Veled § hyunlix ✔

Alkohol

SAD!!!

2 héttel késöbb

Külső szemszög

Felix lassan két hete nem látta Hyunjint és talán nem is bánta annyira, legalábbis az egyik fele. Nagyon örült ugyan is rengeteg új barátra tett szert. Megismerte Jisung barátait akik nagyon kedvesen fogadták az új csapattagot. Ez mind szép és jó, de egyszerűen képtelen volt elfelejteni Hyunjint. Minden éjszaka arra gondol, hogy milyen jól elvoltak együtt régen, de most már csak egyedül van, mert Hyunjin már nem jelenik meg a szobájukban se, de még órákra se szokott bejárni és ez Felixet nagyon zavarta, hiszen aggódott érte. Nem tudta, hogy jól van-e az idősebb és hiányzott neki nagyon. 

-He Lix! Itt vagy?-kérdezte Seungmin, miközben kezét meglimbálta a szőke elött. 

-I-igen persze csal elbambúltam.-mondta és állt volna fel kivinni a tálcáját, amiből ismét semmihez sem nyúlt hozzá.

-Miért nem eszel?-kérdezte Jisung aki aggódva nézett a most kivételesen szomorú fiúra. 

-Nem vagyok éhes.-mondta és elindult kifele az ebédlőből. Semmi kedve nem volt elmenni az urolsó két órájára és nem is ment el. Lehajtott fejjel ballagott kifele az iskolából amikor is meglátta Hyunjin egyik haverját. Összeszedte a bátorságát és odalépett hozzá. 

-Szia te vagy Jake, ugye?-kérdezte.

-Igen, hali miben segíthetek?-köszönt kedvesen, és ez Felixet eléggé meglepte, hisz nem szokott még mindog hozzá, hogy kedvesek vele.

-Öm nem tudod, hogy mi van Hyunjinnal?-kérdezte a szőke és reménykedett benne, hogy előrébb tud juttni Jake segítségével.

-Ahj nagyon szarul van. Soha nem láttam még ilyennek. Nem tudom, hogy mi történt vele, de már nem is akar velem se beszélni. Aggódom érte.-mondta a fiú sajnálkozva. 

-Hol lakik?!-kérdezte azonnal Felix mire a fekete hajó elmondta neki az utat. A kicsi már rohant is a megadott helyre. Egy nagy fehér házhoz ért aholvá bekopogott, de nem jött válasz. Egyre jobban kezdett aggódni a szöke. Kezét a kilinxsre tette és meglepődött amikor az ajtót nyitva találta. Belépett és orrát azonnal megcsapta az erős alkohol szaga. 

-Hyunjin!-üvöltötte, de nem jött válasz. Táskáját és cipőjét ledobva rohant keresztül az alső szinten, de nem lelte az idősebbet. Felrohant a felső szintre és benyitott az első ajtón ahol olyan kép tárult szeme elé, mire nem számított. 

-Hyun...jin.-sírt fel a kissebb amikor meglátta Hyunjint az ágy mellett ülni. Kezében egy félig kifogyott üveg és körülötte még jóegypár üresre ivott alkoholos üveg. Felix odarohant a már félig ájult Hyunjin mellé és letérdelt elé. 

-Hyunjin, Hyunjin figyelj rám. Hallod? Figyelj rám! Hyunjin! A KIBASZOTT ÉLETBE FIGYELJ MÁR RÁM! HYUNJIN! NE HAGYJ ITT! HALLOD? Szeretlek...kibaszottul szeretlek...-suttogta a kisebb és könnyeit útnak engedte. 

-Felix?-suttogta Hyunjin, mire a szőke felkapta fejét és Hyunjin nyakába borult. Megállás nélkül zokogott. Az idősebb kezeit lassan felemelte és amilyen erősen csak tudta magához húzta Felixet. Felix jól érezte az alkohol szagot amitől mindig is rosszul volt, de most ez egyáltalán nem érdekelte őt. 

-Mi történt?-kérdezte még mindig sírva, de nem kapott választ.- Hyunjin mit csináltál magaddal?-kerdezte tőle, de magában tudta, hogy azt kellett volna kérdeznie, hogy"mit csináltam veled?"

-Sajnálom.-mondta Hyunjin. -Sajnálom, sajnálom SAJNÁLOM BASZKI SZERETLEK A KIBASZOTT ÉLETBE IS. NINCS MENTSÉGEM AZ ELLEN AMIT TETTEM, DE KÉRLEK BOCSÁSS MEG NEKEM!! Szeretlek...-mondta Hyunjin és könnyei szép lassan eláztatták sápadt arcát. Felix nyakába borulva szipogott tovább. 

-Szeretlek és sajnálom amiket mondtam neked.-mondta miközben az idősebb hajába túrt. 

Egy idő után Felix elvált Hyunjintől és megpróbálta felültetni az ágyra, ami nagy nehezen sikerült is. A kicsi most még jobban szemügyre vette az idősebbet és szíve még jobban összefacsarodott. Sápadt bőr, ujjain a bőr felszakadt és vérzett, szája hasonló állapotban volt. Karikás és vörös szemek. 

-Hol találom a gyógyszereket és kötszert?-kérdezte Felix. 

-Fürdő. A melletünk lévő ajtónál.-mondta Hyunjin suttogva és kimerülve. Felix azonnal elindult és két perc múlva már vissza is érkezett a kötszerekkel és még egy pohár vizet is hozott. Letette őket az ágyra és Hyunjin mellé ült. ovatosan egyik keze után nyúlt, hogy lefertőtlenítse, de ekkor megérzett a a csulkóján valami nedveset. Hyunjin keze tele volt vágásokkal. Felix könnyeit visszatartva ápolta le óvatosan az egyik kezét, majd a másikat is. Hyunjin néha felszisszent, de többet nem mondott. Felix kikereste a gyógyszeres dobozból a fájdalom csillapitót és Hyunjin felé nyujtotta aki nem akarta elvenni. 

-Kérlek.-mondta Felix. Hyunjin a szőke szemeibe nézett és saját maga megviselt és tönkretett énnyét látta. Lassan kezébe vette a gyógyszert és a phár vizzel le is nyelte. Felix felállt és összeszedte a véres rongyokat és a sarokban lévő kukába dobta. 

-Feküdj le. Hozok vizes rongyot.-mondta halkan. Hyunjin tette amit a fiatalabb mondott. Felix kiment és az elöbb már átkutatott konyhából, hozott egy hideg vizes rongyot és a már szinte alvó fiú felhevült homlokára tette. 

-Sajnálom.-suttogta az idősebb, mire Felix felé kapta a fejét. Látta, hogy az idősebb mindjárt ismét elsirja magát ezért oda lépett mellé.

-Ssh semmi baj, majd megbeszéljük. Nem lesz semmi baj.-mondta és arcon csókolta Hyunjint. Behúzta függönyöket és becsukta az ajtót, miután kivitte az összes üveget. 

Felix miután kilépett a szobából iszonyatos módon sírni kezdet. Leült a kanapéra és fejét kezébe temette. Jól tudja, hogy ő tette azt Hyunjinnal és ezt nem fogja soha megbocsáltani magának. Írt Jisungnak, hogy ma nem tud hozzájuk menni. Erősnek kell most lennie, hisz teste nem tud több sérelmet befogadnia. Elfeküdt az ágyon és szinte azonnal el is nyomta őt az álom.

Esüszöm happy lesz, nyugalom. sajnálom ezt a rész, de lassan korházba kerülök az állapotom miatt és már csak az írás maradt nekem és az olvasóim, sajnálom, de azért remélem tetszik. :)