Moonlight Shadows

VI.

A Roxfort ebédlőjében a szokásos hangzavar uralkodott, a vacsoraidei beszélgetés a szellemekkel és más évfolyamba illetve házba járó tanulókkal. A tanárok mindig szeretik nézni a diákokat étkezés közben, rendszeresen bimbózó szerelmek alakulnak ki és érnek véget az asztalok körül.
Ma este 3 helyre késve érkezik a tulajdonosuk. James fut be elsőnek, aki Lily mellé leülve egyből lakmározni kezd a bőséges vacsorából. Az edzés tényleg kifárasztotta és átfagyasztotta a testét, a vörös hajú lány megborzong amikor Potter megöleli hideg kezével.
Utána Sirius és Remus érkezik, előbbi egyenes tartással és tekintélyesen, utóbbi inkább csak meghúzódva, mivel prefektusi teendőit ignorálva elkésett.
A két fiú olyan sebességgel eszik, ami nem megszokott a Roxfortban, esetleg trolltámadás esetén. Ez Jameséknek is feltűnik:
- Mivan fiúk, valami szörnyűséget nyomoztok vagy hova siettek ennyire?
- Ha az átváltoztatástan ide tartozik, akkor igen. Jövő órán szerintem McGalagony viperává fog változtatni, ha megint elszalad a bögrém. Lupin, mehetünk?
- Hmmmhm! - bólogat tele szájjal a vörösesszőke egy fél nutellás croissanttal a szájában.

Az egész ottlétük nem tartott tovább 10 percnél. Amilyen hirtelen érkeztek, azonképp távoztak. A Jamesnek adott alibivel ellentétben azonban eszükben sem volt a szobába menni és a holnapi napra tanulni.
A cirkalmas csigalépcsőn a Griffendél lakrészének szintjét elhagyva baktattak egyre feljebb és feljebb. Sirius hirtelen hátrafordult, keze barátja után nyúlt, majd mikor körülnéztek hogy tiszta e a levegő, ujjaikat összekulcsolva haladtak tovább.

***

A bagolytoronyba érve Remus ámulattal nézi a kupolát, ahonnan feltekintve csak a csillagképek pompáznak az égbolton, felhőnek nyoma sincs. Percekig csak áll, Sirius már a szokásos helyén, az ablakban telepedett le, elővéve a lassacskán védjegyévé vált cigarettát.
- Lupin most komolyan, azért jöttünk ide hogy az eget nézd? Gyere már ide! - szól barátjának, remélve hogy az végre valahára kigyönyörködte magát.

A vörösesszőke fiú sután helyezkedik el az ablak közelében.
Csendben ülnek egymással szemben, fél lábbal bent, a kötelesség és felelősség helyén, de a másikkal a szabadban, ahol senki nem bánkódik semmi miatt, senki nem bántja az embert azért, mert szeret.
Sirius miután rágyújtott második cigarettájára, Remus keze után nyúl és a hosszú csendkirály játékot megtörve megszólal.
- Tudod... Csodálom a bátorságod. A csókot. Hogy annak tudatában tetted meg, hogy tönkremehetett volna a barátságunk miatta. Fordított esetben én nem lettem volna ilyen rámenős.
- Sirius Black, jól értem, hogy te most burkoltan lekurváztál?

Erre mindketten felnevetnek. Sirius elnyomja a csikket és lemászik a párkányról, barátja követi, vele szemben elhelyezkedik, kezeiket nézik hosszasan.
- Lupin, megcsókolhatlak? Ha már... én még sosem kezdeményeztem önszántamból csókot. - Remus a mondat hallatára elmosolyodik. - Csukd be a szemed! - suttogja neki a fekete hajú, majd ő maga is becsukja a szemét.
Ez az első csók, amiben mindketten teljes értékű felekként vesznek részt. Az első játék volt csupán, a második egyoldalú, a harmadik egy pillanat töredéke. Vajon minden csókot számon tartanak majd?

A találkozás lassú, édes. Nedves ajkak szenvedélyes egy irányba mozdulása, gyengédség. Az előző csendhez hasonlóan ez a csók is percekig eltart. Egyik félnek sincs mersze megszakítani az első igazit. Végül az ajkak zsibbadása győz, és egy kísérő szájrapuszival válnak el egymástól, de csak olyan távolságra, hogy a másik szempárján kívül semmi ne legyen látható a világból.

- Tudod... - köszörüli meg a torkát Sirius - így, ahogy téged, még sosem csókoltam senkit.
- Tudod... - válaszol Remus - előtted engem még sosem csókolt meg senki.
Sirius szemei kidüllednek a csodákozástól.
- Ott? Ott, azon az éjszakán, a társasjáték közben adtam neked az első csókot? ÉN adtam neked az első csókot? Várj... Legalább közepesen jó volt? Ha tudtam volna hogy első csók... Máshogy csináltam volna.
- Sirius Orion Black... Amiatt a csók miatt nem aludtam egy hétig. Ne aggódj... Kielégítően jó volt. - majd mindketten nevetni kezdenek.
- Tolakodó lenne... Ha megfordulnál és háttal a mellkasomnak feküdnél? Annyira szeretnélek ölelni téged! - Remus tiltakozás és mindennemű válasz nélkül megfordul és Black erős karjai közt talál menedéket.