hatalmas fájdalom hasalt hasamba és hátsomba. Nem mertem kinyitni szemeim. Mindenre emlékszem, mindenre....Könnyeim folyni kezdtek. 

-He Lix, ne sírj, nem lesz semmi baj.-hallottam meg egy ismerős hangot mire lassan kinyitottam szemeimet. Hyunjin ott feküdt mellettem kócosan és fáradtan. megszeppenve néztem rá majd szinte nekicsapódva öleltem meg és méjobban sírni kezdtem.

-Shh, nem lesz semmi baj.-simogatta hátam és szorosan visszaölelt.

-Fáj...mindenem-sírtam tovább.

-Tudom, de higgy nekem hamarosan nem fog. Itt vagyok, nem lesz semmi baj. -próbált nyugtatni ami nem nagyon tudott most segíteni.

-Miért...? miért én? miért??!!!-üvöltöttem fel. Hyunjin mostmár nem mondott csak szorosan ölelt mintha kiakarni ebből az egészből juttatni.

-mért?-szipogtam. Nem mondunt egymásnak emmit, mert megértettük jelen pillanatban szavak nélül is. Egy idő után én törtem meg a csendet. Nagynehezen eltávolodtam Hyunjintól. 

-Miért segítesz nekem, hiszen nem is ismersz?-mondtam szemébe nézve amiben most aggódást és dühöt láttam. 

-Mert szeretlek...

-De...

-Nincs de. Szeretlek és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam időban odaérni.-mondta és arcomra simított, mire összerezzentem. 

-Nem a te hibád.-mondtam lehajtott fejjel, mire Hyunjin ujjait állam alá vezette és felemelte fejem. 

-Lassan fel kéne kelni.-mondta mire mintha villám csapott volna belém jutott eszembe, hogy ma péntek van szóval suli. Felültem, de szinte azonnal vissza is estem a fájdalomtól. 

-Ne kapkodj. Ma nem megyünk suliba és jövő héten se. És ha vissza megyünk nem lesz mitől féni. Changbint kirúgták és soha többé nem mehet a közeledbe.-mondta komolyan és felkelt és nyújtózott egyett. Közelebb lépett és felemelt menyasszony pózba ami kicsit meglepett, de kezeim nyaka köré fonva kapaszkodtam. Levitt a konyhába és leültetett eg ykipárnázott székre. 

-Ez a te házad?-kérdeztem Hyunjint aki a hűtőben keresett kaját, gondolom. 

-Igen a szüleimtől kaptam, de sohasem használtam, mert egyedül túl üres, de mostmár nem.-nézett rám és kajlán elmosolyodott mire felkuncogtam. 

-Még mindig nem értelek. Hogy tudsz engem kedvelni? Undorítóan nézek ki és...

-Na ezt most fejezd be.-lépett hozzám és mutató ujjád számra hejezte.-majd egyszer megértesz.-mondta és homlokomra adott egy puszit mire elpirultam. 

Egész nap nem csináltunk semmit csak feküdtünk ls beszélgettünk. Hyunjin rendelt pizzát amiből sikerült két szeletet megennem. Igen nekem már ez is nagy dolog. Kiderült, hogy sok mindenben hasonlítunk. Próbáltam nem a tegnapra gondolni ami sikerült is Hyunjin miatt. Szeretem, mert vicces, kedves és képes volt miattam  megváltozni. Soha életemben nem voltam ilyen boldog mint ma. A fájdalom estére már szinte el is múlt. Hálás vagyok Hyunjinnak és még nem tudom, hogy hogy fizetem neki vissza, de mindent megteszekk én is hogy boldognak lássam.

Este

Már mind a ketten az ágyban fekszünk és élvezzük egymás közelségét. 

-Felix.-suttogta Hyunjin.

-Hm?-mondtam félálomban.

-Szeretlek.-mondta mire elpirultam ma már egymilliárdodszorra.(iró: van ilyen szó xdd)

-Tudom.-mondtam mosolyogva. 

-Te nem?-mondta durcásan és háttal fordult nekem. Elnevettem magam és átvetettem magam Hyunjinon. Ráfeküdtem és arcához hajoltam.

-De igenis szeretlek.-mondtam és puszit nyomtam ajkaira és ráfeküdtem mellkasára.

Hyunjin pov

-De igenis szeretlek.-mondta és egy gyors csókot nyomott számra ami nem kicsit lepett meg. És szerintem életemben először elpirultam. Elmosolyodtam és kezem hátára vezettem és simogatni kezdtem. Szépen lassan mind a ketten elaludtunk és vártuk a holnapi napunk lustulását.

Jó napot..............................................................................................................hát ja amm ok..........................................nem tok mit hozzá fűzni. Remélem azért nem olyan szar ez a rész. És szokásosan nincs átolvasva. :)