𝐜𝐫𝐲 𝐛𝐚𝐛𝐲 » 𝐞𝐮𝐧𝐰𝐨𝐨, 𝐦𝐢𝐧𝐠𝐲𝐮, 𝐣𝐚𝐞𝐡𝐲𝐮𝐧, 𝐣𝐮𝐧𝐠𝐤𝐨𝐨𝐤

felvezető

Az élet legnagyobb kliséje beleillett az életembe, ha jól belegondolunk. Habár eme történetnek nem ez lesz a legnagyobb mérvadója. Mi az, ami a mai napig nagy kérdőjel az életünkben, s csak a múltra hagyatkozóan döntjük el, elhisszük-e vagy sem? Mi is az? A legtöbb kultúrában máshogyan jelenik meg, de amiről itt szó esik az a hit, vallás no meg Isten egyvelege. Menny és pokol? Élet és halál? Mi a gonosz? Mi a jó? Mi elítélendő s mi elfogadható?

Ami totál nem elfogadható az a szüleim és ugyebár a hitet vezető életük amibe engem is belerángattak. Tény, az ember nem döntheti el, hova is születik. Vele járója volt a vasárnapi mise, amit követett egy finom hittan, mintha egy fiatal gyermek értene bármit is abból ami a Bibliában zajlik..

Ezekben az időkben volt némi gondom az evéssel, kicsit több súllyal rendelkeztem, mint a többi lány az évfolyamról és előszeretettel piszkáltak ezzel. A szüleimnek nem mondtam el, mivel a főkolompos a fő pap unokaöccse volt. Aki a Baptista közösség tagja volt, tudta, hogy példának okán Jake Sim nem egy olyan gyermek, aki bántana bárkit is. Még a végén én húztam volna a rövidebbet.. a legjobb tanuló sem voltam, imádták rám aggatni a címkét, ha már ronda vagyok, legalább legyek okos is.. a társaim pokollá tették az életemet akkoriban. Amikor már kezdtem egyre inkább elhallgatni és szellemként létezni a szüleim vették a lapot, s rá jöttek, mennyire magam alatt vagyok és mennyire kevés az önbecsülésem. A tanáraim beköpték a zaklatóimat, de ők sem mertek ennek nagyobb hangot adni, mert a közösség tagjai voltak és nem akartak semmi pletykát vagy problémát maguk körül. Neveket természetesen a szüleimnek sem említettek, de legalább tisztában voltak vele, hogy a boldogsághoz kicsit sem állok közel.

Így hát felsős éveimet a szomszédos városban töltöttem, messzebb tőlük. Koliban éltem, ami megtanított zacskós levesen élni, kevés pénzből is valahogyan meglenni és ekkortájt szerettem meg levezetni úgy a feszültséget, ha futok vagy biciklizek. Természetesen ez meghozta az eredményét az évek során, sikeresen lefogytam. Talán a titok abban rejlett, hogy nem akartam lefogyni és a stresszt nem az evésen vezettem le, hanem a mozgásba szorítottam.

Talán felmerülhet bennem a kérdés ezek után, hogy létezik isten?

Igen, a válaszom egy óriási nem volt, a napig amíg nem döntöttem el, hogy tinderezni kezdek...

.. és ki is volt az első párom az appon?

Mr. Jake Sim.

Ekkor a bosszú íze a számban egyből felhozta azt az édes mámorító ízt, amit megvontam magamtól eddig, s tisztán készen voltam arra, hogy lépjek.

Hazudni nem fogok, a srác lélegzetelállítóan nézett ki. Még amikor csesztetett is, morfondíroztam rajta, hogy talán jók lennénk együtt, de olyan gonosz volt hozzám, hogy folyton összetörte ezt a fajta álmot.

Meglepő módon elkezdtünk beszélgetni tinderen és nem emlékezett rám. Egészen elvoltunk, úgy véltem csak flörtöl, nem lesz folytatása, de másnap is ő kezdeményezett beszélgetést. Így telt el egy hét, majd a következő, s az azutáni.. amikor kezdett komolyabb hangvételűvé válni az úgy nevezett udvarlása, elmondtam neki, hogy én vagyok a lány akit annyit kínzott. Őszintén azt vártam, hogy megfutamodik, helyette hazudott egyet, hogy azért tette, mert mindig is szerelmes volt belém. Tudtam, hogy nem igaz, természetesen rá hantáztam én is, hogy mindezek ellenére látom benne, mennyire érzékeny és az ehhez hasonló nyálas, semmitmondó szövegekkel lágyítottam gyengécske lelkét. Úgy tűnt, sikerült bevennie.

Valahogy minden kapóra jött, mert az utolsó két évemet otthon kellett töltsem. Hazaköltöztem újra, s hivatalosan is, Jake Sim barátnője lettem.