Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

18. Megingás

Inkább elmenekül, mert kezdett forróvá válni a talaj a lába alatt. Reméltem, hogy kezdi belátni, velem nem lesz egyszerű dolga. Lehet, hogy tényleg túlzásba vittem a nyomulást, de én nem Andrew voltam, engem nem fog olyan könnyen lerázni.

– Már bekaptam valamit – húzódott egy félmosolyra a szám.

– Akkor lehet nekem is azt kellene – felelte pimaszul, és megint ott hagyott, mint tegnap reggel is.

Egyszerűen imádtam ezeket a kis csatározásainkat, és tudtam, hogy ő is élvezi. Már alig vártam, hogy végre megtörjön, és akkor biztos, hogy nem fogok kegyelmezni neki.

Louis

A közös reggeli annyiban különbözött a tegnapitól, hogy Harry feltűnően eltúlzott érdeklődést mutatott Andrew iránt. Többször is kétértelmű megjegyzést tett arra, hogy mit fognak csinálni, miután leléptünk, ami miatt a szőke már majdnem az asztalnál ledobta magáról a textilt. Rendkívül mulattatott a dolog, mert tudtam, hogy Harry csak engem akart provokálni vele. Hogy ne rontsam el a játékát, néhányszor odaszúrtam a kis házikedvencének, de úgy látszott, Andrew már kezdett immunissá válni a sértegetéseimre, vagy csak annyira beindította Harry, hogy nem volt képes másra figyelni.

– Indulnunk kellene – emelkedett fel Zayn az asztaltól.

Lehúztam a második kávémat, és én is felálltam.

– Ma is későn jöttök? – kérdezte Harry.

– Nem hiszem. Miért? – fogta meg a tányérját Zayn, hogy kivigye a konyhába.

– Gondoltam, grillezhetnénk egyet a kertben, mivel ma nincs Greta. Hagyd csak, majd mi elpakolunk – intette le a göndör a barátját.

– Nekem lenne egy kis dolgom délután – szóltam közbe, mire mindenki rám nézett. – A házammal szemben lakik egy idős hölgy, akivel egész jól összebarátkoztam. Tegnap eltörte a karját, ezért benéznék hozzá, hogy nincs-e szüksége valamire – magyaráztam.

Látszott Harry arcán, hogy mennyire meglepte, amit mondtam. Biztosan nem feltételezett volna rólam ilyesmit.

– Ez szép gesztus – jegyezte is meg rögtön. – Nem probléma, kezdhetjük később is.

– Oké, akkor majd érkezünk – zárta le a témát Zayn, és kimentünk a ház elé.

A két embere a kocsit támasztva várt ránk.

– Gyere velem, egy percre – intettem a fejemmel Zayn-nek, és elindultam a távolabb parkoló autóm fel.

Zayn követett, és várakozóan nézett rám, amikor megálltam a vezető felőli oldalon.

– Ne lepődj meg, oké? – figyelmeztettem, mielőtt kinyitottam volna az ajtót.

Benyúltam az ülés alá, elővettem a pisztolyom, és bedugtam hátra a nadrágomba. Zayn szája elnyílt, és a homlokát ráncolta.

– Jobban bízok saját magamban, mint bennük – böktem a fejemmel a testőrök felé.

– Honnan van pisztolyod, és egyáltalán honnan tudsz bánni vele? – kérdezte Zayn gyanakodva.

Számítottam a kérdésekre.

– Akkor tanultam meg használni, mikor még Chicagóban elkezdtek fenyegetni – füllentettem. – Nem szerettem volna megkönnyíteni a dolgukat, ha netán mégis be akarnák váltani a fenyegetésüket – tettem úgy, mintha ez semmiség lenne. – Amit csinálunk, az nem sima futárkodás, Zayn, úgyhogy jobb, ha ez itt lesz velünk – tapogattam meg újra a kis gyönyörűséget.