Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

14. Fontos döntés

– Mr. Malik, kérem – rimánkodott Austin. – Nem hagyhatom ezt itt. Mi lesz a kúttal, és az étteremmel? – mutatott körbe idegesen.

– Majd a lányod átveszi. Most pedig indulj! Az embereim elkísérnek, hogy még véletlenül se gondold meg magad – intett a fejével Zayn, és a testőrei máris megragadták Austint, majd kivezették a helyiségből.

Valahol megkönnyebbültem, amiért nem végeztek vele, ugyanakkor ez nem valami erős kezű vezetőre vallott. Vajon Harry, vagy Zayn hozta meg ezt a döntést? Nem tudtam a választ, de az most kiderült, hogy ők nem hidegvérű gyilkosok.

Harry

Miután Zayn és Louis távozott, szóltam Andrew-nak, hogy ebédeljen egyedül, mert nekem még dolgom van. Bezárkóztam az irodámba, és míg idegesen a köröket róttam, felidéztem magamban az elmúlt óra minden egyes momentumát. Kezdve azzal, amikor először megpillantottam Louis-t. Rögtön értelmet nyert, miért volt képes olyan gyorsan az ujjai köré csavarni a barátomat. Ki tudott volna ellenállni azoknak a vakítóan kék szemeknek, vagy annak a káprázatos mosolynak, amivel a bemutatkozásakor ajándékozott meg? Amikor ránéztem, olyan érzésem volt, mintha valaki a legtitkosabb vágyaim között kutakodott volna, hogy aztán elém vezesse ezt a fiút: Tessék, itt van, légy boldog, Harry!

Persze, ez csak a fantáziámban működött így, mert Louis nem volt, és nem is lesz az enyém. Ő Zayn akármije volt. Szeretője? Barátja? Vagy mindkettő egyszerre? Ez a fiú vette át a helyem, és miatta hanyagolt Zayn. Azt viszont be kellett ismernem, hogy ha igaz, amit ma elmondott Austinról, akkor nagyon sokat segített nekünk.

Halkan felnevettem, ahogy eszembe jutott az ellenséges, zavart viselkedésem. Alig mertem Louis-ra nézni, annyira vonzónak találtam, és attól féltem, Zayn azonnal kiszúrja majd, mennyire tetszik nekem. Még a karcos, magas hangjától is lúdbőrözött a karom, nemhogy, amikor belenéztem az azúr szemeibe. Titokban megcsodáltam a karján lévő tetoválásait is, és máris imádtam a kócos haját, amibe az ember olyan szívesen beletúrna.

Basszus!

Próbáltam kiverni a fejemből Louis-t, és Austinra koncentrálni. Abban állapodtunk meg Zayn-nel, hogy ha bebizonyosodik a bűnössége, akkor eltávolítjuk a városból. Zayn megjegyezte ugyan, hogy apám végzett volna vele, de egyikünk sem akarta ezt, pedig veszélyes az ilyen embereket életben hagyni, mert bármikor köphettek. Mi most is kockáztattunk, mint ahogyan már sok más esetben. Tudtuk, hogy ez nem mehet így a végtelenségig, de nem is akartuk ezt sokáig így folytatni.

Egy kicsit sem tudtam lenyugodni, de kimerészkedtem az irodából. Andrew a nappaliban ült, és a telefonját nyomkodta. Biztosan játszott, mert a netet letiltottam a telefonján, és kizárólag csak lent használhatta. Nem bíztam benne annyira, hogy ilyesmit megengedjek neki, még akkor sem, ha semmit sem tudott rólam azon kívül, hogy mivel foglalkozok.

– Minden rendben, édes? Olyan feszültnek tűnsz – nézett rám megjátszott aggódással.

– Nincs semmi bajom – feleltem. – Ettél?

– Igen, és Greta a pulton hagyta a tiédet is, csak meg kell melegíteni – tájékoztatott a fiú.

– Kösz, de most nem vagyok éhes – huppantam le mellé a kanapéra.

– Akkor mihez lenne kedved? Menjünk fel? – bújt oda hozzám.

– Meg kell várnom Zayn-t. Majd este... Talán – tettem hozzá, mert jelenleg még ahhoz sem volt kedvem.