𝐜𝐫𝐲 𝐛𝐚𝐛𝐲 » 𝐞𝐮𝐧𝐰𝐨𝐨, 𝐦𝐢𝐧𝐠𝐲𝐮, 𝐣𝐚𝐞𝐡𝐲𝐮𝐧, 𝐣𝐮𝐧𝐠𝐤𝐨𝐨𝐤

Viharfelhők

Súly nehezedik a szemhéjaimra, mégsem megy az alvás. Szüntelen gondolataim nem hagynak nyugovóra térni, tehát, amióta visszatértem Sunghoonnal kavartam Jake háta mögött, utána Jake szeretett volna rávenni, hogy csináljunk egy közösségi fiókot, ahol felnőtt tartalmakat készítünk ketten arctalanul, valamint Eunwoo rajta kapott, hogy megcsalom az unokatestvérét, valamint sikerült heves csókot váltanom Mingyuval, olyat, ami után most is bizseregnek az ajkaim.

A belső hangom szeret bántalmazni, leszólni magam, mekkora szajha vagyok, talán megérdemlem, de valahol érzem, hogy Jake sem őszinte velem. Nyilván azért jöttem össze vele, hogy meglegyen a kis bosszúm, de vajon tényleg annyira szerelmes belém, hogy ketté törje a dolog? Igyekszem mindig hűvösnek lenni vele, olykor édesen viselkedem, ez a tipikusan el lököm, majd visszarántom féle dolog. Eddig működik, de még nem mondta ki nekem azt a bűvös szót.. mégis.. hogy tudnám rá venni?

Asszem, nem is ez lehet a legnagyobb problémám, amióta rajta kapott az anti krisztus Sunghoonnal, ahogy tudom, kerülgetem a suliban. Szerencsére, olyan jelentéktelennek számítok neki, hogy sosem tulajdonított nekem figyelmet. Remélem, csak szórakozott velem amikor azt sutyorogta a fülembe, hogy Júdás és nem lesz neki folytatása.

Ahh, miért, miért, miért vagyok ennyire, de ennyire idegesítő? Zsong a fejem a rengeteg mindentől, ami benne jár. A szüleim szerint dolgoznom kéne a suli mellett, hogy belekóstoljak a nagybetűs élet javába, de tulajdonképpen csak itthon szeretnék lenni, horgolni néhány macit, vagy teknőst a kutyámmal lenni és zenét hallgatni, miközben jólesően sajnáltatom magam és zokogok. Ha azt nem, mangát olvasni vagy igaz történet alapján nézni valami badarságot.. vagy a legjobb barátnőm idegesítő sztorijain morfondírozni.. vagy Lana számokat hallgatni a bakelit lejátszómon.

Rengetegszer gondolkodom azon, hogy talán tényleg jó lenne számomra valaki olyan, aki tényleg szeret.. jólesne bemutatni valakit a szüleimnek, jólesne valakivel megnézni a kedvenc animéimet, bevásárolni, főzni együtt, játszani, kártyázni, legfőképpen unózni, hogy lerakhassam neki a plusz négyes kártyákat és látni, ahogyan kiakad, de hagy győzni, mert van annyira férfias és szeret ennyire.

Micsoda vágyálmok, mi?

Vajon.. megérdemelném ezt a fajta bánásmódot?

➽───────────────❥

Nagy nehezen, valamikor hajnalban elaludtam, - igazából rengeteg problémám van az alvással -, de már bele sem gondolok mélyebben, hogy ez bármi rosszat is jelentene. Bementem a suliba és minden átlagosnak tűnt. Addig, ameddig az igazgaztó be nem hívott ebéd szünet után.

"Nadine, tudom, hogy ez nem az én dolgom lenne" kezdett bele Mr. Byun az asztala mögül, kezeit összekulcsolva határozott tekintettel. "A jegyeid javultak amióta visszajöttél, ám a szüleiddel is beszélgettem a múltkor, hiszen aki a közösség tagja, azoknak nagy figyelmet fordítunk a jövőjére, hogy a helyes dolgot tegye, hiszen bárki számíthat ránk. Az a nagy helyzet, hogy egyik iskola utáni tevékenységhez sem csatlakoztál, ami nem fog valami jól mutatni az egyetemi vagy főiskolai jelentkezésedhez. Ami még szomorúbb az egészben, hogy lecsúsztál róluk..."

Szívem a torkomban dobog, mégis mi a halálért csatlakoznék bármilyen sulis tevékenységhez? Már szabad országban sem élhetünk? Nem elég a rengeteg tanulnivaló, még ebben a börtönben süllyesszem magam késő délutánig? Mindjárt neki vágok valamit dühömben. Az ujjaim húzogatom idegességemben.

"É-és m-most mi lesz?" ennyit vagyok képes ki dünnyögni magamból.

Csodálatos.

"Eunwoo gondoskodott erről..." mondja, és még magyaráz, de nem hallom a hangját, mert tudom legbelül, hogy ez nekem semmi jót sem jelent. Eunwoo? Mit akar tőlem? "Nadine, jól van?"