Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

13. Szemtől szemben

Ekkor Zayn hangját hallottam meg az előszoba felől, és a homlokom ráncolva néztem Andrew-ra, aki persze nem mozdult az ölemből. Egy fél pillanat múlva megláttam a barátomat, aki nem volt egyedül. Rákaptam a tekintetem a mellette álló idegenre, és nyomban megdermedtem. A világ legcsodálatosabb kék szempárja nézett vissza rám. Nem volt szükség arra, hogy Zayn bemutassa, rögtön tudtam kicsoda ő. Ez a szépség csakis Louis lehetett.

Te jó Isten! Milyen helyes ez a fiú!

Louis

Amikor elmondtam Zayn-nek, amit Austinnál láttam, azonnal felpattant az asztaltól, és kijelentette, hogy most rögtön megyünk a birtokra, mert ezt Harry-nek is hallania kell. Egy kisebb fajta pánikroham tört rám, mert egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy már ma szembenézzek a családom hóhérjának a fiával. Azonban, a kínálkozó lehetőséget semmiképpen sem hagyhattam ki, úgyhogy nem kis gyomorideg társaságában ültem be Zayn mellé a kocsiba.

A birtokról eddig csak légi felvételeket láttam. Hatalmas kőfal vette körül, és még a kétszárnyú kaput is faragással díszített deszkák fedték, amivel gondosan elzárták az épületet a kíváncsi szemek elől. Ahogy kitárult a kapu, én egyre idegesebb lettem. A kocsi behajtott rajta, én pedig úgy bámultam kifelé az ablakon, mint egy turista, aki most készül felfedezni a helyi nevezetességeket.

A birtok zöld előkertje üde színfoltnak számított az utunkat kísérő, kiégett tájhoz képest. Biztosan sokat öntözhették, hogy ilyen élettel teli maradt mindent. A ház kívülről egyáltalán nem tűnt hivalkodónak, maximum csak a mérete volt meglehetősen impozáns. Piszkosfehér robusztus falak, egyszerű, kétszárnyú ablakok, semmi díszítés, semmi túlzott pompa. Egyedül a gondozott kert árulkodott arról, hogy itt bizony jómódú emberek élnek.

Zayn kinyitotta a bejárati ajtót, és amint beljebb kerültem, különös érzés tört rám. Árulóként léptem át valaki otthonának a küszöbét. Azért jöttem, hogy a lakóit börtönbe juttassam. A gondolat nem töltött el büszkeséggel, ám lelkiismeret furdalást sem éreztem, hiszen én csak igazságot készültem szolgáltatni. A bűnözőknek rács mögött a helyük, legyenek ők akármilyen barátságosak.

– Úgy hallom, Harry a nappaliban van, gyere – intett a fejével Zayn, és én követtem.

A ház belülről nagyjából olyan volt, mint amire számítottam. Durva felületű kőpadló, melyet a legtöbb helyen szőnyeggel borítottak, rusztikus, vidéki eleganciát sugárzó régi bútorok, és meglepően világos terek, sok-sok virággal. Először a szőke srácot láttam meg, ahogy szemből valaki ölében ült a kanapén. Azonnal felismertem őt a tegnapi buliról. Meglehetősen gyorsan sikerült magát visszasírnia ide. Mire megkerültük az ülőalkalmatosságot, az én gyomrom már öklömnyire zsugorodott, és akkor végre megpillanthattam őt.

Maga a megközelíthetetlen Harry Styles meglepett zöldjei meredtek rám. Élőben ezerszer igézőbb volt, mint azon a homályos fotókon. A szívem a torkomban dobogott, és képtelen voltam levenni a szemem róla. Dús, hullámos tincsek keretezték a gyönyörű arcát, és a szemei úgy ragyogtak, akár a gyémánt.

– Andrew! Leszállnál Harry öléből? – törte meg a feszült pillanatot Zayn parancsoló hangja.

A fiú morogva feltápászkodott, és Harry rögtön talpra ugrott. Meglepett, milyen magas. Egyszerű fehér pólót viselt, fekete farmerrel, de így is káprázatos jelenség volt.

– Zayn? – nézett kérdőn a fekete fiúra, majd újra rám.

– Beszélnünk kell, méghozzá sürgősen! – jelentette ki Zayn. – Egyébként, ő itt Louis – mutatott be neki.