Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

11. Házibuli

Különös volt Harry hangját hallani, mert már kezdett olyanná válni számomra, mint egy szellem, és most nagyon is élő lett. A rejtőzködő életmódja miatt egyfajta misztikum vette körül a személyét, és egyre jobban vágytam rá, hogy a valóságban is szemtől szembe láthassam. Emlékeimben felidéztem a szép arcát, valamint a smaragd szemeit, és megpróbáltam hozzájuk társítania hangot, amit hallottam. Még a fantáziakép is megbabonázott. Mi lesz, ha találkozok vele?

Louis

Péntek reggel azzal akartam kezdeni, hogy beszélek Austinnal. Az utolsó címem este tizenegyre esett, és le szerettem volna passzolni, hogy időben mehessek a buliba, de a hájfejű nem volt még bent délelőtt. Kivittem azt a néhány délelőtti adagot, közben Zayn is hívott, hogy fél tízre értem jön a házamhoz. A déli kuncsafttal egy kicsit összebalhéztam, mert kevesebb pénzt adott, és mire megszámolhattam volna, kirántotta a kezemből a csomagot. Muszáj voltam egy kicsit megagyalni a kölyköt, aztán a zsebéből még kipótoltam a hiányzó összeget, és megfenyítettem, hogy legközelebb a tenyerében tartott fogaival tanítom meg számolni.

Kajálni megint csak gyorséttermet választottam, mert egy csomó helyre ki kellett még mennem. Úgy tűnt, a hétvégén mindenki jól akarta magát érezni. A négy órai viszonylag közel volt az elosztóhelyemhez, így újra beugrottam, hogy elcsípjen Austint. Amikor beléptem a mosdók melletti sötét folyosóra, ahonnan az irodája is nyílt, Austin éppen akkor tűnt el az egyik hátsó helyiségben, és nem vett észre. Utána mentem. Az ajtó résnyire nyitva volt, motoszkálást hallottam bentről. Nem kopogtattam be, csak finoman beljebb toltam az ajtót. A dagadt férfi nekem háttal állt, előtte egy asztalon apró csomagok sorakoztak. Egy kisebb üvegtálból adagolt a már félig megtöltött zacskókhoz.

Halkan visszahúztam az ajtót, és kimentem a kocsimhoz. Letudtam még egy fuvart, és csak utána tértem vissza. A folyosón nem volt senki. Elosontam az utolsó ajtóhoz, de be volt zárva. Elővettem a zsebkésem, és néhány finom mozdulattal kinyitottam. Bent sötét volt. Nem kapcsoltam fel a villanyt, csak a telefonommal világítottam. Az asztalon letakarva ott pihent a tálka. Lehúztam róla a ruhát, benedvesítettem az ujjam, beledugtam, és megízleltem a port. Nem volt nehéz rájönni, hogy nem heroin van benne. Austin felhígította az anyagot, így akár harmadannyival többet is eladhatott. A szemétláda tutira saját zsebre dolgozott.

Kiosontam a helyiségből, és bekopogtattam az irodájába. A pacák most is ugyanolyan visszataszítóan festett, mint tegnap.

– Miben segíthetek? – kérdezte, és egy zsebkendővel megtörölte az izzadó homlokát.

– Az utolsó fuvart átpasszolnám valaki másnak, mert dolgom van – közöltem.

– Az nem így működik – ellenkezett nyomban.

– Pedig most így fog – dobtam elé a csomagot. – Adja oda valaki másnak. Holnap jelentkezek – fordultam sarkon, de Austin utánam szólt.

– Szemtelen vagy, Louis. Ha így folytatod, keresek helyetted valaki mást.

– Csak rajta – vontam meg a vállam. – Biztosan sorban állnak ezért a munkáért.

Austin felhorkantott, aztán témát váltott.

– Hogy ment az új vevővel?

– Itt vagyok, nem? – tártam szét a karom. – A fickó rendben van – böktem ki végül.

– Az jó, mert meg kell tartanunk, ha mindig ilyen sokat rendel.

Nem kívántam tovább cseverészni, és azt sem osztottam meg vele, hogy Marvin csak a buli miatt rendelt ekkora adagot, mert tettem rá, Austin miben reménykedik.