Moonlight Shadows

III.

A halloweeni ünnep előtti utolsó hét minden diáknak a zűrzavar időszaka. A koncentrálás nehézkes, a tanárok tajtékoznak, mindenki érzi a fáradtságot és az ünnep szelét. Mindenki kitesz magáért, hiszen az éves kupán az őszi parádé legötletesebb produktuma díj nyertese is gyarapítja háza pontjait. A verseny kiélezett, sok Hugrabugos a konyhában szorgoskodik és mindenféle süteményrecepteket tökéletesítenek a házimanók segítségével, a Hollóhátasok szavalni tanulnak, de többen, köztük James is a háziállatával készül műsort adni. A gond csupán annyi, hogy a bagoly egy hét intenzív gyakorlás után annyit sem tud kimondani, hogy Lumos. Remus Félig Fejnélküli Nickkel beszélget vacsora közben a prefektusi kinevezéséről és a társaság fekete hajú vadócának hollétéről.
Sirius a vacsora helyett gyakran a csillagvizsgálótoronyban tartózkodik elgondolkodva, sírdogálva. Nem egyszerű a család fekete bárányának lenni, pláne a Black vezetéknévvel egyetemben. Sirius mindig kilógott a sorból, véleménye mindig különbözött a családtagokétól, ezért a negyedik év végén megszökött otthonról, és más, kitagadott rokonainál húzta meg magát az iskolakezdésig, többet nem is tért haza a szülei otthonába. Sirius lelkét megérteni igazán komplex, talán Dumbledore az egyetlen, aki az egész történetet, az összes miértet és titkot ismeri a fiú családja körül. Ettől függetlenül az igazgató nem rest Siriust és Jamest büntetőmunkára küldeni, amikor kihágást követnek el. Mondhatni a Roxfort összes serlegét, mosdóját és majdnem minden tantermét takarították már négy év alatt. A sors fintora, hogy a három barátból míg kettő az iskola legháklisabb, legbajkeverőbb tanulóiként vonulnak be a Roxfort történelmébe, Remus az ünnepi prefektus avatásra készül, Lilyvel egyetemben. A holnapi ünnepi lakomán bemutatják majd az iskola büszkeségeit, Potter, mint a kviddics-csapat sikeres fogója szintén ott lesz az ünnepeltek között, egyesek szerint igazságtalanul. Dumbledore erre azt mondja, a fiú magatartása egy dolog, amiért megkapja és lerója a büntetését ha kell, de tény, hogy nélküle a kviddics csapat semmire nem menne. Tavaly majdnem bejutottak az országos ifjúsági döntőbe, ha a Durmstrangosok nem fújtak volna hirtelennátha bűbájt a játéktérbe, amitől mindenki prüszkölni kezdett. A bíró szerint nem lehet bizonyítani, hogy a varázsfelhő nem eltévedt és egyébként valahol máshol akarták használni, hiszen egy ilyen akár kilómétereket repül mielőtt kifejti a hatását, tény, hogy a viszony a konfliktus után a két iskola közt kissé elmérgesedett.

James, Remus, Lily és az ő barátai fáradtan és jóllakottan baktattak fel a griffendél klubhelyiségbe, többek közt Sirius megkeresése céljából. Miután a dáma festménye bebocsátást engedélyezett, látták, hogy egy nagy játékparti vette kezdetét. Páran varázslósakkoztak, robbanó cicák kártyáztak, vagy épp csak a kandalló körül ülve beszélgettek. A holnapi tanítási napra kollektíven fittyet hányt mindenki. James rögtön osztotta ezt a nézetet, a szertár felé vette az irányt és rá is talált kedvenc játékára, a melyik varázslény vagyok én nevűre, Göethe Salmander ajánlásával. A játék felettébb egyszerű, mindenki kap egy homlokpántot, amibe bekerül egy varázslény kártyája, amit mindenki lát, csak az adott játékos nem. Neki barchoba kérdésekkel kell kitalálni, hogy melyik varázslény is ő. A tekergők már kívülről fújják az egész paklit, mégis órákig képesek elszórakozni a játékkal, és most, hogy Lily is játszik, felettébb az a cél, hogy sokáig maradjanak.
A terv meg is valósul, amikor a játék elején Remus és a tetőről leteremtett Sirius tizenöt kerek percet veszekszik azon, hogy a furkász csak az aranyat vadássza mint értéket, vagy mindenféle csecsebecsét szeretne megkaparintani. Amíg ők látszólag eldöntik a roppant fontos vitát, James a vörös hajú lánynak panaszkodott, mennyire nehéz lesz megírni a sok házidolgozatot amit feladtak nekik a hétre.
- James! Varázsold vissza a baglyod a helyére, mert majdnem megette a könyvem! Egyáltalán miért nem lehet fent a csillagvizsgálóban, ahogy minden más bagoly? - forgatta a szemét Sirius, kezében a Legendás állatok és megfigyelésük kötetével.
Tehát a vita még mindig tart, gondolta James.
- Tudod, hogy Timofil antiszociális bagoly, nem szeret a többiekkel együtt lenni. És tudtommal nincs semmi bajod vele, megegyeztünk, hogy a szobában lesz.
- Maradhat, amíg nem akarja a könyvem megzabálni.
- Mióta vagy te könyvmoly, Sirius?
A fekete hajú fiú sóhajtott egyet, majd a terem közepén állva, fennhangon olvasni kezdett.
- A furkász fekete, bolyhos szőrű, hosszú orrú, közepes méretű állat. Ásólábakkal rendelkezik és szenvedélyesen szeret mindent, ami csillog. - zárta be a könyvet Sirius drámaian - Tessék Remus. Nem csak az aranyat szereti. Nyertem. - majd karját széttárva lehajolt szőkésvörös barátjához.
A klubhelyiség zengett a nevetéstől. Sirius próbálta a lehető legkomolyabban előadni a tudományt, egy dologra nem figyelt, hogy a fején még mindig ott volt a fejpánt, ahonnan egy bébifurkász, varázskártya révén folyamatosan integetett az őt nézőkre.
Sirius hírneve nem tartott azonban sokáig, egy elsőéves fiú egy másik állatot vett észre a helyiségben.
- Nézd már egy cica! De aranyos! Cicc-cicc! - és már nyúlt is a barnás árnyalatú kisállat után.
Jamesék halálra vált arccal és dülledt szemmel néztek rá, majd a macskára, végül Remus szólalt meg a leggyorsabban, tűzoltás végett.
- Connor, ő tudod nem egy macska hanem...
De a mondatot már nem tudta befejezni, mivel a macska képében hirtelen McGalagony lépett elő, láthatóan dühösen.
- Cicc-cicc! Jó estét kívánok Griffendél. - az igazgatóhelyettes asszony magából kilelve ordított.
- Tudják maguk, hány óra van? Épp aludni készültem, amikor a folyosó festményei azt fecsegték el nekem, mekkora buli megy itt a klubhelyiségben. Itt, az ÉN felügyeletem alatt álló házban! Ki tervezte ezt a kaszinót? Sirius - néz rá olyan tekintettel, hogy azzal kínzóbűbájt lehetne küldeni valakire - Egyből gondoltam, hogy maga benne van. És könyörgöm vegye le a fejéről azt a nevetséges díszt mert a furkásza már az őrületbe kerget olyan hevesen integet. Meg ne halljam, hogy éjnek évadján itt mulatoznak. A büntetésüket holnap megbeszéljük. Lupin, örüljön, ha ezek után még prefektus lesz magából! Jóéjszakát Griffendél! - majd mint olyan hirtelen ahogy megjelent, a tanárnő eltűnt.

Mindenki megdöbbenten, komótosan és egyben szomorúan kezdett csomagolni és felmenni a hálókörletekbe.
Kivéve James, Sirius, Remus, Lily és az ő barátnői, Daphne és Dalesa akik mindig próbálták a fiúk közelébe férkőzni.
Ők hatan letelepedtek az immár üres klubhelyiség padlójára, a sötétséget csak a kályhában pislákoló tűz törte meg.
- És mit csinálunk itt csendben, sötétben? - kérdezte Daphné keresztbe tett karral. - mert ha csak ülünk és nézzük egymást amit nem tudunk, mert sötét van, akkor inkább alszom.
- Felőlem alhatsz is, de jobb ötletem van. - Jelent meg Sirius a szobájuk felől, csupán egy sörösüveget és egy pakli kártyát szorongatva a kezében.
James a fejét csóválta, Remus pedig a két tenyerébe temette az arcát. Tudták, milyen szörnyűség következik.
Az üvegezés egy régi, muglik által is ismert játék, több fajtája van. A lényeg mindig az, hogy az üveget megpörgetik és ahol megáll, annak az embernek valamilyen feladatot kell végrehajtani. Ebben a verzióban nagyon alattomos varázskártyák irányítanak, amik mindig személyre szabott feladatot adnak az embereknek.
Sirius boldogan és elégedetten telepedett le törökülésben, majd szokásához híven meggyújtott egy cigarettát.
A játék nem késlekedett megmutatni az igazi arcát, mindenféle feladat előkerült, a bemelegítő körök egyikében Lilynek kellett utánoznia Flitwick professzort egy percig, majd mikor James azon röhögött, hogy a kártya gyerekes és biztos elromlott, megkapta a magáét. "Repülj ki seprűn az ablakon, tépj le egy levelet a fúriafűzről, és mutasd be a többieknek" - állt a cetlin.
- James, azért ezt ne! - nézett rá Lily szigorúan. - Ha ezt megteszed, vagy meghalsz, vagy McGalagony fog megölni és előtte jól megkínozni. És tudod, meg is érdemelnéd.
- James, szerintem valószínűbb, hogy már a feladat végrehajtásában meghalsz. Szerettelek. - Paskolta meg barátja hátát Sirius. Majd mikor látta, hogy mindenki ellenzi a kihívás végrehajtását, újra megszólalt.
- Na jó, ez lehet hogy tényleg egy túl kemény feladat. Rejtélyes pakli, kérünk egy kártyát, mely bár hasonlóan bevállalós, senki nem hág szabályokat a teljesítésével.
A kártyán lévő szöveg lassan eltűnt, majd kirajzolódott az újabb.
" Sirius Black, pörgesd meg az üveget"
- Na, ez tényleg gyogyós! - mordult fel Sirius.
A hanyagul megforgatott üveg szája tagadhatatlanul Lupin lábfejét súrolva állt meg.
Azonban a szöveg lassacskán megint átváltozott.
"Csókold meg, akit kipörgettél"
- Mi a... na jó, másodszor már nem hiszem, hogy lehet új feladatot kérni. Remus Lupin, benne vagy hogy szhenvedélyes csudálatosan megcsókoljalak? Csak úgy, barátilag. - a hatás kedvéért a fiú még egy kacsintást is eleresztett a mondat végén.

Sirius bármennyire is próbálta tagadni, hihetetlen zavarban volt. Nézett maga köré a fejét kapkodva, hiszen amire készülnek nem hétköznapi. De nem panaszkodhatott a kártyára, hiszen azt kapta, amit kért. Bevállalást és bátorságot.
Remus kissé félszegen bár, de odahajolt a kör közepére. A csók közben mindketten mosolyogtak, Remus remegve, csukott szemmel érintette össze barátja ajkait az övéivel. Senki nem tudhatta, hogy épp élete első csókját kapta meg Sirius Blactől, ettől a furcsa, sötétlelkű de egyben csupaszív 15 éves fiútól.