Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

10. Meghívás

– Beszéljünk másról. Péntek este van kedved megismételni a múlt hetit? – vonta fel Zayn a szemöldökét.

– A piálást, a táncolást, vagy a pasizást? – néztem rá kíváncsian.

– Ebben a sorrendben – kacsintott rám cinkosan.

Nem sokáig töprengtem a dolgon.

– Oké, csak az ivászatot fogjuk vissza, mert utálom a másnaposságot – egyeztem bele.

– Megdumáltuk – dobott a szájába egy krumplit Zayn, és elégedetten vigyorgott.

Ma hatalmasat léptem előre. Liam el sem fogja hinni, hogy milyen gyorsan Zayn bizalmába férkőztem. Most már csak azon kell majd igyekeznem, hogy ezt a bizalmat meg is tartsam, mert még el kellett jutnom Harryhez.

Louis

Miután mindkettőnknek dolga volt, így Zayn-nel kénytelenek voltunk elköszönni egymástól. Kivittem a maradék árut a megrendelőkhöz, és közben Austin tényleg hívott, hogy ha leadtam a lóvét, akkor menjek be hozzá az irodába. Kilenc is elmúlt, mikor kopogtattam a kékre mázolt ajtón. Austin az ezeréves, kopott asztala mögött terpeszkedett. Világosszürke inge hónaljrészét termetes izzadtságfolt borította, és most is éreztem azt az átható olajszagot, amitől a gyomrom máris kavarogni kezdett. Előkaptam egy rágót a zsebemből, és a számba dobtam.

– Ülj le, Louis! – mutatott az egyik összecsukható székre.

Ez a fickó még arra sem adott, hogy normálisan berendezze az irodáját. Mindenhol kupi volt, ami még nekem is feltűnt, pedig én sem voltam valami nagy rendszerető.

– Beszélni akart velem – ültem le a nyikorgó székre.

Austin hátradőlt, és a vizenyős szemeivel engem nézett.

– Van egy új megrendelő, akinek te fogsz szállítani. Ez mindig rizikós, mert sosem lehet tudni, nem-e álruhás zsaru az illető – mondta a rekedt hangján.

Ez nem volt újdonság számomra. Mi is buktattunk már le drogfutárokat hasonló módszerrel.

– Oké, szóval figyeljek oda – bólintottam.

– Mindenképpen, és ha elkapnak, nem ismerjük egymást – fűzte össze az ujjait a terebélyes hasa előtt.

– Világos.

– Kicsit sem vagy beszarva. Szokatlan – jegyezte meg. – A korábbi futárjaim mindig berezeltek, ha új kuncsafthoz kellett menniük.

Nem volt mitől tartanom, mert nincs az a zsaru, aki engem csőbe tudna húzni, nem mellesleg, Liam úgyis kihozna, de ezt ugye nem oszthattam meg a zsírfejűvel.

– Mekkora adagot rendelt? – kérdeztem, hogy mégse tűnjek annyira magabiztosnak.

– Pont eleget ahhoz, hogy lecsukjanak miatta – húzódott kárörvendő vigyorra a fickó szája.

– Akkor imádkozzon, hogy ne legyen gond, mert elveszítene egy jó futárt – álltam fel. – Van még valami?

– Nincs. Vigyázz magadra! – intett a kezével, hogy mehetek.

Örömmel távoztam, és ahogy hazaértem, azonnal ledobtam a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá, hogy megszabaduljak a szagtól, amit még mindig az orromban éreztem.

Másnap viszonylag nagy csomagot kaptam, de egyetlen cím volt benne, így tudtam, hogy ez lesz az új megrendelő. Korábban indultam, hogy legyen időm megfigyelni a házat, és a környéket. Mikor odaértem, már szinte biztos voltam benne, hogy nem zsaru lesz, mert túlságosan drága volt a vityilló. Nem állt jármű a bejárón, viszont a postaládából kilógott egy levél, úgyhogy nem voltam rest, kiszálltam a kocsiból, és, úgy tettem, mint aki csak sétálgat, majd a postaláda mellett elhaladva feltűnés nélkül kiemeltem a levelet, aztán visszamentem a kocsimhoz. A címzett Dr. Marvin Scott volt, és az orvosi kamara küldte a levelet. Szóval, egy pénzes doki, aki valószínűleg bulit fog rendezni, ezért rendelt ilyen nagy mennyiséget. Ahogy ezt végiggondoltam, egy flancos BMW kanyarodott be a bejáróra, és egy fiatal, szemüveges pasas szállt ki belőle.