Timi vajon tényleg csak Chan miatt barátkozik Hannah-val? Csak matta utazik ki Sydney-be?
Ez a történet be mutatja Timi életének fontos részét, vagyis azt hogy hogyan ismerkedik meg Channal. Chan be adja a derekát a szerelemnek vagy harcol az érzése...
Iszonyu fáradt vagyok, alig aludtam este. Egyszerűen nem tudtam el aludni mert folyton Bang Chan ajánlata járt a fejemben. Viszont meghoztam a döntést. Éppen az asztalnál ülök és a kávémat iszom. Anya nincs itthon mert el ment dolgozni, csak én Hannah és Chan vagyunk
-Jó reggelt- ad a fejemre egy puszit majd le ült velem szembe az én lovagom
-Neked is- rakom le elé az ő kávéját is-Hannah?
-Még alszik, de hogyan döntöttél ?-kérdezi komolyan mire gomboc lett a torkomban
-Azt este meg tudod, addig meg mutatom neked és Hannah-nak magyarországot- mosolyogtam rá
-Jo ugyis szerettem volna már meg ismerni ezt a helyet -ált fel az asztaltól majd oda jött hozzám
-Mi az? - nézek fel rá
-Remélem a helyes döntést választottad - mosolygott szomorúan majd el ment
Ebből nem értettem semmit. Biztos vagyok benne hogy szeretné hogy vele menjek de miért lenne rossz döntés ha itt maradnék?
Fel öltöztem ebbe a szettbe..
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
...majd el indultunk 3-an. Először el vittem őket a Budai várba majd be ültünk egy ilyen kajáldába de csak magyar ételt engedtem enni nekik mert ugysem fognak sűrűn enni azt. Olyan jó volt igy lenni, semmi gond, semmi felelőség. Persze nagyon figyeltünk arra hogy senki se ismerje fel őket. Amint meg ettük az ételt el vittem őket a Margit-szigetre. Kicsit bringó hintóztunk majd piknikeztünk. Éppen a füvön ültünk és beszélgettünk mikor azt vettem észre hogy Chan furán néz rám.
-Mi az?-kérdem meg tőle
-Azért jöttünk ilyen túrára mert nem fogsz velem jönni igaz?- habozott
-Ezt majd otthon beszéljü meg oké?- sohajtottam
-Akkor indulás vissza- állt fel majd indult el
-Ideges?-kérdem Hannah-t miközben mi is el indultunk
-Eléggé-sohajtott
Chan végig hozzám se szólt, ellégé szarul esett de őt is meg tudom érteni
Éssss most vagyunk a jelenben ahol a kanapén ülök Channal szemben és a válaszomat várja.
-Chan én..-kezdtem volna bele de ekkor fel emelte a fejét és rám nézett a könnyes szemeivel
-Tényleg elfogsz hagyni?-kérdezte miközben egyre jobban fojtak a könnyei
-Szerettem volna látni utóljára látni a várost- mosolygok majd Chan lassan meg csokolt.
Reggelre már összepakolt bőröndel álltam a az ajtoban. Anya sírt de nem vártam tőle mást. Lokit nem viszem magammal mert nem tartanám fernek a többiekkel szemben. Könnyes szemmel bucsut vettem anyámtol majd ki mentünk és be raktuk a taxiba a csomagainkat. Nem volt fél ora se mire oda értünk a reptérre.
Már a repülön helyezkedtünk el amikor fel szálltunk. Nagyon ré óta szeretem volna koreába menni. Viszont nem tudom hogy jó döntést hoztam e. Lehet hogy nem kellet volna el jönnöm....
Már csak egy rész van és végeeee. btw Boldog születés napot a mi Jisungunknak
