Hát akkor igaz.... (Steddie)

Hát akkor igaz.... (1 rész)

1986...
Ez lett volna az ő éve...
De kié is?
Mi is volt a neve?
Talán Edem?
Már ki emlékszik rá...
hisz már.... mindenki elfelejtette
ki is volt valójában.
Egy hős?
Vagy csak egy fél nótás aki abban
lelte a boldogságot, hogy
gyerekes játékokkal játszik?
Egy dilis sátánista....

--------------------------------------------------------------

Könnyű az embert elfelejteni ha nem csinál semmijen hős tettet mi?
Hát ez az ember igen is csinált egy hős tettet.... Megmentette a várost ahol utálták őt.... A várost ahol mostanra már mindenki egytől egyig elfelejtette a nevét.
Tudjátok, hogy milyen érzés amikor a legjobb barátaid is elfelejtenek?

Fájdalmas egy érzés az biztos....

--------------------------------------------------------------

Eddie szemszöge:

Minden porcikám fáj.... Vajon mióta fekszem itt?...
És a többiek?
Mégis hol vannak?
Nyertünk...?

Amíg fel keltem a földről nagy nehezen csakis ezek a kérdések csengtek a fejemben...

Jobban körül néztem és akkor vettem észre, hogy nem akárhol vagyok, hanem még mindig a hellyel lefelé ben.

Abban a pillanatban kezdtek vissza jönni az emlékeim...

Nem futottam el...

Még mindig elmék szem arra hogy Dustin itt térdelt mellettem és mondogatta a nevem... de... utána már minden elsötétült.

Elájultam? Kómába estem?

Eddie gondolat menetét az szakította meg, hogy a sebei amik közül egy kettő már be forrt elkezdtek fájni.
Így hát vissza idult a lakó kocsijához.
Szerencsére semmi szörnyel nem találkozott útja során.
Amíg sétált addig azon is elgondolkodott, hogy talán évek teltek el amíg ő ott a földön szépen csicsikált.
Vajon a többiek egyáltalán emlékszenek még rá?
Be ment a már nem szépen kinéző lakókocsijába és elgondolkodott azon, hogy vissza kéne e mennie vagy maradjon ott étel és víz nélkül.

A kapu még mindig nyitva....
Se kajám nincs se vizem.
Talán vissza kéne mennem...
De mit mondanának ha évek után felbukkannék?

Eddie egy ideig gondolkozott aztán az az ötlete támadt, hogy felmegy és felvesz egy kapucnis pulcsit és egy maszkot hogy az emberek ne lássák a fejét, és egy teljesen új ember lessz belőle.
Új haj, új kinézet, új személyi... Többé már nem lessz Eddie Munson, vagyis lessz de nem úgy fogják ismerni.

Várjunk- akkor is kell valami amivel át megyek, azért nem vagyok magas ugró.
Ezt mondta magában miközben el ment egy szék ért, hogy arra fel álljon és vissza menjen a valódi Hawkings ba.

Na b@szki... ez a szék túl kicsi... Hát akkor így is úgyis ugranom kell.
Csodás!

Eddie egy nagy lélegzetet vett majd felugrott és meg kapaszkodott az oldalába a kapunak és szerencséjére a sebei amik nagy nehezen össze fortak megint szét nyíltak.

B@SSZUS!
Mondta majd a földre esett de ez úttal nem a hellyel lefelé be.

De jó otthon lenni...
Felkelt és elsőre a fürdőbe ment és be kötözte a szét nyílt sebeit.

És most ruha keresés yay.

1 óra múlva